A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-04-22 / 17. szám
ÉLETUTAK KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL MÁJUSI KÉPRIPORT Mécs József: CSENDES HELYEN BIZTOS TUDÁS Németh Gyula CSALLÓKÖZI IMPRESSZIÓK Gál Sándor: FALU ÉS IPAR II. Miklósi Péter: KÉT SZOBA HALL Liszka József: JÁROK-KELEK GYÖNGYHARMATON Lacza Tihamér: AZ ÁSVÁNYOK BIRODALMÁBAN Címlapunkon Král Petemé fotomontázsa A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krát Pétemé Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p„ Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Dr. PÁRKÁNY ANTAL érdemes tanító Az idei pedagógusnap egyik kitüntetettje, Az érdemes tanító megtisztelő cím újdonsült viselője dr. Párkány Antal, a szenei (Senec) magyar tanítási nyelvű gimnázium tanára. Kisdiákként három évig együtt koptattuk a polgári iskola padjait. Később, néha évekig nem találkoztunk. Emlékeimben és a jelenben is beszélgetőpartnerem nem Antal, Anti vagy Tóni, hanem csak egyszerűen Öcsi. Párkány Öcsi az osztály eminens diákja volt, akinek neve az akkori szabály szerint az év végi értesítőkben kövér vagy dőlt betűkkel volt kiszedve. Az Öcsi, amint hallom, a hatodik X után is megmaradt, persze most már egyre többen az Öcsi bácsi kedves szóösszetételben használják. — Az Öcsi név már annyira rád ragadt, hogy eddig még eszembe sem jutott megkérdezni, hogy miért is lettél és maradtál egyszerűen csak Öcsi. — A magyarázat igen egyszerű. Négy leánytestvér mellett én voltam az öcsi. És ez aztán megmaradt. Amikor gyermekéveinek meghatározó élményvilágáról kérdeztem, az éveket szinte átugrotta. Viszont jóval több időt szánt főiskolai éveinek, tudós tanárainak, akiknek útját később ö is követte. Eddigi pedagógiai pályafutása során tanított általános iskolában, tizenegy éves középiskolában, volt központi tanfelügyelő, majd általános műveltséget nyújtó középiskola igazgatója, a szenei gimnázium igazgatóhelyettese, majd ismét tanára. Tréfásan jegyzi meg: „Lehet, hogy majd egyszer megpályázom a pedellusi státust is, mert ezt még nem csináltam". — Miért váltogattad a munkahelyeidet és hogyan lettél pedagógus? — Nyugtalan, kiváncsi természetű vagyok. Szeretem a változatosságot — eddig három világrészt ismertem meg. — Szerintem a régi céhlegények azért váltak kiváló mesterekké, mert sok országot jártak be, sokat láttak és mindenütt tanultak valamit. Az elmúlt évtizedek alatt ha hosszabb-rövidebb időre le is kötött az adminisztratív munka — elsősorban — mindig pedagógus voltam. Őszintén szólva a tanulókkal és a szülőkkel való közvetlen tevékenységet éreztem a legközelebb magamhoz. A pedagógiai munka nekem mindig kellemes időtöltést jelentett. A hivatalnokoskodást nem szeretem, nem tartozik az erősségeim közé! Pályaválasztásomat befolyásolta az egyik nagybácsim, aki néptanító volt, de hatottak rám a középiskolai tanáraim is és később a főiskolán főleg a rendkívüli széles látókörű Sas Andornak köszönhetem, hogy végérvényesen magamévá tettem a legnemesebb hivatástudatot: az embernevelést. Az iránta érzett hálámat igyekeztem kifejezni azzal, hogy monográfiát írtam róla. Igazat szólva, amikor életpályája megírásához hozzákezdtem, gondolkodóba ejtett a sokféle lehetőség, hogy kíséreljem meg bemutatni ezt a sokoldalú embert úgy, hogy írásom minél hitelesebb, igazabb legyen. — A Sas Andorról írt monográfia volt az első megjelent írásod ? — Nem, előtte már recenzáltam, sőt társszerzőként írtam is tankönyveket, utána pedig közel harminc könyvet fordítottam és néhánynak a szerzője voltam. A Sas Andor helye a csehszlovákiai magyar kulturális