A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-04-08 / 15. szám
elvet. Formált véleményében az „elit" nem egy kivételezett társadalmi rétegnek, de — éppúgy, mint annak idején Németh Lászlónál — a minőségigénynek a néven nevezője, szinonimája (Az oktatásügy igényszintje, Mégegyszer a minőségről). A közművelődés problematikájának időszerű kérdéseinek vizsgálatait Király már a legszélesebb horizontra vetíti ki, megteremtve így a kulturális ökológia szűkebb és tágabb értelmezésének lehetőségét, a szükségletrendszer átalakításának időszerűségét és az életmód forradalmának fontosságát a kommercializálódás ellenében (Erezhessük otthon magunkat Kulturális igény és kulturális környezetszennyeződés). Király könyvének egyik legérdekfeszitőbb és leginkább kidolgozott része Az „ötvenes évek" című fejezet, melynek hét írása főleg tisztázó, értelmező, magyarázó alapállásával tűnik ki, de nem nélkülözi a vitára való felhívásokat sem. Király személyes átélője volt e sokat és hosszan vitatott korszaknak, s tapasztalatai, valamint az akkor folyó viták mélyreható ismerete és valóságlátó értékelése által a maga összetettségében és ellentmondásosságában elemzi az ötvenes évek történelmi helyzetének, irodalmi életének, kultúrpolitikájának, vezető egyéniségeinek szerepét és funkcióját. A téma már régóta permanensen foglalkoztatja a szerzőt, s igy nem véletlen, hogy többek között tíz év távlatából reagál a hetvenes évek második felében megjelent, vitát kavaró saját írására is. Nem egyszer szaklapok interjúvolták meg Királyt e kérdéseket illetően, s vitázott több más nézettel és felfogással. Módszerére jellemzően árnyaltan foglalkozik Révai József kultúrpolitikájának ellentmondásosságával, a folytonosság kérdéseivel és a szocialista értékek őrzésével. Értékeket kereső és felmutató igyekezete, személyes tapasztalatainak hatása, s nem utolsósorban a fiatalabb generációk felé forduló nevelő szándéka az ötvenes évek reális szemléletének propagálójává teszi. A kötet valódi szellemi izgalmat jelentő írásai műfaji szempontból sokszínűséget mutatnak. Találunk itt a Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson elhangzott előadást, szerkesztőhöz intézett levelet, vitacikket, országgyűlési felszólalást, riportot és beszélgetést, rádió-előadást, mely tanulmánnyá lett átdolgozva, egyetemi ünnepségen elmondott beszédet, tudományos disszertáció opponensi véleményének átdolgozását és más egyéb írásokat. Bármilyen formában is jelenjen meg a könyv szerzőjének véleménye, mindig hamisítatlan szenvedélyességet, a nemes ügyért folytatott küzdelemből fakadó hevület sugározza az olvasó felé. E rövid recenzió is azt bizonyítja, hogy Király István sokoldalú érdeklődésű kutató és gondolkodó. Elméleti szakember elsősorban, aki képes a dolgok és összefüggések lényegi mélystruktúráját felderiteni. Ezért is tanulságot meríthet és módszert tanulhat könyvéből kutató, irodalmár és pedagógus egyaránt. Király István a huszadik század második felének tudós reneszánsz embertípusa, akinek koncepcióit mély humanizmus hatja át, aki az értelmes cselekvő élet elkötelezettje. ALABÁN FERENC Csótó László: Dávid és Góliát (Unó) KINCSÜNK AZ ANWJVEIV BAJCS, BAJKA, VAJKA Gazdag csoportot alkotnak azok a helynevek, melyeknek alapszava az ómagyar Baj. ami szintén kölcsönszó a török nyelvekből. Jelentése: gazdag, előkelő, nagy úr. Személy-, méltóság- és nemzetségnevekben gyakran szerepel és „magyar helynévadással" településnevek keletkeztek belőle. Rendesen becéző-kicsinyítő képzős alakban fordul elő. Ilyenek: Baja, Bajcs, Bajka, Vajka, Vajta, Bojta. Fontosabb községeink: Bajcs (Bajc) a Komáromi járásban. 1312- ben Boych. Bajka a Lévai járásban. 1286-ban Bayka. Bajta (Bajtava) az Érsekújvári járásban. 1261-ben Boyta. Vajka a Nyitrai járásban, 1287-ben Wojk, 1945 Vajka nad Žitavou, 1960 óta Lúčnica na Žitavou. A továbbiakban felsorolok néhány fontosabb helynevet, amelyeket addig helytelenül magyaráztak vagy megfejtetlenül maradtak. Komárom (Komárno) Az etimológiai szótárak szerint, az eddigi tanulmányok alapján, a Komárom névnek végső elemzésben a szláv „komár" (szúnyog) köznév az alapja. Bizonyítékul hozzák fel a szerb—horvát Komarani, Komama, a cseh és szlovák Komárno, a fehérorosz Komaryn helynévi alakokat. Ezek az összehasonlításul és bizonyítékul felhozott adatok azonban teljesen félrevezetők. Ugyanis jóval későbbi keletkezésűek és nem mindig a csallóközi Komáromra vonatkoznak. Ennek a félrevezető elképzelésnek a komár alapszóból képzett más helynevek hasonló hangzása lehetett az oka (népi etimológia). Sőt a legújabb cseh etimológiai szótár (Lütterer — Majtán, Zemépisná