A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-04-08 / 15. szám
BEMUTATOM NÉMETH MÁRIÁT A bratislavai Mýtná utcai rendelőintézet nyilvántartási osztályán dolgozik. Huszonnégy éve végzi ugyanazt a munkát, kikeresi a beteglapot, berendeli a beteget stb. Az orvosok ötpercenként rendelnek, s ennyi idő kevés, gyakran nagy az időeltolódás, a betegek persze a nyilvántartási osztály ablaka előtt dühöngik ki magukat, az orvos rendelőjében pisszenni sem mernek. Amikor Németh Mária erre a munkahelyre került, az emberek még javakorabeliek voltak, most meg már nyugdíjasok, többen meg is haltak, vagy elköltöztek más városkerületbe, változik az idő, az élet, a kollégák is változtak, az intézet élére is mások álltak. Oroszvár (Rusovce) a lakhelye. Édes-Az együttescsalád NINCS FELEDVE A DAL... Egy nagy családot alkottak, küldetéstudat élt bennük, s akarás a megfelelésre. Németh Mária az énekkar tagja volt, lelkesen képezte magát. Aztán az élményekben gazdag, felejthetetlen, majd három esztendőnek egyszerre vége szakadt. Máig sem érthető okból a NÉPES-t feloszlatták. Szétszéledtek a forrón összetartozó közösség tagjai. Németh Mária Rozsnyóra (Rožňava) sodródott, ahol az áldott jó emlékű Molnár Béla, a vnb elnöke felkarolta őt. Mintha édesapja lett volna. Elvégzett egy tanfolyamot, és fogorvos mellett dolgozott. Akármilyen jól is érezte magát a bányavárosban, vissza kellett térnie Oroszvárra az édesanyja megromlott egészségi állapota miatt. S akkor már alakulóban volt az Ifjú Szívek. Csikmák anyjával él ott egy fedél alatt 1946 óta. Édesapja 1959-ben meghalt. Asztalos volt, de egészségügyi okból nem dolgozott a szakmájában, alkalmi munkákat vállalt, s negyvenkét évesen kényszerült rokkantsági állományba, súlyos tüdő- és szívasztmával. Ötvenhárom éves korában halt meg. Németh Mária 1936-ban született Bratislavában, a Márkus utcában nevelkedett kilencéves koráig, ahol az Ifjú Szíveknek ma is próbaterme van. Szobakonyhás bérházban lakott a családja, édesanyja házmester volt. Innen Oroszvárra, aztán Mosonmagyaróvárra, Győrbe, Pestre sodródott a családja, édesapja munkát keresett, kellett a pénz, semmijük nem volt, az infláció pedig olyan méreteket öltött, hogy az édesapja táskányi pénzt hordott haza, de csak kenyeret tudott vásárolni rajta. Visszavándoroltak Oroszvárra, hogy közelebb lehessenek a szülővároshoz. Szüleinek kiutaltak egy nádfedeles házat, amelyen sem ajtó, sem ablak nem volt, asztalos mester apja azonban lakhatóvá tette a házat. 1947-ig laktak itt, s ebben az évben történt, hogy határkiigazításként három falut — köztük Oroszvárt is — Csehszlovákiához csatolták. Ismét visszakerült a család abba az országba, ahol minden rokonuk él. A második világháború és az azt követő időszak úgy érintette Németh Máriát, hogy két és fél évet német iskolába járt, a negyedik osztályig meg szlovákba. Oroszváron meg magyarba, majd a negyvenhetes idecsatolás után szlovák polgáriba. Volt úgy, hogy három nyelven gondolkozott. Pedagógiai gimnáziumban szerette volna folytatni tanulmányait, de egy fél év múlva abba kellett hagynia a tanulást, mert édesapja nagyon megbetegedett, szüksége volt a családnak biztos pénzkeresőre. Műszaki rajzolónak csapott fel 1953-ban. És ebben az esztendőben olyan fordulópont következik be az életében, amely később teljesen szerencsétlenné teszi, vagy ki tudja? 