A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-05-13 / 20. szám
tes) érdeklődését is felkeltette, mert rövidesen a lábunk előtt járva adták tudtunkra, hogy ők is részt akarnak venni a falatozásban. A három madár közül az egyik egészen közeire merészkedett, tenyerünkből szedte el a kiflidarabkákat. pillanatképek Az egészségügyi felvilágosításnak köszönhetően ma már egyre többen ismerik fel, hogy okvetlenül tenni kell valamit egészségünk érdekében. Növekedőben van azok száma, akik felhagynak a káros szenvedélyekkel és a testi erőnlétük, valamint a lelki egyensúlyuk megőrzése érdekében szívesen tartózkodnak tiszta levegőjű környezetben. Aki teheti, felmegy a hegyekbe, s szabadidejét mozgással, sportolással, tehát aktív pihenéssel tölti el. Kiránduló csoportunk is útrakészen állt, miután a tátrai Sport Szállóból kilépett. Célja a Csorba tó és környéke, ezenbelül a Poprádi -tóhoz (Popradské pleso) közeli jelképes temető. Fenyőszajkó valamint az a hely volt, ahol néhány évvel ezelőtt a komáromi (Komárno ipari iskola tanulóit a lavina betemette. Egyikünk-másikunk többször is bejárta már ezeket a helyeket. A Sport Szállótól csak néhány lépés Ótátrafüred (Starý Smokovec), a Tátra egyik leglátogatottabb és legszebb központja. Innen fogaskerekű felvonó visz fel a Tarajkára (Hrebienok), ahol lenyűgöző látvány várja a turistákat. Mi is csak akkor indultunk további utunkra, amikor kigyönyörködtük magunkat a szép fenyvesekben. A kissé behavazott ösvényen hamarosan a lebontott Kamzik-épület alapjaihoz értünk. Azt is hihettük volna, hogy a mi üdvözlésünkre történik minden: a nap csodálatosan ragyogott a felhőtlen égen. s a tiszta levegő szinte kínálta magát a dohányfüsttől szennyezett tüdők felélénkitésére. Az igazi csendet és nyugalmat csak a közeli vízesések moraja zavarta meg. A csendbe néhány perc múlva egy szokatlan madárhang vegyült. A tisztáson levő fapadon szétrakott elemózsiánk nyilván a fákon ülő fenyőszajkók (Nudifraga caryocatac-A fényképezőgép kattogásától sem félő fenyőszajkók igen szép madaraknak tűntek: csóka nagyságú, sötétbarna színű testüket kisebb-nagyobb fehér színű, csepp alakú foltok díszítették, farkuk fekete, farkfedö tollúk fehér volt. Szívesen maradtunk volna az arcunkat melengető napfényáradatban, de a már régebben bejárt, vagy addig még nem látott helyek hivotagásának sem tudtunk ellenállni. Azt már tudtuk, mi vár ránk, ha a kék turistajelzésen felmegyünk a Nagy-Hűvös-völgybe (Veľká studená dolina). A festői szépségű környezetben néhány órai gyaloglás után felérhetünk a Zsivány-menedékházhoz (Zbojnícka chata). Benne igencsak megbecsülik a felmerészkedő vendéget, s olyan teát főznek, amit sokáig nem felejt el az ember. A Tátra térképén és a fenyőfák oldalán jól kivehető piros turistajelzés a Köpataki tó (Skalnaté pleso) érintésével messzire visz, egészen a Nagy-Fehér-tóig (Veiké biele pleso). Erről a jelzésről kell az útbaeső menedékháznál (Nálepková chata) a zöld színűre felmenni, ha a 2 015 méter magasan, még 1899-ben épített Téry-menedékházhoz (Téryho chata) akarunk feljutni. A kis társaság itt még sohasem járt, ide akartunk tehát felgyalogolni. A vízeséseket régen elhagytuk, jó ideje rajta voltunk már a Téry-menedékházhoz vezető úton, amikor úgy határoztunk, hogy egy sziklákkal körülvett kis térségben megállunk pihenni. Az ilyen helyeken járó turisták hátáról elmaradhatatlan zsákból ismét előszedtük az ennivalót és közben váltottunk néhány szót az előttünk pompázó Kis-Hűvös-völgy (Malá Studená dolina) kitűnő levegőjéről, a titokzatosan suhogó fe/iyvesekről és a közeli patak csobogásáról. Azt hiszem, mindannyian egyszerre vettük észre, hogy mellettünk megjelent egy helyes állatka. Ha feléje léptünk elszaladt, de mindjárt vissza is jött. Ahány húsdarabot dobtunk a lábaink elé, annyiszor ment el valamelyik szikladarabhoz. Játékosan forgolódott, mintha hátrafelé villásan elágazó, fehér torokfoltját barna testét és lompos farkát akarná minden oldalról bemutatni. Mindjárt tudtuk, hogy egy aránylag szelíd nyest (Martes foina) játszadozik velünk, amely ugyan a kisebb emlősök és szárnyasok félelmetes ragadozója, de a hegyi ösvények vándorait már úgy látszik annyira megszokta, hogy tőlük az élelmet is elfogadja. Az igazat megvallva, kissé fáradtak voltunk, amikor az induláshoz szedelőzködtünk. Éppen azon a helyen álltunk, ahol az út élesszögű kanyarokkal folytatódik a menedékház és az Öt-Szepesi-tó (Päf Spišských plies) irányába. Mielőtt nekiindultunk volna, rájöttünk, hogy jócskán benne járunk már a délutánban. A nap valahol alacsonyan állt a láthatáron, s lábunk alatt egyre keményebbre fagyott a hó. Ha azt akartuk, hogy még a sötétség beállta előtt elérjük a Tarajkát (Hrebienok) nem messze a céltól vissza kellett fordulnunk. A kiváncsi és néha élelmet kéregető medvéktől vagy egyéb veszélyektől ugyan nem nagyon féltünk, de a magunkfajta, síkvidékhez szokott ember jobban szereti, ha teljes biztonságban töltheti az éjszakát. Kép és szöveg: TOK BÉLA Korunk időmérője QUARTZ Pontossága maximálisan megbízható havonkénti ± 30 másodperces lehetséges eltéréssel K/eao/i/ ízletes, frissítő alkoholmentes italok Az élelmiszerüzletekben és a fogyasztási szövetkezet vendéglátóipari üzemeiben alkoholmentes italok gazdag választéka várja a látogatókat 23
