A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-05-20 / 21. szám

HÉTVÉGE Visszhang Értelmi segítség (vagy) műveltségi verseny A 15. számban megjelent „Megoldjuk a ci­gánykérdést" című Iván Sándor-cikk minden sorával, adatával egyetértünk. Mégis hiányér­zetem támadt. Nemcsak az anyagi helyzetük­kel kell ilyen alaposan foglalkozni, hanem az értelmi, a műveltségi szint emelésének szor­galmazásával is. Két-három évvel ezelőtt járá­sunk (Nové Zámky) művelődési osztálya külön értelmi versenyeket rendezett a cigánytanulók számára. A vetélkedőkön a társadalmi, kultu­rális, egészségügyi tudnivalókról nyilatkoztak a gyerekek. Önkifejezésből vizsgáztak, örüNe a megtalált szónak. Biztonságot, bizalmat éb­resztett a gyermekekben. Hiányát érezve nap­jainkban elég furcsa nézetek alakulnak ki a Lev Korszunszkij Karrier Az egyik reggel vadonatúj sárga Zsigulimmal érkeztem az intézet elé és látom — ismert tudósunk. Nyikolaj Nyikolajevics Grusin munkába siet. Odajött hozzám, barátságo­san kezet rázott velem. Ugyancsak elcsodál­koztam. Nyikolaj Nyikolajevics azelőtt soha nem vett figyelembe. — Régen vásárolta a Zsigulit? — kérdezte lihegve Nyikolaj Nyikolajevics. — Nem — mondtam zavartan — nemrég vásároltam. — Én még nem láttam. Nos. egyébként hogy vagyunk? — Köszönöm — feleltem megilletödve — megvagyunk. — No, és a tudományos munkásság ? Lesütöttem a szemem. Nem szerettem az efféle kérdéseket. — Szerény. — Hallottam, hallottam — mondta élén­ken Nyikolaj Nyikolajevics. — Tudod-e. hogy a laboratóriumomban megüresedett egy hely? — Perszehogy tudom. A laboratóriumban ugyanis már rég volt egy remek megüresedett hely irigylésre mél­tóan nagy fizetéssel. Már egy éve keresték erre a helyre a megfelelő embert, de nem találták. Én azonban szerény vagyok, nekem eszembe sem jutott volna megpályázni ezt a helyet. — Nos — folytatta Nyikolaj Nyikolajevics — azt hiszem, tiéd lesz ez a hely. Felveszlek. Vállonveregetett és elment. Én meg sóbál vánnyá meredve álltam az utcán. Tréfa lenne tálán? Aligha. Nyikolaj Nyikolajevics nem szeret tréfálkozni, ez tehát mégis igaz. De minek köszönhetem ezt a megtiszteltetést? Aztán egyszerre megértettem: Nyikolaj Nyi­kolajevics szenvedélyes sakkozó. Én is sak­kozom. Természetes, hogy azt akarja, legyen egy sakkpartnere a laboratóriumban. Lesz kivel elbeszélgetni meg néhány partit játsza­ni munkaidőben. Nyikolaj Nyikolajevics mindent elintézett és megkérdezte: — Holnap reggel behoznál a laboratóri­umba? — Természetesen, elmegyek önért, Nyi kolaj Nyikolajevics. Hiszen ez semmiség. És attól kezdve én hordtam öt az autómon oda-vissza. Aztán egyszer igy szólt: cigánycsaládokban. Egyesek nem vállalják a cigányságukat, mások pedig büszkén vallják hovatartozásukat. A vnb, valamint a cigány­kérdéssel foglalkozó bizottságok a legjobb és a leghatékonyabb módszereket alkalmazzák a gyakorlatban. Bizonyítékok, hogy a rendelete­ket az élet hétköznapjaiban jó! oldják meg. Azért a legjobb törekvések mellett sem lehet teljesen a gyökerektől elszakítani ezen polgá­rainkat sem. Ne szégyelljék, hanem őrizzék a kuttűrhagyományaikal A fennmaradt tánc- és dalkincsük gazdag melegsége, temperamen­tuma ne hűljön ki teljesen. Őket az nemesíti, ékesíti. Szerintem az emberi kapcsolatok terén van mit tenni, mind az egyéneknek, mind a kollektíváknak. Érezni és éreztetni kell, hogy az emberközelségünk őszinte. Munkára, tettek­re nevelni és bizalmat kelteni súrlódásmente­sen csak úgy lehet, ha egymással kialakítjuk a jó személyes kapcsolatokat Hajtman Kornélia — Te. Grigorij (ez én vagyok), holnap vidd ki az anyósomat a nyaralónkba. — És dolgoznom nem kell? — kérdeztem. — Miért kellene? — mondta ingerülten Nyikolaj Nyikolajevics. Hülyének éreztem magam. Bizony, buta­ságot csináltam. Kivittem az anyóst a nyara­lóba, aztán állandóan én hordtam öt ki és vissza. Nyikolaj Nyikolajevics gyermekeit az iskolába kell elszállítani? Igen. Gyalog elgá­zolná őket valami. Fáradt kezdtem lenni. Az idegeim felőrlődtek: egész napomat a volán mögött töltöttem. Gyakran megbírságoltak. Az intézetbe már csak a fizetésemért jártam