A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-01-08 / 2. szám
TUDOMÁNY TECHNIKA vált, vagy a versenyben lemaradt országokban is. Lépten-nyomon hangoztatjuk, hogy többet és jobban kell dolgoznunk. Fokozni kell a munkaidő-kihasználást, javítani kell a munkafegyelmet, növelni kell az innovációs és vállalkozási kedvet és készséget. Ez szép is, jó is, igaz is, csak egy dolog nem teljesen világos: tudniillik, hogy miért dolgozzunk többet, milyen célt kell megvalósítanunk, mit érünk el, ha jobban dolgozunk? Kell-e a KORSZERŰ TECHNOLÓGIA, KORSZERŰ SZEMLÉLETMÓD Az elektronikában nem nagyon járatos ember is láthatja, hogy versenyképességünk a világpiacon ebben az iparágban nem a legkedvezőbb. Semmiféle gyors intézkedés nem oldaná meg azt a problémakomplexumot, ami jelenlegi lemaradásunk oka és a fejlődés gátja. És ez nemcsak az elektronikára, hanem a gazdasági élet más szféráira is vonatkozik. A lemaradásért nem lehet kizárólag az egyes vállalatokat okolni, a gazdaságirányítást elmarasztalni. Bizonyára mindenkinek van valamilyen ötlete, találna kiutat valamilyen módon. A megoldás viszont ennek ellenére nem egyszerű. Hazánk elektronikai ipara még a hetvenes évekig élenjáró volt. Ezt nemcsak a temérdek mennyiségű elektronikai cikk igazolja, hanem a sok ipari részleg is, hiszen a sok-sok újdonságot megvalósítani akaró szakembereknek az alapoktól kezdve új fejlesztési, majd gyártó részlegeket kellett létrehozniuk. A fejlődés azonban évről évre gyorsabb, alig sikerül az egyik gyártmányra ráállni, mindjárt megjelenik egy jobb, sokszor teljesen más technológiával előállított cikk. Példaként említhetnénk hazánk egyik legnagyobb elektronikai vállalatát, a Tesla üzemet. A Tesla közvetlenül a háború után alakult, s többnyire újonnan épített gyárakban gyáregységekben kapott helyet. Ez alól a bratislavai Tesla konszern kivétel, amely a Tungsram leányvállalatának örököse és egy ideig izzók gyártásával is foglalkozott. Később kis- és nagyméretű rádióvevőket gyártott, az izzók gyártását a prágai Tesla-Holešovice vette át összesen nyolc leányvállalattal, ami a jelenlegi fejlődés tempójához mérten még mindig nem elég. Az elektronízáció kezdete nem volt könynyű. Gyakran előfordult, hogy az egyik konszern, mivel berendezései kihasználatlanok voltak, kisegítette a másik, viszonylag kevesebb berendezéssel rendelkező vállalatot, így a rádióüzem alkatrészeket is gyártott, forgótekercseket, változó ellenállásokat. Az újabb alkatrészek (pl. a tranzisztorok) megjelenésekor viszont már szakosodott a gyártás. Racionálisan kifejlesztették az újabb alkatrészek és az azt felhasználó berendezések gyártó egységeit. Ez a szakosodás és beruházás, mint kiderült, nem volt haszontalan, hiszen a termékek némelyike még ma is működik. Megjelent a tévé, a magnetofon és néhány év elteltével a kis számítógépek. Az egyes üzemek kapacitása azonban nem volt elegendő, nagyobb erőket kellett összpontosítani. így alakult meg a Tesla Elektronikai Alkatrészek és a Tesla Szórakoztató Elektronika konszern, így jöttek létre a vezérigazgatóságok és a kis leányvállalatok. Ezáltal sikerült — igaz, némi késéssel — lépést tartani az elektronikának a hetvenes években már egyre nagyobb mérvű fejlődésével. Ekkor kezdtek hódítani a személyi számítógépek. A szocialista országokban különbözőképpen alakultak a fejlesztési és gyártási feladatok. Magyarországon