A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-01-08 / 2. szám
Dénes György Virág Barna Denes György ÚJ ESZTENDŐ, ÚJ IDŐK HÍVÁSA VARJAK TÉGLA Szállnak a varjak surrogó szárnyuk (Munkatársaimnak) Hát elvermeltünk megint egy évet hóban a télben sűrűi a légben és ahogy nő, fogy is az étet fekete gyászban gyászlila felleg Itt vagyok egy maroknyi rög melyet s rakódik egymásra! kövület kövületre gyászfeketében /ebben az égen * Kollerjárat zúzott porrá hogy még a felparcellázott idő, nyomunkat betemetve. mossák a tollúk húznak a varjak Jobban összegyúrjanak más csodagépek *• hóban a szélben esteli szélben S készítőim szorgalmát sajtolja belém Már azt sem tudjuk mikor, merre jártunk. félig a földön éhesen éhen Egy prés dicsőségükre állom a terhet a nyárfák lombja rég lehullt, elomlott. félig az égben gyászfeketében Túlélek századokat de még ha az már elmosódnak mind a régi dombok. fekete gyászban csattog a szárnyuk Égetőkemencék összes tüze is az enyém az ifjúság virágos partjai. gyászfeketében mint a mesében Ki egykor házadat rakod majd belőlem borús világban szállnak az égen Otthonod melegét ne tőlem reméld... Hahó, új év! Szeretnénk látni még nappali éjben éj közepében a kelő napot, a zenitre tartót. mostoha télben fekete gyászban szeretnénk feltörni azt az ajtót, ami mögött a jövő készülődik. szénfeketében gyászfeketében Hisz nem tudunk megütni csöndben, resten, csak az a vonzó, ami ismeretlen: a legyűrt messzeség, a legyőzött időr s a part, melyen remélve kötünk ki. Az elménk nyugtalan, a vágy még nincs betelve, bukdácsolunk kegyetlen jégverésben, de poklokban is ott sejlik az éden, a küzdelemmel gyűrt világ szerelme... FOTÓ: KÖNÖZSI 15
