A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-04-15 / 16. szám
A CSEMADOK ÉLETÉBŐL JÓ PÉLDA, EREDMÉNYES MUNKA Kellemes környezetben tartotta meg a Csemadok Losonci (Lučenec) Járási Bizottsága februári ülését a Csemadok Központi Bizottsága Elnöksége által meghatározott napirendi pontok szerint. Az ülésen megjelent a Csemadok KB küldöttsége dr. Lukács Tibornak, a KB vezető titkárának a vezetésével. Tagjai Gyurcsis Imre, Dunajsky Géza és Gyenge János osztályvezetők. Sáfi Bélának, a járási bizottság elnökének megnyitója után az ülés résztvevői jelentést hallgattak meg az elnökség munkájáról, melyből megtudhattuk, hogy a közelmúltban a járási pártbizottság vezető titkára, Mátyus János elvtárs és az ideológiai titkár, Tankina István elvtárs látogatást tettek a Csemadok járási bizottságában és érdeklődtek az alapszervezetekben folyó munkáról. Mas László, a járási szakszervezeti tanács titkára megemlékezett a februári győzelem 40. évfordulójáról, mely sorsdöntő volt a hazánkban élő nemzetek és nemzetiségek életében. Az 1987-es év komplex értékelését és az alapszervezetek értékelő üléseiről szóló információs jelentést Princ Sándor, a jb titkára terjesztette elő. A járási bizottság 27 alapszervezet munkáját irányítja, 4 652 taggal. Annak ellenére, hogy értek el szép eredményeket a művelődési és az amatőr művészeti munka terén, még mindig akadnak hiányosságok. Javítani kell az alapszervezetek adminisztrációs munkáját, a tagsági üléseket csupán tíz alapszervezetben tartották meg. Fontos feladatnak tartja a járási bizottság, hogy tovább emelkedjen a taglétszám. Az 1987-es évben értékes kötelezettségvállalásokat tettek az alapszervezetek, melyből kitűnik a Csemadok galsai alapszervezete, amelynek tagjai 1 000 órát dolgoztak le az óvoda építésén. A társadalmi munkában 1519-en vettek részt. Négy történelmi-honismereti témájú előadás hangzott el 214 résztvevővel, valamint 13 alkalommal szerveztek honismereti kirándulást. A klubtevékenység keretén belül 6 előadás volt 164 résztvevővel. 9 irodalomnépszerüsitö előadás hangzott el 228 jelenlévővel, 11 íróolvasó találkozó 476 résztvevővel. Sajnos, a tervezett nyelvi vetélkedők elmaradtak és nem sikerült új klubokat alakítani a járás területén. Az értékelt időszakban ifjúsági és felnőtt színjátszás nem volt. A Losonci (Lučenec) járásban egy énekkar. 5 éneklöcsoport és egy citerazenekar működik. A tánccsoportok közül az 1987-es évben az Apró Palócnak és a Palócnak nem volt fellépése, csupán a ragyolci tánccsoport lépett fel négyszer a járásban. Továbbra is nagy érdeklődés kíséri a Kalondán létesített néprajzi szobát. A járási bizottság ezenkívül számos rendezvényben részt vett, mint társrendező, valamint nem egyszer sikeresen szerepeltek külföldön is a járás Csemadok-csoportjai. Az ülés résztvevői érdeklődéssel hallgatták meg az alapszervezetek értékelő üléséről szóló információs jelentést. Dr. Lukács Tibor, a KB vezető titkára Csemadok-éremmel tüntette ki a járás legaktívabb dolgozóit. A beszámolókat élénk és tartalmas vita követte, melyben 11 -en szólaltak fel. GYENGE JÁNOS ÜNNEP Mert ez a mostani az volt, ünnep a javából. Az ünnepi est a nőkhöz, az édesanyákhoz kötődött, mégpedig a nemzetközi nőnap alkalmából. Ezért nem az a szándékom, hogy a szervezeti élet eseményeit kövessem nyomon, hogy krónikát írjak. Megtették ezt mások, többször adódott lehetőség a szervezet munkájának, eredményeinek méltatására. Egy icipici visszaemlékezés azonban nem árthat. Amint megtudtam, a Csemadok Oroszvári (Rusovce) Alapszervezetének kulturális tevékenysége — bizonyos stagnálás után — ismét felélénkült. A megfiatalodott szervezet vezetőségének ma már nem annyira a taglétszám növelése jelenti a legfőbb gondot, inkább az, mi történik az egyre nagyobbodó szervezetben a közeljövőben. Az ünnepi est (ebben az évben az első) a helyi művelődési otthonban zajlott. Ezt a létesítményt a Duna (Dunaj) Efsz építette, és minden társadalmi szervezet itt tartja meg rendezvényeit, előadásait, gyűléseit. A művelődési ház olyan környezetet jelent, ahol az emberre akaratlanul is ráragad az ünnepi SZÉLJEGYZET Az elmúlt napok valamelyikén beszélgetésbe elegyedtem amatőr színjátszó