jména Československa, Praha 1982) szerint a magyar Komárom és a német komorn a szlovákból való átvételek! Ezt az állítást azonban semmiféle adattal nem tudja bizonyítani. A felhozott „bizonyító" alakok 300—500 évvel később keletkeztek, mint a Komáromról szóló történelmi feljegyzések, amit azonban egyszerűen nem vesz tudomásul. Az első feljegyzés 1075-ből Camarum alakban említi a települést. Ez az -m végzet nyilván latinositás, mert a többi 1124— 1218 és 1217—1345 közötti évekből származó adat egyöntetűen Camarun, Komarun alakokat tüntet fel. Ezzel szemben a Kamarani 1303-ból Komárov 1355-ből, Komarowce pedig csak 1402-ből származik. A Komárom helynév eredetének meghatározásánál tehát nem vehetjük alapul az etimológiai szótárak adatait, hanem alapul a Camarun névalakból indulhatunk ki. A Camarun (olvasd: Kamarun) helynévi alak a Kamar (kabar) népnévből származik, az -un végződés pedig a török nyelvekből jól ismert birtokjel (lásd fentebb). A Camarun jelentése tehát „kamaré", azaz kabaroké, tehát a kabar törzs szálláshelye, birtoka. A kamar-kabar szavakban mutatkozó b-m hangváltozás gyakori a török nyelvekben, pl. tatár (ótörök) atabiz az anatóliai törökben atamiz, az azerbajdzsánt men. min, menim az anatóliaiban ben, bin, benim (ben — én, bin — ezer, benim — enyém) alakot öltött. A felhozott fehérorosz Kamaryn jelentése szintén „kamaré", azaz kabaroké. A magyar és latin krónikák, és más források is, a honfoglaló magyarsághoz csatlakozó kabar-kazárokat kánoknak nevezték, igy érthető Anonymus tudósítása, mely szerint Árpád vezér Komáromot és környékét (Csallóköz keleti csücskét) Ketel kabar vezérnek adományozta, akinek a fia Oluptulma Komárom helyén erődítményt épített. Teljesen érthető tehát, hogy Komáromot és várát ősi szokás szerint Kabarunnak, azaz „kabarokénak" nevezték. További bizonyítékul vehetjük a Komárommal szomszédos Örs (Őrsújfalu, Nová Stráž) és Ócsa (Nemesócsa, Zemianska Olča) településeket, amelyeket a kabarok vezére Őrsúr (Örsüuru) és apja Ócsád kún vezérek alapítottak. A többi Komárov, Komárno, Komárom helyneveknek azonban a csallóközi Komárommal semmi kapcsolatuk sincs. Misérd (Nové Koiariská) Misérd község. 1945 óta Nové Košariská, Csallóközben, Somorja (Šamorin) közelében fekszik. 1258-ban Misser, 1437-ben Mischesdorf, 1453-ban Misserd alakban szerepel a történelmi okiratokban. Egyes kutatók tévesen a német „mischen” (kever) ige valamilyen származékának tartották. Legutóbbi magyarázata Püspöki Nagy Pétertől származik, aki az Irodalmi Szemle 18. évf. 714. oldalán (Bratislava, 1978) az alábbi magyarázatot adta: „A falut a mellette folyó Ér nevű Duna-ágról nevezték el Érdnek. Ehhez járult az Árpád-kor elején a Mise jelző, amely talán az Ér menti faluk valamelyikének templomába vezető „mise-útröl" ragadt az Érdre, innen pedig a falura." (I). Ez a népi etimológián alapuló „egyszerű" magyarázat azonban teljesen elfogadhatatlan. Németh Gyula kitűnő tanulmányában (Magyar und Mišer, in: Acta Orient. Hung. 23. évf. 293—299 old. Budapest 1972) kimutatta, hogy a helynévben a miser, mizsér népnév rejlik, amely az Árpád-korban egy török nyelvű népcsoportot jelölt. Etimológiailag a „magyar" népnév magas hangrendű „megyer" változatából származik. Ehhez annyit kell hozzátennem, hogy a kazáni tatárok egy nagy népcsoportját ma is mesemek (meščer, oroszul meščerjaki) hívják. Összehasonlításul: a tatár-mescser úgy viszonylik, mint a magyar-székely vagy a cseh-morva megkülönböztetés. A mese serek körülbelül egyharmad részét képezik az ötmilliós kazáni tatároknak. Szerintem az őshazában (Magna Hungária) rekedt magyarok utódai, akikről Julianus barát tudósításából értesültünk. A 13. század közepén azonban a mongol támadás elől menekülve északabbra költöztek éfc az erősebb „rokon" volgai (kazáni) tatároknál találtak menedéket. Ezt a nézetemet Németh Gyula és Prof. Hasan Eren, az ankarai Török Nyelvtudományi Intézet igazgatója is megerősítették. BLASKOVICS JÓZSEF NYELVI TOTÓ E heti feladványunk a szólások és a közmondások helyes használatához kapcsolódik. Mindnyájan tudjuk, hogy ezek az állandósult szókapcsolatok érzékletesebbé, szemléletesebbé teszik beszédünket. Sokkal színesebben beszél pl. az, aki azt mondja Orránál fogva vezeti a barátját., mint aki igy fejezi ki magát: Becsapta a barátját. Igen ám, de vigyázni kell, nehogy a helytelen használatukkal képzavart idézzünk elő. Olvasóink feladata: megfejteni, milyen ismert szólásokat, közmondásokat kevertünk össze az alábbi példákban: 1. Összerúgják a port 2. Kifogja a lovakat a viharból. 3. Vaj van a füle mögött 4. Ütöttük a tűzet 5. Nem enged a huszonegyből. 11
