A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-04-08 / 15. szám

Az értelmes vita Szinte naponta látjuk, tapasztaljuk, hogy mi­vel a társadalom különböző csoportjainak el­térő az érdeke, gyakran eltérő a nézete is. Az egyes érdekek kielégítése nem esik szükség­szerűen egybe az egyéb kielégítendő érdekek társadalmi fontosságával vagy a közérdekkel. A nyilvánosság, a nézetek ütköztetése, illetve tisztázása, az értelmes vita ezért is igen fon­tos, életünk szükségszerű követelménye. A nyilvánosság a demokratikus politikai gyakorlatnak nélkülözhetetlen eleme. Nálunk a politikai gyakorlat demokratikus és arra tö­rekszünk, hogy e gyakorlat a jövőben lehető­leg még jobb legyen. Ezért bővítjük a szoci­alista demokrácia kereteit is. A nyilvánosság a véleménycsere fórumaként — biztosítja a társadalom ügyeibe való szervezett és rend­szeres bekapcsolódást. Mostanában mind több jelét látjuk annak, hogy ezt egyre többen felismerik és egyre fej­lődik az ezzel az önállósággal mind jobban élő és élni kívánó egyének, a társadalmi és tömegszervezetek, a különféle intézmények és mozgalmak közéleti szerepe. Az eltérő nézetek kifejezésre jutása és a nézetek ütköztetése esetében is nagyon szükséges a kölcsönös bizalom. A kölcsönös bizalom alapfeltétele annak, hogy az egymás­tól eltérő nézetek helyes irányba hassanak és lehetővé tegyék az alkotó együttműködést. Az egy-egy probléma eltérő megítélése nem jelenti azt, hogy az eltérő nézetet képviselő állampolgár a szocializmussal vagy a szoci­alista építéssel is szemben áll. Ismerünk eseteket, nem is keveset, amikor valaki a jobbítás szándéka miatt keresi az új utat és fogalmaz meg az eddigihez viszonyít­va eltérő és talán szokatlan gondolatokat. Te­hát nem a szocializmus ellen, hanem a szoci­alizmus érdekében lép fel. A szokatlan jelen­ségek láttán sem szabad általánosítani, nem szabad az első hallásra vagy látásra valamit jónak vagy rossznak minősíteni. A világnézet meghatározza az ember viszo­nyát a környező világhoz és vezérfonal a cse­lekvés számára. A természet és társadalom objektív törvényei és a haladó erők érdekeit kifejező tudományos világnézet előmozdítja a társadalmi haladást, a tudományos fejlődést, az ember helyes orientációját a világban. A marxizmus világnézetének a dialektikus és történelmi materializmus az alapja. A dialek­tikus és történelmi materializmus határozza meg a mi cselekvéseink vezérfonalát is, de — egyben széleskörűen érvényesítve a demok­ráciát — azt az álláspontot képviseljük, hogy a különböző közelítéseket jelentő nézetek gazdagítják ismereteinket, s amennyiben ezeket a nézeteket a jobbítás szándéka hatja át, hozzájárulnak a közérdekű tennivalók pontosabb meghatározásához. A jobbító szándékú nézeteket nem utasítjuk el, hanem integráljuk, azaz céljaink szolgálatába állítjuk. Már ezzel kapcsolatosan is számos jó példá­val rendelkezünk. Bizonyítandó elég, ha a vál­lalati és a szövetkezeti törvényjavaslatokról a közelmúltban folytatott országos vitára gon­dolunk. A vita — a vita során kifejezett eltérő nézetek ellenére is — nagyon hasznosnak bi­zonyult és előbbre vitte társadalmunk ügyét. Bizonyos, hogy a Munka Törvénykönyve mó­dosításának alapelveiről jelenleg folyó és ez év május 21 -én záruló vita ismét betölti fela­datát és meghozza a várt sikert. BALÁZS BÉLA A pardubicei Tesla vállalat üzemi pártkonferenciáját március 19-én tartották meg. Értékelték a politikai munkában elért eredménye­ket, s foglalkoztak a gazdasági tevékenységben fellelhető hiányos­ságokkal. A tanácskozáson jelen volt Miloš Jakeš, a CSKP KB főtitkára. A tanácskozás szünetében Jakeš elvtárs megtekintette az üzem termékeit bemutató kiállítást. VISSZ4PIUANIÖ MÁRCIUS '88 Bernben megkezdődött Dmitrij Jazov hadseregtábornok, a Szov­jetunió honvédelmi minisztere és Frank Carlucci amerikai hadügy­miniszter találkozója. A szovjet— Irak újabb rakétát lőtt ki Teherán­ra. A támadásra röviddel azutan került sor, hogy az ENSZ BT felszó­lította a két harcoló felet, azonnal vessenek véget a városok háború-A CSKP KB Elnöksége pénteki ülé­sén úgy döntött, hogy április 8-ra összehívja a CSKP KB következő ülését, amely a gazdasági mecha­nizmus átalakításának és a szoci-A nicaraguai—hondurasi határon rendkívül kiéleződött a feszültség azt követően, hogy szombaton Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere Washingtonba utazott. Az előze­tes megállapodás szerint találko­zik Ronald Reagan amerikai el-Háromnapos hivatalos baráti láto­gatásra hazánkba érkezett Cons­tantin Dascalescu, a Roman Szo­cialista Köztársaság miniszterel­nöke A vendéget a látogatásra Ľubomír Štrougal szövetségi mi-A párt központi lapjai közölték A Munka Törvénykönyve módosítá­sának alapelvei című — országos SZERDA 16 CSÜTÖRTÖK 17 PENTEK 18 SZOMBAT 19 VASARNAP 20 21 amerikai kapcsolatok történel­mében ez az első ilyen jellegű ta­lálkozó, és a két nagyhatalom pár­beszédének folytatását jelenti. jának, valamint támogatásáról biztosította Javier Pérez de Cuel­lar ENSZ-főtitkárnak a béketár­gyalások újabb fordulója megkez­désére tett erőfeszítéseit. alista demokrácia fejlesztésének feltételei között végzett pártmun­ka időszerű kérdéseivel foglalko­zik majd. két hondurasi repülőgép négy bombát dobott nicaraguai terület­nőkkel és George Shultz külügy­miniszterrel. Tárgyalnak a kétol­dali kapcsolatokról, az időszerű leszerelési kérdésekről és más problémákról. niszterelnök hívta meg. Itt-tartóz­­kodása során áttekintették a csehszlovák—román együttmű­ködést, főleg a gazdasági kapcso­latok további elmélyítésének le­hetőségeit. vitára bocsátott — dokumentu­/Cűdoet ofajő. Murphy legismertebb törvénye szerint: ha va­lami elromolhat, az el is romlik. Igenám, de hogy minden egyszerre romoljon el, az eny­hén szólva ugyebár pimaszság. Ám ha jól em­lékszem, Murphy arra is kitér, hogy ha valami elromlik, annak van folytatása is. Tehát: ha elromlik a televíziód, akkor feltehetően a rá­dió is bekrepál, nemkülönben pedig a villany­vasaló, a hűtőszekrény, a grillsütő, a gázégő és így tovább, tovább, egészen az autóig. Mi­közben pedig autóalkatrész után gyalogolsz, mi sem természetesebb, hogy a cipőd talpa is leválik, és végül külföldről csempészed vissza a ŠKODA-aikatrészt... Sebaj) — mondaná hetykén az ember, hi­szen Murphy törvénye nemcsak megállapít, hanem vigasztal is, s megpróbálja derűsen láttatni a dolgok bosszantó egybeesését. Csakhogy — ami elromlik, azt meg is kell javí­tani. Es ekkor kezdődik a neheze. A vízcsap tíz fillérnél sem drágább tömítőgyűrűjét szinte lehetetlen beszerezni. De ha sokat jársz, jók a kapcsolataid és nagy a szerencséd, vehetsz tömítőgyűrűt, de csak csapnyereggel együtt. A csapnyerget ugyanis köteles vagy megven­ni három húszért, hogy legyen tömítésed is. Sebaj, mondod vidáman — kicserélem a csapnyerget is. De ahhoz kulcs kell. Márpedig csapkulcsot venni szinte lehetetlen, tehát: nincs nyeregcsere, a takaros alkatrész odake­rül a többihez. De ha van valamiféle viszo­nyod önmagadhoz, embertársaidhoz, a társa­dalomhoz, no meg persze a népgazdasághoz és az ésszerűséghez, akkor akár hisztérikus rohamban is kitörhetsz, mondván: vajon hány tíz-százezer csillogó, krómos csapnyereg hentereg szerteszét az országban. Hány em­ber tervezte, gyártotta, szállította, forgalmaz­ta, satöbbi. Sok. Nem is volt az olyan régen, amikor az ötvenöt koronás vekkerórákat bevitted a javí­tóba és tizenöt koronás általány fejében azonnal kicserélték egy másik, immár javított, de ismét működő vekkerre. Ugyanolyanra, legfeljebb a színe volt más. Megérte nekik. Most már nem éri meg, nem is cserélik, leg­feljebb három hét alatt megjavítják, de semmi esetre sem olcsóbban, mint negyven koroná­ért. Mármint az ötvenöt koronás vekkert. Mindezt természetesen annak apropóján mondom, hogy odahaza elromlott a vízcsa­pom. Nem az egyik, mindegyik. És elromlott a tévém, a rádióm, a villanyvasaló, a hajszárító, de hadd ne soroljam, hiszen a hűtőszekré­nyen kívül szinte minden elromlott, úgy, a­­hogy az Murphynél meg van írva. Most itt állok, derűsen, jókedvűen — mert ugyan mi egyebet tehetnék. Arra gondolni sem merek, hogy én leszek az, aki az elrom­lott eszközöket megjavíttatja. Bízom benne, hogy a kedves Olvasó megérti, ilyenre nem vállalkozhatom. Szívesen szűröm meg a ten­gervizét, hajlandó vagyok eltolni a helyéből a Himaláját, végigülni ezeregy haszontalan ér­tekezletet, körülgyalogolni az egyenlítőn a Földet, vizen járni, satöbbi. De senki se várja tőlem, én sem várom el magamtól, hogy mindazt, ami a háztartásom­ban éppen működésképtelen — megjavittas­­sam. Inkább magam javítom meg. Merthogy egyszerűen nincs is más választásom ...

Next

/
Thumbnails
Contents