be. De hát azért nekem is van önérzetem. Hát mi vagyok én, gépkocsivezető vagy tudomá­nyos munkatárs? Térjek vissza a régi intéze­tembe? Igenám. de már oly messze kerültem a tudománytól, annyi mindent elfelejtettem. A tudomány pedig még inkább előrehaladt. Ám mégis győzött az önérzetem: elhatároz­tam, hogy visszatérek a tudományos munká­hoz, a kollégáim majd segítenek nekem be­hozni a lemaradást. De mit mondjak majd Nyikolaj Nyikolajevicsnak az autóban? Meg­sértődik. Töprengtem, gondolkodtam, míg kieszeltem valamit. Amikor Nyikolaj Nyikola­jevics újabb útra akart küldeni engem, visz­­szatartottam a lélegzetemet, aztán egyszerre kiböktem, hogy eladtam a Zsigulimat. Ez nagy megrázkódtatást jelentett a szá­mára, mintha az ö kocsiját adtam volna el. — Volgára fogok spórolni — magyaráz­tam jóindulatban. Nyikolaj Nyikolajevics szemrehányóan né­zett rám, egész elszégyelltem magam. — Nem óhajt sakkozni? — ajánlottam. — Fene jöjjön a sakkba — lihegte Nyikolaj Nyikolajevics. Másnap magához kéretett és azt mondta: — Atellenöriztem a munkáját, Korovkin kartárs (máskor mindig Grigorijnak szólított) és rájöttem, hogy el kell bocsájtanom ont. — De miért? — ütödtem meg. — Az utóbbi néhány esztendőben ön tu­dományos szempontból semmit sem produ­kált. — Mit produkáltam volna, amikor napo­kon át önt kocsikáztattam? — Nem tudom, kit kocsikázott — mondta hivatalos hangon Nyikolaj Nyikolajevics —, de a tudomány terén valamit produkálni kellett volna. Ön szemmellathatóan elfeledte, hogy ön nem gépkocsivezető, hanem tudó mányos dolgozó! Sági Tóth Tibor fordítása JOGI TANÁCSOK „Élettárs" jeligéjű olvasónk azt írja. hogy 25 évig élt közös háztartásban az élettársával, aki az utolsó három évben nagyon rossz egészségi állaiaotban volt és mindennapos kezelésre szorult. A halála után kérvényezte az özvegyi nyugdijat, de azt a kérelmét elutasították azzal, hogy erre, mint élettárs­nak nincs igénye. Azt kérdezi, hogy lehet ez és miért nem jár neki is özvegyi nyugdíj, amikor vannak ismerősei, akik élettársukkal rövidebb ideig éltek együtt és mégis kapnak özvegyi nyugdíjat. Olvasónknak saját alkal­mazásból van nyugdíja. A nyugdíjbiztosítási előírások értelmében özvegyi nyugdíjra csak az elhalt dolgozó vagy nyugdíjas feleségének és bizonyos fel­tételek teljesítése mellett az elvált feleség­nek van igénye. Az élettárs csak önkéntes juttatásként kap­hat özvegyi nyugdíjat, amit csak a törvény szigorának mérsékelésére adott törvényes felhatalmazás alapján az SZSZK Munkaügyi- és Szociális Minisztériuma (a jövőben az Egészségügyi és Szociális Minisztérium) vagy ennek megbízása alapján a Nyugdíjhi­vatal adhat. Az egyes konkrét esetek megíté­lésénél egyebek közt azt is figyelembe ve­szik, hogy milyen soká tartott az élettársi viszony, hogy a kérelmező rá volt-e az eltar­tásával az élettársára utalva, valamint azt is. hogy születtek-e e viszonyból gyermekek. A ráutaltság szempontjából tekintetbe veszik azt is, hogy a kérelmezőnek van-e saját keresete vagy nyugdija, amiből megélhet. Minthogy olvasónknak van saját nyugdíja, a kérelmének elbírálásánál nyilván nem talál­tak olyan más méltánylást érdemlő okokat, amelyek a törvény szigorának enyhítését és így az özvegyi nyugdíj kivételes megítélését indokolták volna. A. B. jeligéjű olvasónk azt Írja, hogy indítvá­nyára a bíróság felbontotta a házasságukat és a két kiskörű gyermeküket az ö gondjaira bízta és az apát tartásdij fizetésére kötelezte. A volt férjének még egy, az előző házasságá­ból származó gyermekére is kell tartásdíjat fizetnie. Olvasónk volt férje kijelentette, hogy nem fogja a tartásdijat fizetni, mert nem ö akart válni, azonkívül kicsi a keresete, amiből kölcsönt is kell törlesztenie, űgyhogy saját megélhetésére alig marad valami. Olvasónk azt kérdezi, hogy mit tehet ez ellen, vagy törődjön bele abba. hogy az apának nincs annyi keresete, hogy a tartás­díjat fizesse. Olvasónk továbbá azt írja. hogy nem volt saját lakásuk és a férje szüleinél laktak, ezért még a házasság tartama alatt állami lakás iránti kérvényt adtak be. Most a válás jog­erős emelkedése után tudta