csoportjaink egyikének fiatal rendezőjével, aki egyetlen mondattal „lesöpörte" a hazai fesztiválok zsűrijeit, a kritikusokat — és a nézők véleményét is. — Szerencsére vannak néhányan, akik megértik gondolataimat, a többiek véleménye pedig egyszerűen nem érdekel! — jelentette ki magabiztosan. Hadd fűzzem hozzá azon melegében, hogy mondatának a szakmai bírálatokra vonatkozó részével még egyet is érthetnék, elvégre a kritika sem szentírás. A zsűritagot is szabad bírálni, a kritikussal is lehet nem egyetérteni; a kritika ettől még szerves része áhítat, az a fajta várakozás, amely maradandó élményt helyez kilátásba. Ezt próbálta megvalósítani az alapszervezet néhány lelkes tagja. A szereplők részéről érthető volt az izgalom, a közönség részéről a kíváncsiság. A kezdés időpontja jól elhúzódott, a szereplők türelmesen várakoztak. Miután az utolsó vendég is megérkezett, elcsendesült a zaj. A nagy csendben egyszeresek megjelenik a színpadon az első előadó: Készéi Istvánné, a szervezet titkára. A kurta üdvözlő beszéd után bekonferálja az első műsorszámot, és elszavalja Gyulai Pál egyik versét. Nőnapi köszöntőt mond Javorek László, a szervezet egyik legrégibb tagja, kultúrfelelős. Az újonnan alakult héttagú férfi éneklőcsoport jókedvűen, felszabadultan énekel: népdalokból, magyar nótákból, slágerekből gyűjtött össze egy csokorravalót. Kovács Anna a „Mama, kérlek meséld el nekem" című dalt énekelte el. Pór Ilona pedig az Akácos utat parodizálva adta elő. A zenét Kukta László, Gál József és Kovács Erika gitárral és harmonikával szolgáltatták, miközben ők maguk is egy-egy műsorszámmal tették színesebbé, hangulatosabbá az estét. A műsorban meghívott vendégként fellépett a hatvanöt éves Kliment Štefan, a STuk marad művészeti életünknek. Ami viszont tagadhatatlanul zavar az imént idézett kijelentésben, az a nézői véleményt lenéző, már-már elutasító magatartás. Talán szóba se hoznám mindezt, ha csupán egyedi megnyilvánulásról lenne szó. A különböző bemutatókon és a fesztiváljainkon viszont egyre gyakrabban azt tapasztalom, hogy részint hivatásos szinten, részint az amatőr mozgalomban tevékenykedő művészeink jelentős hányada — megfeledkezvén a pódiumművészet tömegmozgósitó, így egyben anyanyelvet őrző szerepéről — valamiféle különcködő és lekezelő alapállásból kívánja egyszer védelmezni, másszor igazolni a „kiváltságosnak" vélt gondolatok „kincseit", nomeg az ezzel járó bukásokat... A műsor szereplői nyugalmazott énekese, szólistája, aki szlovák és magyar népdalokat énekelt. Javorek László ügyesen dramatizálta Petőfi Sándor „Falu végén kurta kocsma" című versét, amelyet nem kevésbé ügyesen adott elő az alapszervezet tizenegy tagja. Készéi Istvánné, a műsor egyik fő szervezője a szünetekben, a műsorszámok bemondása előtt napjainkra jellemző viccekkel szórakoztatta a közönséget. Az éneklés, a zene, a szavalat, a tánc, a játék jókedvet, derűt, mosolyt varázsolt az emberek arcára. S mivel a szereplők színvonalas műsorukkal elnyerték a közönség tetszését, így a taps sem maradt el. A kétórás műsorra jellemző, hogy több mint negyedszázados hagyományt folytat s mind politikai-társadalmi, mind kulturális szempontból kiemelkedő eseménynek számit. Példázza és a gyakorlatban igyekszik megvalósítani a szervezet célját és feladatát: a szocialista hazafiságra és a proletár nemzetköziségre való nevelést. Méltó folytatása annak a hagyománynak, melyet az alapító tagok célul tűztek ki, NAGY TERÉZ Fotó: Tóthpál Gyula Szó ami szó: pusztán rétegközönségre hivatkozni valóban impozánsnak tűnő szemléletet tükröz, de legalább annyira végletes dolog, mint az a harmincvalahány évvel ezelőtti egyenlősdi, amikor a különböző hivatalnokok ilyen-olyan tollvonásokkal határozták meg a kor sablonosán pozitív hőseit, a drámai „mondanivaló" lényegét és az újszerűén, öntudatosan gondolkodó néző eszményi típusát is. A tavalyi Jókai Napok délelőttönként rendezett nyílt fórumainak egyikén hangzott el az a színházi életünk egészére vonatkozó megállapítás, hogy az elmúlt esztendőkben a közönség igényeinek reális felmérése helyett túlságosan felértékeltük, látszólagossá tettük az igényeket. Következésképp: a felértékelt, illuzórikus nézői érték-6
