A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-05-13 / 20. szám

1868-ban a svájci Alpokban, St. Gotthard környékén néhány „Strahler" (hegyikristálykeresö) — nyaktörö cirkuszi mutatvánnyal felérő hegymászás után — egy kristályokkal teli barlangot (ún. kristálypincét) fedezett fel, ahol hatalmas méretű, pompás füstkvarckristályok voltak. A kb. 300 mázsányi füstkvarc egyharmada

nagyon jó minőségű, szépen színezett volt. Az egyes kristályokat különválasztották és mindenféle neveket adtak nekik, pl ilyeneket: király, vastag Károly, suhanó, elnök stb. A leghatalmasabb és a legnehezebb (69 cm magas, 122 cm kerületű,

133,5 kg tömegű) példányt nagyapónak. keresztelték el, ezt a Magyar

Nemzeti Múzeum vásárolta meg. Tudomásom szerint ez a világ legnagyobb füstkvarckristálya.

Ez a színezett kvarcféleség jellegzetes füstös színéről kapta a nevét. A színárnyalatok a halványbarnától a szegfübarnán át egészen a feketésbarnáig terjednek, sőt teljesen fekete füstkvarc is ismeretes, ennek a változatnak mohon a neve. Régebben úgy vélték, hogy a füstkvarc színét a kristályban szétszóródott grafitszemcsék, esetleg szerves vegyületek okozzák, de ezt a későbbi vizsgálatok megcáfolták, ám a szín erdetéről ma sincs megbízható ismeretünk. Valószínűnek látszik, hogy a radioaktív

sugárzás (pl. kozmikus sugárzás, radioaktív elemek) hatására a kristályokban létrejött rácshibák felelősek a füstkvarc színéért. Közismert egyébként, hogy a füstkvarc melegítés hatására sárga színűvé válik (Oroszországban pl. a kenyértésztába helyezték a füstkvarckristályokat, amelyek sütés közben megsárgultak), s az így kapott „terméket" citrinként hozzák forgalomba. A citrin a természetben jóval ritkábban fordul elő, ezért értékesebb drágakőnek számít.

A füstkvarcnak van egy érdekes optikai tulajdonsága, amit pleokroizmusnak hívnak. A pleokroizmus a legtöbb átlátszó és áttetsző kristály sajátsága (kivéve az optikailag izotróp kristályokat), bár nem mindegyiküknél figyelhető meg egyforma mértékben. Lényege, hogy az ún. optikailag anizotrop ásványok az iránytól függően különböző mértékben nyelik el, illetve eresztik át a fénysugarakat. Ez sokszor csupán az intenzitás értékében mutatkozik meg (ugyanaz a szín az egyik irányban erősebben elnyelődik mint a másik irányban), olykor azonban a kristály a színek közül válogat: az egyik irányban az egyik, a másik irányban a másik színt részesíti előnyben, s ennek következtében, ha az ásványt forgatjuk, váltogatni fogja a színét. A pleokroizmus vagyis a többszínüség az ásványok túlnyomó többségénél csak speciális műszerrel (dikroszkóppal, Haidinger-féle lupéval) figyelhető meg; néha azonban szabad szemmel is látható, mint pl. a turmalin esetében. A füstkvarc pleokroizmusa is elég erős: szegfübarna — világos vörösesbarna. Itt az az eset áll fenn, amikor ugyanaz a szín az iránytól függően különböző mértékben nyelődik el (abszorbeálódik).

A füstkvarcban — akárcsak a hegyikristályban — gyakran találhatók különböző zárványok: apró rutiltűk, amfibólrostok, hematitlemezkék — ezek érdekes hatást keltenek. A zárványok a kvarc kikristályosodása során ágyazódnak be a kristályszövetbe, de mivel általában eltérő a kémiai felépítésük és a kristályformájuk — megőrzik önállóságukat.

A füstkvarc legjelentősebb lelőhelyei Brazíliában és Madagaszkár szigetén találhatók; viszonylag számottevő mennyiségben kitermelnek füstkvarcot az Alpokban, az USA- ban, Ausztráliában és Burmában is. Csehszlovákiában az Érchegységben, Tábor környékén és a Cseh-morvadombvidéken fordul elő nagyobb mennyiségben, a szlovákiai leletek még a múlt századból valók. A képünkön látható achátgeodába ágyazott füstkvarc Jívanyból származik.

A füstkvarcot többnyire pecsétgyűrűkbe foglalják, az égetett füstkvarcból egyéb ékszereket is készítenek.

LACZA TIHAMÉR Fotó: Josef Hlaváček