életben című könyvemmel doktoráltam. Pályakezdésem óta a hazai magyar nyelvű lapokban — esetenként a magyarországi szaksajtóban is — publikálok. — Pedagógusnap táján beszélgetünk, engedd meg hogy feltegyek egy szokványos, de mindig aktuális kérdést. Mi a véleményed a tanításról és a nevelésről? — A pedagógus alapvető kötelessége az oktatás és a nevelés lelkiismeretes végzése. A közoktatásnak ezt a kettős klasszikus feladatát tovább bővíteném azzal, hogy a tanulókat — ennek keretében — mindenekelőtt meg kell tanítanunk tanulni és logikusan gondolkodni. Ezzel az önállóság útjára vezetjük őket. Megítélésem szerint a kötelességét átlagosnál jobban teljesítő, a legújabb feladatokra rugalmasan felkészülő önmagát művelő dolgozót minden munkaterületen — egyformán — meg kell becsülni. A kimagasló eredmények mögött a pedagógiában is csaknem mindig ott van a nevelők hivatásszeretete, mindennapos erőfeszítése, áldozatkészsége. A pedagógusok tevékenységüket sajátos helyzetben végzik. Különféle gondolkodású diákokkal, sokféle felfogású szülőkkel kell szót érteniük. Törekvéseik a tanítványaik és a szülők javát szolgálják akkor is, ha ezt sokan nem is mindig ismerik fel. — Az itt elmondottakból előtérbe került a pedagógus társadalmi felelőssége. Mi erről a véleményed ? — A pedagógusoktól elsősorban a saját lelkiismeretük kéri számon: megtettek-e mindent becsületesen a rájuk bízott ifjúság szocialista neveléséért? Munkájukat a társadalom figyelme is kíséri. Ez — szerintem — hivatásuk társadalmi rangjának az elismerése is. Ezért egyre inkább arra van szükség, hogy az iskola nevelőmunkáját a társadalom cselekvő segítségével még hatékonyabbá tudjuk tenni. A szülők egy része még nem érti a mostani- változások lényegét, pedig az új követelmények érvényesítése nemcsak az iskolák ügye és nem csupán a pedagógusok feladata. — Súlyos problémát vetettél fel. A szülő érthetően sokat vár az iskolától, az iskola viszont a családtól. Ismersz ezen a területen mindent „megoldó" módszereket? — Úgy vélem, ha előre akarunk lépni — elsősorban — meg kell szilárdítanunk a fegyelmet és vissza kell állítanunk a tanulás becsületét, értékét és ezáltal megalapozhatjuk a közös munka örömét és sikerét. Tapasztalataim szerint a legtöbb diák csak akkor tanul, ha teljesítményét folyamatosan ellenőrizzük. Természetesen érezni is kell, hogy az ellenőrzés is, az értékelés is az érdeküket szolgálja. A pedagógus sikerének legfőbb záloga maga az ember. Az elérhető célok kitűzésével az önbecsülést kiváltó törekvések lelkesítő erejével válhat egy elmélet, egy eszme megvalósíthatóvá. — Az átalakítás, a nyitottság és nyíltság légköre kihat a pedagógus munkájára is. Véleményed szerint hogyan érvényesíthető a nyíltság, a nyitottság a gyakorlati pedagógiában? — Meggyőződésem, hogy az oktató-nevelő munka fejlesztése terén a jelenlegi célok — a nyitottság és az átalakítás — realizálása nagyrészt a pedagógusok új munkamódszereitől függ. Most, hogy az önállóság az öntevékenység teret kapott, alaposan meg kell vizsgálnunk, hogyan válhat a kezdeményezési lehetőség az iskolarendszer hasznára. Mostanában — főleg a politikai és gazdasági életben — sokat beszélünk hasonlókról. A jövőben célravezetőnek találnám, ha az egész társadalom bevonásával kialakíthatnának olyan értékelési elméletet és gyakorlatot, amely az innovációban érdekeltté tenné az iskolaügy minden dolgozóját, a diákokat és szülőket is, és amely ismereteket, módszereket, eszközöket adna e munkához. Ebből a munkából is szívesen kivenném részemet. — Kitüntetésedhez gratulálva köszönöm a beszélgetést. STRASSER GYÖRGY 2