meg, hogy a kérvényük már sorra kerül és lakást kellene kapniuk. Azt kérdezi, hogy megkaphatja-e most ö a lakást a két gyermekével és igaz-e a volt férje állítása, hogy neki is joga lesz ebbe beköltözni. Végezetül azt kérdezi, hogy követelhet-e a volt férjétől a maga részére is tartásdíjat, ha nem tudna munkába járni és egy évre fizetés nélküli szabadságot kellene kivennie, mert a faluban nincs tiölcsode, ahol a kétéves gyer­mekét elhelyezhetné. Az apa tartásdíjfizetési kötelezettseget a válóperi ítélet jogerősen megállapította, ami­nek alapján ezt mindaddig köteles fizetni, amíg a bíróság esetleg egy új eljárásban — másként nem dönt. A bíróság a tartasdíj összegének a megal lapitásánál már tekintetbe vette az apa kere seti viszonyait és lehetőségeit, valamint azt a körülményt is, hogy az olvasónk két gyerme kén kivül még egy gyermekre is kell tartásdi­jat fizetnie. Annak a körülménynek, hogy ki adta be a válókeresetet és esetleg annak a megindok­­lása, hogy kinek a viselkedése vezetett a házasság felbomlásához, semmiféle tekin­tetben nincs jogi jelentősége, sem a tartás­díjfizetési kötelezettség, sem a további la­káshasználati jog. sem a házasság tartama alatt szerzett közös vagyon megosztása szempontjából. Ha tehát az apa önként nem fizeti meg az elmaradt tartásdíjat és nem tesz eleget a tartásdíjfizetési kötelezettségének sem, ak­kor olvasónk forduljon a járásbírósághoz és kérje az ítélet végrehajtását az apa munka­bérének lefoglalásával. A végrehajtási kér­vényt a hivatalos napokon a járásbíróságon vagy a jnb gyermek- és ifjűságvédelmi osztá­lyán (OSD) is megírják. A végrehajtás során az apa munkaadója köteles a Polgári Perrendtartásban meghatá­rozott elvek szerint kiszámítani az apa lefog­lalható fizetését és a végrehajtások sorrend­jében — elsősorban a tartásdíjköveteléseket kiegyenlíteni, illetve az apa fizetéséből a megfelelő levonásokat havonta eszközölni és a jogosultaknak átutalni. A végrehajtás során csak a végrehajtással és a munkabérből eszközlendö levonásokról szóló megállapo­dással érvényesített követeléseket veszik fi­gyelembe. ami mellett az apának a törvény­ben meghatározott létminimum biztosítva van. Ha az apa akár csak gondatlanságból nem teljesítené az eltartási kötelezettségét vagy netalán szándékosan igyekeznék kibújni e kötelessége alól. például azáltal, hogy rosz­­szabbul fizetett állást vagy munkát vállal, akkor a Büntető Törvénykönyv 213. paragra­fusába ütköző büntetendő cselekményért 1 évig, esetleg két évig, s bizonyos sűlyos esetekben három évig terjedhető szabad­ságvesztéssel volna büntethető. Ami olvasónknak a lakásra vonatkozó kér­dését illeti, természetesen a jogerős válás után elsősorban neki van erre igénye, mert a bíróság a válás utáni időre a kiskorú gyermekeiket az ö gondjaira bízta, s minthogy a volt férje szüleinél lakott, saját lakása nem volt és nincs, valahol laknia kell. Erre a lakásra a volt férjének nincs semmi igénye, ide nem költözhet be. mert ehhez az új lakáshoz neki nem keletkezik lakáshasználati joga. Ilyen közös lakashasználati joguk csak a házastársaknak keletkezik. Olvasónk férjének a lakással kapcsolatos anyagi követelése jogtalan és minden törvé­nyes alapot nélkülöz. Ami olvasónk utolsó kérdését illeti, erre a családi törvény 92-ik paragrafusának rendel­kezései adnak választ. Ezek szerint annak az elvált házastársnak (nőnek), aki nem képes saját maga eltartásáról gondoskodni, igénye van arra, hogy a volt házastársától (férjétől) megfelelő hozzájárulást követeljen az eltar­tásához. amit ez a képességei es lehetőségei szerint köteles neki nyújtani. Ha tehát olvasónk a kétéves gyermekéről való személyes gondoskodás miatt — akár egészségi okokból, akár helyhiány miatt vagy azért, mert a községben nincs bölcsödé — nem tudja gyermekét elhelyezni es ezert otthon kell maradnia és nem járhat munká­ba, akkor a járásbíróságnál kérheti, hogy ez kötelezze volt férjét a megfelelő eltartási hozzájárulás fizetesere. Ezt a tartasdijat a bíróság csak a bírósági érvényesítés napjától kezdve ítélheti meg. Dr. B. G. 19

Next

/
Thumbnails
Contents