A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-04-29 / 18. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Miklósi Péter: CSEHORSZÁGI BARANGOLÁSOK Balázs Béla írása J. ZVARA — J. VÁGAI KÖNYVÉRŐL J. Keníž: KATONASZEREPBEN IRODALMI TÜKÖR Ozogány Ernő : A FÉNY FIZIKUSA Protics János: ANDORA — ÓRIÁS A TÖRPE ORSZÁGOK KÖZÖTT Címlapunkon M. Borský felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava. Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában. 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krát Petemé Terjeszti a Posta Flirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Dr. JAROS ZOLTÁN jogász, a komáromi (Komárno) Prior Áruház igazgatója — 1952-ben születtem Komáromban. Édesanyám a kereskedelemben dolgozott : ott dolgozik ma is, mint nyugdíjas. Édesapám kőműves volt, 1986-ban meghalt. A bátyám közgazdász, az ostravai Technomat igazgatóhelyettese, az öcsém agrármérnök, az ógyallai gép- és traktorállomás kereskedelmi igazgatóhelyettese. A feleségem ápolónő, két lányom az általános iskola második és negyedik osztályos tanulója. Gyermekkorom grundja a városközpontban volt. Odajártam focizni. A televízió nem érdekelt, pedig 1960-ban már közvetítette a római olimpiai játékokat. Annál jobban tetszett a horgászás. A nagybácsim mindig magával vitt a Vágra és a Kis-Dunára. Gondtalan gyermekkorom volt. Játszásból és horgászásból állt, no meg tanulásból. Hétéves koromtól tudok úszni. A Holt-Vág és a városi strand volt a kedvelt helyem. A Dunára nem jártam, erős volt a sodrása. Magyar tanítási nyelvű alapiskolába Írattak be a szüleim. Jól ment a tanulás, de az iskolában a sport érdekelt a legjobban. Az atlétika és a futball. Eszmélésem, a világra történő rácsodálkozásom fokozatosan történt. Édesapám megmutatta Jókai szülőházát, s a szigeten levő emlékművet, amely az író egyik kedvelt alkotóhelyét jelöli meg. Abban az utcában áll Lehár szülőháza, ahol mi is laktunk. Naponta vetettem rá egy-egy pillantást. Aztán apám kíséretében a város körüli erődítményt is megnéztem, amelyet nem lehetett bevenni. Klapkának és a vár védőinek szabad elvonulása volt az 1848—1849-es szabadságharc bukása után. — Komáromban jártam magyar gimnáziumba. Mivel az alapiskola és a gimnázium egy utcában volt, csak át kellett vinnem a dagadtabb táskámat. Érdekes volt számomra az utca neve: Jaroš kapitány utca! Gyorsan elteltek a gimnáziumi évek. Közepesen tanultam. Nem bemagolni, megérteni szerettem a dolgokat. A történelem-biológia-testnevelés órákat kedveltem. Jó iskola ÉLETUTAK volt, a tanárok ügyeltek arra, hogy a színvonal semmilyen tekintetben ne szenvedjen csorbát. Ma is jó híre, neve van a gimnáziumnak. A sportnak itt is hódoltam. Atlétika, kézilabda, kosárlabda ... Tizenegy éves koromban a focit abbahagytam, jobban szerettem az említett sportágakat. Akkor még létezett a magyar nyelvű Csehszlovákiai Sport hetilap, s ennek volt egy vándorserlege, elnyeréséért versenyeztek a magyar tanítási nyelvű középiskolák. Eredményeket a mi gimnáziumunk is felmutatott, de a vándorserleget soha nem tudtuk elnyerni. 1970-ben, a futball-világbajnokság heteiben érettségiztem. Voltak problémák, hogy az anyagot ismételjem-e vagy a focit nézzem? Az érettségi azonban így is sikerült, és ez volt a fontos. Jelentkeztem a Nyitrai Pedagógiai Fakultás testnevelés-biológia szakára. Helyszűke miatt nem vettek fel. Egy évig képesítés nélkül tanítottam testnevelést Perbetén (Pribeta). Aztán újra jelentkeztem a Komenský Egyetemen testnevelés szakra, de a közbejött lábsérülésem miatt már nem jöhetett szóba a felvételi. Gimnáziumi érettségivel pedig alig vihettem valamire. Ekkor támadt az a gondolatom, hogy szakosító továbbtanulásra jelentkezem a rimaszombati közgazdasági szakközépiskola magyar tagozatán. — 1971-ben újra elsős lettem. A tanulás Rimaszombatban is jól ment, és a sport ott is fontos volt számomra. Kétszer nyertem járási bajnokságot magasugrásban és gerelyhajításban. Távolugrásban járási második lettem. 