1953-ban megalakult a Magyar Népművészeti Együttes (NÉPES) budmericei székhellyel a Pálffy-kastélyban, és Oroszvárról már tagja volt egy táncos, Posvanc Rózsi, és egy énekes Szalay Rózsi, ők hívták fel a figyelmét a lehetőségre. Béres József (igazgató), Ág Tibor és Takács András felvételiztették. Búcsút mondott a műszaki rajznak, beköltözött a budmericei kastélyba. Többen laktak egy szobában: Cséfalvay Katalin, Vozsnyák Erzsébet, Kasza Ida, Varró Irén, akikkel ma is tartja a kapcsolatot. Első bemutatójuk felejthetetlen a bratislavai Nemzeti Színházban. Fergeteges siker! Ugyanolyan volt Dél-Szlovákia vidékein is. Imre, Gyüre Lajos, Mede István, Tőzsér Árpád stb. voltak az alapító tagjai. Janda István, Ág Tibor, Szíjjártó Jenő, Takács András, Kvocsák József — a volt népesek — az Ifjú Szívek élére álltak. Már nem kellett felvételiznie, a vezetők ismerték öt a Népesből. Tizenhét esztendőt töltött az Ifjú Szívekben, az összeforrott közösség tűzmelegében. Különbség persze volt. A Népesben állandóan együtt voltak, az Ifjú Szívekben hetente csak kétszer jártak össze. 1964-től dolgozik jelenlegi munkahelyén, és most is úgy látja, hogy kiegyensúlyozott volt az együttesben eltöltött élete. Pihenni járt a próbákra, lelkileg felfrissülni, s a rendelőintézetben megengedték, hogy egyszerre vegye ki a szabadságát — nagyobb körutak idején — azt is lehetővé tették, hogy az egy hétig tartó összpontosításokon részt vegyen. NaponNémeth Mária Lengyelországi körúton. Négy nappal a karambol előtt ként meghosszabbított munkaidőben dolgozott, sokszor reggel jött el otthonról és az éjfél vetette haza. Nem bánta. A munka és az együttes jelentette számára az örömöt. Néha belefért a programjába egy-egy hangverseny, színházi előadás, egy-egy könyv elolvasása is. Magyarul, németül és szlovákul olvas. Szívéhez nőtt Oroszvár, negyvenkét éve él ott. Sajnos, az autóbusz-összeköttetés nem a legjobb, délután 13 órakor lép munkába, 19 órakor végez, s ahogy múlnak az évek, egyre kínosabb számára a fel- és leszállás. Magas az autóbusz lépcsője, különösen este, amikor már fáradt, nehéz felkapaszkodnia. Németh Mária ugyanis két mankóval jár, de ezt a nyilvántartási osztály ablakán keresztül senki sem látja. Csak amikor megy az utcán, vagy amikor jön a munkahelyére. Az Ifjú Szívek egyik kelet-szlovákiai útján érte a súlyos baleset. Bardejov előtt körülbelül 5 km-re. A távoli fürdővárosban lett volna fellépésük. A sofőr ittas volt, s egy enyhe kanyarban nekihajtott a kilométerkőnek s be az árokba. Felborultak. A jegyzőkönyv szerint 26 métert csúsztak. Németh Mária kirepült az első ablakon, lábán átfúródott az ablaktörlő s az autóbusz alá rántotta. A csodával határos módon maradt életben. A baleset következménye? Alsó koponyacsont-repedés, az állkapcson hét törés, szájpadlásbeszakadás, fejsérülés, nyílt comb- és kulcscsonttörés és apróbb zúzódások, vágások. Felsorolni is hosszadalmas. A bártfai kórházban vették kezelésbe és a másvilágról hozták vissza. Úgy volt, hogy amputálni kell az egyik lábát, aztán mégsem. Két hónap múltával gipszkötésben hozták át a bratislavai kórházba. — Lelkileg nagyon rossz állapotba kerültem — mondogatja azóta is. — És egy 12