például nem a fejlesztést, hanem a licenc-alapú gyártást kezdték el támogatni. Ehhez kezdetben hatalmas anyagi befektetésre volt szükség, s noha kis mértékben, de mégis kialakult a konkurencia az ugyanolyan termékeket gyártó vállalatok között. így például az addig élenjáró Orion cég szinte kiszorult a piacról, a Videoton átvette a vezetést. Nem mindegy ugyanis, hogy mikor és milyen mértékben tudnak az egyes vállalatok befektetni. A Videoton vezetői szerint ugyanis nincs értelme egy vállalat meflett működő kutatóintézetet létrehozni, elég egy tudományos-fejlesztő csoport. Ha ugyanis valamit kifejlesztenének, a sorozatgyártás beindítása körülbelül öt évig tartana. Ezalatt azonban lehetséges, hogy a termék nemcsakhogy kiszorul a piacról, hanem más, új és divatosabb termék foglalja el a helyét. Ez a magyarázata, hogy inkább egész gépsorokat, gyártószalagokat vásároltak és licenc-alapon divatos termékek gyártását kezdték el. így a lemaradást néhány évvel elodázták, viszont függővé váltak a piactól. Nálunk a világpiaci újdonságok megjelenése után a szakemberek azonnal nekifogtak csaknem minden egyes alkalommal a fejlesztésnek. Sokszoros ráfizetéssel ugyan, de sikerült előállítani nem mindig világszínvonalú, mégis működő prototípusokat. A sorozatgyártás sok esetben elmaradt, hiányoznak a gyártók, hiányoznak a beruházók. A gépsor, a gyártóegység, az automata berendezések ugyanis kifejlesztett stádiumban „várják" a gépgyártókat. Példaként említhetnénk a prešovi VUKOV kutatóintézet világszínvonalú manipulátorait. Miért nincs gyártó? Mi az oka a lemaradásnak? Ez a kérdés és nemcsak nálunk, hanem a környező országokban, sőt a világpiactól függővé megújulás, hiszen a részprogramok önmagukban aligha hoznak kellő eredményt. A gazdaságfejlesztési program például biztató. Az 1986—90-es években szeretnénk még inkább felgyorsítani a mikroelektronika fejlődésének a tempóját. A következő években 80—200 %-kal kívánjuk fejleszteni az elektronikai termelést. A legnagyobb fejlődést az integrált áramköröknél tervezzük, ahol 1990-ig a termelésnek a háromszorosára kell nőnie. A rožnovi Tesla konszemvállalat, a csehszlovák alkatrészipar termelési központja pedig a négyszeresére akarja növelni a termelést. A híradástechnikában is innovációra készülődnek, a rádió és a tévé-adóállomások, automatikus távbeszélő központok kibővítésére, valamint a színes képernyők licenc-alapú gyártására. A színes képernyők gyártórészlegeit 65 °/o-ban csehszlovák berendezésekkel üzemeltetik. A számitó és automatizációs berendezéseknél a mini és a 32 bites irányitó mikroszámítógépeket, megmunkáló berendezéseket fejlesztettek és gyártottak. Az SM mikroszámítógép-család végzi a robotok, manipulátorok irányítását, az energia automatikus szabályozását, valamint az automatikus előállítási folyamatok irányítását. A középnagyságú számítógépek családjában például az 1—2 Mbytos befogadóképességű, 400 000 művelet telje sítményű EC 1027 számítógépet említhetnénk, amely a 16 kbytos csehszlovák áramkörök felhasználásával készült. Egyúttal rámutathatnánk a mikroelektronikai alkatrészekből álló berendezések, a szórakoztató elektronika színvonalának a hiányosságaira, ami szükségessé teszi az ilyen termékek fejlődését. Szükségessé vált az elektronikus telefonközpontok kifejlesztése, a hírek optikai átvitele. Az idén kezdődik a fényvezetők gyártása. A híradástechnikában