A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-01-08 / 2. szám

í A komáromi (Komárno) magyar gimnáziumról régóta tudok, akkor szerveződött, amikor Bratislavában a magyar pedagógiai gimnáziv um. Tehát a legelsők egyike középiskoláink : sorában. Kezdetben száznegyvennégy tanuv lójának egyikéröl-másikáról is volt tudomá:. som, mert a diákok egy része Magyarországí ról a második világháború után visszatért 3 fiatalokból verbuválódott. Akkori életét sem S volt nehéz elképzelnem, mert az országos I egyenjogúsítási folyamatban megnyílt gimnáziumokba a tanulmányaikat itt folytató

volt tanítványok érettségi tablói függnek. Egyikröl-másikról ismerős arcok néznek rám, tanárok és diákok tekintete kiséri minden lépésemet. Turczel Lajos innen került a Komenský Egyetem magyar tanszékére, Mózsi Ferenc az Oktatásügyi Megbízotti Hivatalba, Bertók Imre a Kerületi Nemzeti Bizottság Oktatásügyi Osztályára. Később a volt tanítványok közül többen lettek tanárok; a tantestület negyvenegy tagja közül huszonhat tért vissza a gimnáziumba tanári képesítéssel. A tanári kar több mint fele volt diák, e

könyvben azt olvastam, hogy az elmúlt negyedszázad alatt 52 összeállításban, lírai oratóriumban, diákjátékban körülbelül 800 tanuló szerepelt. De az irodalmi színpadon kívül vannak vers- és prózamondóink is. Kerekes Adri például országos győztes volt versmondásban. Varga Katalin meg második helyezést ért el prózamondásban. Ugyanígy beszélhetnék gimnáziumunk énekkaráról, színjátszóiról, táncosairól, szólóénekeseiről, hangszerszólistáiról és sportolóiról, vagy ifjúsági lapunkról, a Diáktükörről, amely évente

A gimnázium bejárata

falak között szorongta végig a nehéz órákat, tanítási napokat. Fennállása óta háromezerhatszáznál is több tanuló szerzett érettségi bizonyítványt e falak között, háromezerszáz nappali, a többi levelező tagozaton. A nappali tagozaton érettségizettek 54—55 százaléka szerzett vagy szerez főiskolai végzettséget, s csaknem 20 százaléka szakérettségi vizsgával toldotta meg gimnáziumi tanulmányait. A hajdani hat osztályból 16 lett, s a négy párhuzamos osztályban 388 diák tanul. Magáról az épületről még annyit, hogy 1908-tól a Bencés Gimnáziumnak adott helyet, amelynek Czuczor Gergely költő is tanára volt.

Mondom a folyosón az egyik diáknak, hogy az ötvenes években nagy mozgalmasság volt e falak között, Bratislaváig is eljutott a híre. Úgy néz rám, mint aki nem érti, miért ugróm vissza annyira az általa alig, vagy egyáltalán nem ismert időbe, amikor mozgalmasságért nem kell sem a múltba, sem a szomszédba menni.

E falak között mindig mozgalmas élet folyt, és most is az folyik! — állítja félszegen, de meggyőzően. — Azt nem tudom egészen pontosan, hogy az ötvenes években mi történt, de a Gáspár Tibor tanár elvtárs vezette irodalmi színpadi munkáról már elsős gimnazista koromban hallottam. Az iskolánk fennállásának 35. évfordulójára kiadott Évkétszer jelenik meg, és az egyikben arról olvastam. Győző Csaba IV. A osztályos tanuló írta, hogyan került István király koronája Visegrádról Komáromba.

A félszeg, nyúlánk fiú, miután „felmondta" nekem a leckét, továbbmegy, és a folyosó végén eltűnik a szemem elől. Ismét az érettségi tablókra röppen a tekintetem. Fiatal tanárok arcában volt főiskolás évfolyamtársaimat ismerem fel, a már említett Gáspár Tibort és Hatvanger Lászlót. Vagy másokat, Oláh Imrét és a feleségét, továbbá dr. Szénássy Zoltánt, akit személyesen a könyvei megjelenése után ismertem meg. Oláh Imre nevével az Új Szó hasábjain is találkozom. A korszerű matematikaoktatás népszerűsítője. A tablóktól még a faliújsághoz lépek tovább, az is híven tükrözi a gimnázium lüktető életét. Főleg a természettudományi tantárgyak tanításában elért nagyszerű eredményeket. Nehéz hinni a szemnek, amikor olvassa, a fülnek, amikor hallja, hogy 1950-től ebből a gimnáziumból 21 tanuló jutott be a fizikai olimpia országos versenyébe! Ugyanúgy a matematika olimpia tiketei is öregbítették és öregbítik az iskola jó hírét. Egy lány nevét olvasom, Vázsonyi Ildikóét, és megboldogult sárospataki matematikatanárom jut az eszembe, aki egyik leányosztálytársamnak azt mondta az elsőfokú egyenlet megoldatlansága láttán:

A tantestület tagjai

Szed maky Ágota mérnök informatika óraja

— No, menjen a helyére! Magának is csak a fakanál való!

Mire képes a komáromi gimnázium egyik volt büszkesége, Vázsonyi Ildikó, aki az első olyan tanuló ebben az iskolában, aki mind a négy évfolyamban az olimpia kerületi fordulóinak az eredményesei között végzett, s Szabó Andrea osztálytársával együtt az országos döntőbe jutott? És mire képes egy Kis Petik Katalin, aki a fizika olimpia orszávagy befejező diákok magukkal hozták Ma- I gyarországról a NÉKOSZ-szellemet, amely- i nek a lényege a történelmi időnek megfelelő | pezsdítés volt tanulásban, falujáró csoport 1 szervezésében stb. Egyszóval Komárom hali mar ismertté vált magyar gimnáziuma révén \ is, mind erősebben fénylő csillaga lett szelle- I mi műhelyeinknek, ahonnan ismert emberek \ egész kis serege indult rohamra, csúcsra I törő elszántsággal.

— Jókai városából indultam el — Írja dr. I Szőcs Ferenc fizikus, a Szlovák Tudományos i Akadémia főmunkatársa.

— Szívesen gondolok vissza egykori isko- 1 Iámra, amelyben a fiatalok Dél-Szlovákia I minden részéből sereglettek össze — írja Ku; lacs Dezső docens, a nyitrai Pedagógiai I Főiskola tanára.

És mit mondana az iskoláról dr. Turczel I Lajos docens, aki tanára és igazgatója volt a I gimnáziumnak? Vagy jeles költőink közül t Tőzsér Árpád, Zs. Nagy Lajos vagy Koncsol j László? Vagy mire ihletné az iskola a volt I tanítványt Nagy János szobrászművész sze- I mélyében ?

A gimnázium épülete két előrelendülö karj jával, mintha keblére akarna ölelni minden a kapujához érkező fiatalt. Régi épület, de i máig is egyik ékessége a városközpontnak, j Két emelete öt is lehetne, ha a mostani í bérházak szintjéhez igazodna. Folyosóin a

12