1973-ban végeztem, s elhelyezkedtem Komáromban a Jednota fogyasztási szövetkezetnél, mint titkár, s egyből kapcsolatba kerültem a kereskedelemmel. Persze három hónap után bevonultam katonának, aztán újra visszajöttem a Jednotához, de már nem az eredeti helyemre, hanem ellenőrként az ellenőrzési osztályra. Ebben az újabb beosztásomban több évig dolgoztam. 1977- ben meg is nősültem. A Jednota fogyasztási szövetkezet akkori elnöke. Török Ferenc (1983-ban meghalt), nagyon támogatta a Fiatalokat, bízott bennük, és örökké arra figyelmeztetett, tanuljunk tovább, mert a követelmények egyre magasabbak lesznek. Neki köszönhetem, hogy 1979-ben jelentkeztem a Komenský Egyetem jogi karára. 1985-ben sikeresen be is fejeztem egyetemi tanulmányaimat. Volt mit csinálnom azokban az években. Néha azt sem tudtam, hogy hol a fejem. Munka, család, tanulás ... 1981 -ben kineveztek az ellenőrzési osztály vezetőjének, majd 1983-ban föellenőrnek, de úgy; hogy az ellenőrzési osztály munkáját is irányítottam. Kétszáznyolcvan üzlet és vendéglő tartozott a hatáskörömbe és még a belső ellenőrzés is (könyvelés, gazdálkodás, az előírások betartása). Volt néhány rázós esetünk, bírósági tárgyalással végződött valamennyi. 1985-ben áthelyeztek a forgalmi osztályra és rám bízták a járási vendéglátóipari részleg létesítményeinek vezetését. Hozzátartoztak a cukrászműhelyek és a hidegkonyhák is. 1986 áprilisának végéig irányítottam a járási vendéglátóipari részleg munkáját, és elég jó eredményeket értünk el. Üzemek létesítésére, rekonstrukciójára, gasztronómiai akciókra, nem utolsósorban a kiskereskedelmi forgalomra gondolok. Mindezeket a jó közösségi munka eredményének könyveljük el. — 1986 áprilisában őrségváltás történt a Prior Áruház élén, s az új igazgató kinevezésekor rám esett a választás. Új környezetbe, új emberek közé kerültem, s az állami kereskedelem némileg más is, mint a szövetkezeti, s ez növelte a gondom. A Prior 1988-ra tervezett évi kiskereskedelmi forgalma százötvenötmillió korona. Nyereséges üzem vagyunk, tiszta nyereségünk megközelíti az évi hatmillió koronát. Sok fiatal dolgozik az áruházban, az átlagéletkor alacsony, s az alkalmazottak több mint nyolcvan százaléka nö. A jó eredmények ellenére sem lehetünk elégedettek. Számos hiánycikket tartunk nyilván, s nehéz a vevőnek azt mondani, hogy nincs. Inkább szeretnénk azt mondani, hogy van. A hiánycikkek okát a gyártó vállalatoknál kell keresni. Mert a kereskedelem jelzi a fogyasztók igényét, a gyártó vállalatok felelősek a lakosság ellátásáért. Áruházunk forgalmának nagyobbik részét a helybeli vásárlók, valamint a járás községei teszik ki. S Komárom határváros jellegét sem szabad figyelmen kívül hagyni. Van két magyarországi partnerünk, velük rendszeresen árut cserélünk, így a kínálatunk gazdagabb. Most azon fáradozunk, hogy jugoszláv kapcsolatunkat is állandósítsuk. Nemrégen jártunk Jugoszláviában árukiválasztáson. Bízunk abban, hogy ezek az árucikkek hamarosan a mi polcainkra kerülnek. Nem egyszerű dolog a Priort irányítani. Utasításokat kapok, de nagyon sok dologban önállóan kell döntenem. Oda kanyarodnék vissza, hogy megfelelően összehangolt munka nélkül nem lehet jó eredményeket elérni. Felkeltette érdeklődésünket az új irányítási szabályozó, mert szeretnénk mi is egy kisebb vállalatot létrehozni a nyitrai Prior Áruházzal. A még jobb eredmények elérésének ugyanis megvannak a feltételei. Sok a gondom, az elfoglaltságom, de azért találok szabad időt is a kikapcsolódásra. Minden kedden este teremfocizni járok, itt-ott az uszodába is elmegyek a lányaimmal, s a horgászásban és vadászásban is kedvem lelem. 1986. május 1 -jétől vagyok igazgatója a Prior Áruháznak. Jó érzés itthon lenni, a szülővárosban élni, nem vágyom el innen sehová. 1987-ben elnyertük a Nyugatszlovákiai kerület legjobb üzeme címet, így a vándorzászló egy évig nálunk marad. MÁCS JÓZSEF 2