tehát hamarosan használhatók lesznek majd a fényhuzalok, hiszen ilyen „fényposta" már működik Európa és Amerika között. Az 1995-ig kidolgozott tervek két fő célprogramot tartalmaznak; kifejleszteni az elektronizáció anyagi-technikai bázisát és alkalmazni az elektronikát a népgazdaság egyes ágazataiban. Hazánkban már megvannak a tudományos-technikai alapok, sikeresen megoldották a problémákat a fémek, vegyi anyagok, műanyagok és üveg előállításának egyes fázisaiban. Mind ez ideig siker koronázta a polikristályos szilíciummal kapcsolatos kutatásokat is, eredményeket értek el a gallium-foszforid polikristály, a fotoérzékeny anyagok, valamint a tiszta fémek és a színesfémek alkalmazásának területén. Erre a célra többfajta technológiai berendezést, gépsorokat importáltunk. A mikroelektronikai alkatrészek egyre több szigetelőanyagot igényelnek, 1995-ig a fogyasztásuk a háromszorosára nő. Az exportot 26 %-ról 60 %-ra kívánják növelni. Hazánk mikroelektronikai termékei a nemzetközi árucserében nagy mértékben a Szovjetunió felé irányulnak. A 2000-ig megvalósítandó tervek közé tartozik az egységes elektronikai alkatrészek- és mikroprocesszoros technika kifejlesztése, automatizációs eszközök gyártása és fejlesztése, a számítógépek új generációjának a fejlesztése és felhasználása az automatikus CAD/ CAM egységekben, a híradástechnika (belefoglaltatik az optoelektronika is) továbbfejlesztése, valamint a szórakoztató elektronika terén való együttműködés. A KGST keretén belül Interrobot elnevezéssel 70 kutatóintézet vesz részt a robotok fejlesztésében; a csehszlovák robotok feladata az öntés és nyomószerelés, a bolgároké a lakkozás és a kisgépek gyártása, a magyar robotoké a mérési műveletek ellenőrzése. A szovjet robotok a fémmegmunkálást és a bútorgyártást végzik. Az elektronikában, az elektronikailag vezérelt berendezésekben tehát sokrétű az együttműködés. Mégis, mintha valami ebből a javaslatból hiányozna. A kínai Híradástechnikai Egyesület vezetője szerint a felzárkózás egyik legfontosabb előremozdítója a megfelelő, a vállalatok érdekeit is szem előtt tartó kormányszintű döntés. Ezt az elvet vallja a magyar Iparfejlesztési Bizottság is. Remélhetőleg hasonlóképp alakul a helyzet nálunk is. Egy biztos, hogy sem a magyar, sem a csehszlovák elektronika nem csökkentette a lemaradást. A legmegfelelőbb út tehát az lenne, hogy fejlesszünk, ugyanakkor az egyes problémák megoldásánál az import lehetőségét is számításba kellene venni. Ilyen célból alakult 1987 júliusában az AVEX, a Tesla Szórakoztató Elektronika, a Philips és Transakta közös videogyára. A bratislavai konszern 70 %-kal, a Philips 20 %-al és a Transakta 10 %-kal járul hozzá a közös vállalkozáshoz, így 1993-ban már félmilliós sorozatban hozhatnának videomagnetofont a piacra. Hasonló elképzelések vezérlik a tervezőket, akik a vezérigazgatóságokat meg akarják szüntetni, helyettük önálló hatáskörű, termelékenyebben dolgozó állami vállalatokat akarnak létrehozni. A hetvenes évek csoportosulása után talán hatékonyabb lesz az önállósulás a technikai fejlődésnek ezen a szintjén. Az elektronikai iparban nem mindig tudjuk, hogy amit teszünk, jól tesszük-e. Kell a megújulás, kell a fejlesztés, de mindehhez kell a megfelelő légkör és a célok pontos ismerete. És nem utolsósorban a teljesítményarányos jutalmazás is, de ez már egy másik téma. Dr. P. TÓTH ATTILA 16
