A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-04-01 / 14. szám

Sok az új ház a községben OTTHONRA LELTEK ITT AZ EMBEREK Jó látni, öröm felfedezni: Szlovákgyar­maton (Slovenské Ďarmoty) lépten­­nyomon szemre is tetszetős, takaros, s többnyire emeletes porták épültek. A faluvégi új sor egyik házán fiatal pár serénykedik. — Leszenyén (Lesenice) születtem, gyarmati lányt vettem feleségül — mondta a 36 esztendős Petrovsky Jó­zsef —, eleinte anyuéknál laktunk, négy éve költöztünk Szlovágyarmatra. Na­gyon megkedveltem a községet. — Az idén — szól közbe Helena asszony, a feleség — végre tető alá kerül a házunk. Nem vágyunk városba, jól érezzük itt magunkat. Öröm nézni, amint a friss levegőn, a kertben, az udvaron futkároznak a gyermekeink ... Szlovákgyarmat példás határörköz­­ség. A helyi nemzeti bizottság elnökének hivatali szobájában sok a zöld növény, még télvíz idején is friss virágok pom­páznak, illatoznak az asztalon. Látni, hogy a „polgármester" a gyengébb nem soraiból való. Vojtekné Semetke Máriának hívják. — Harmadik éve foglalkozom lakóink ügyes-bajos dolgaival — mondja a kar­csú fiatalasszony —, 1981 óta ügyinté­ző voltam. A szomszédos Apátújfaluból (Opatová Nová Ves) ingázom. Nincse­nek kizárólagos fogadóóráim, bármikor felkereshetnek kéréseikkel, javaslataik­kal, panaszaikkal az emberek, mindig szívesen segítek. Sokszor csak késő este, éjfél felé vetődöm haza. Persze, otthon sem érek rá unatkozni. Két nagy fiam van. A férjem megértő, segít, ahol csak tud. Szlovákgyarmat kis falu, a Nagykür­tösi (Veľký Krtíš) járás legfiatalabb tele­pülése: január elsején mindössze öt­­száznyolcvannyolcan éltek a község­ben. — A fiatalok régebben sem munkát, sem szórakozási lehetőségeket nem ta­láltak idehaza — érvel az elnökasszony —, a környező városokba jártak dolgoz­ni, aztán beleuntak a fárasztó utazga­tásba és a munkahelyük közelében te­lepedtek le, elköltöztek a határmenti falucskából. Mostanában viszont már többen kértek építési engedélyt. Egyre jobb eredményeket ér el ugyanis a magtermesztő állami gazdaság, az Ag­­rostav üzemében is javulnak a kereseti lehetőségek, meg aztán a kertbarátok a lapszervezetét öl hobbikerteket lehet igényelni. Néhány volt lakosunkat pél­dának okáért éppen földterület juttatá­sával sikerült hazaédesgetnünk. A tömegszervezetek közül csupán a sportolók és a kertészkedők egyesülete eredményes. — Többféle boltunk is van, ám falu­­szerte szanaszét, apró, hajdani magán­lakásokban működnek az üzletek. Égető szükségünk lenne egy bevásárló-köz­pontra. És szeretnénk minél előbb meg­szervezni a rendszeres szemétszállítást is. Körzeti orvosunk Zsélyben (Želovce) rendel. Művelődési házunkban többnyi­re csak lakodalmak, hébe-hóba tánc­­mulatságok zajlanak. Holott a tartalmas szórakozást is igénylik az emberek. — Könyvtárunk szegényes — folytat­ja az elnöknö a felsorolást —, a népmű­velők nemigen melegednek meg ná­lunk. Jelenlegi hivatásos „kultúrkerté­­szünk" egy fiatalasszony, aki messziről, a járásszékhelyről buszozik naponta, karonülö kisgyermeke van, ezért az esti órákra, amikor a legnagyobb szükség lenne rá, nem maradhat a faluban. — Szlovákgyarmat kapu a világra; állandóan kirakatban vagyunk, nagyfor­galmú határátkelőhelyünkön rengeteg ember megfordul naponta. Ezért a kö­zeljövőben a település csinosítására is nagyobb súlyt szeretnénk fektetni. El­végre sokfelé elviszik a hírünket az emberek. Boltjainkban aránylag gazdag a választék, ám a külföldiek sokszor lakosaink rovására felvásárolják az üzle­tek árukészletének jelentős részét. — Harmadik esztendeje igazgatom a falu életét — mondja Vojtekné Semetke Mária hnb-elnök Božena Némcová cseh írónő szép szavakkal emlékezik a faluról. A művelődési ház falán emléktábla idézi itt-tartózkodását. A benzinkútnál mindig nagy a forgalom A négyosztályos alapiskola kertjében madáre­tetők várják a cinegéket, rigókat... A főtéri tágas buszpályaudvarral szembeni ház udvarán idősebb ember játszik az unokáival. — Barátságos emberek lakják Szlo­vákgyarmatot — büszkélkedik Rados István —, jó itt élni, csak a krónikus ivóvízgondot sikerülne végre-valahára megoldanunk. Községünkben ugyanis, főként a gyermekek számára, a víz iha­tatlan. Ezért szorgalmazza Marika, a nemzeti bizottság elnöke a községi víz­vezeték építését. Kézikocsikon, tejes­kannákban hordjuk apróságainknak a kincset érő folyadékot. Felvágott nyelvű asszony állít meg a járdán. Bemutatkozik kérés nélkül is, s bizony már 66 esztendő nyomja a vál­lát. Aztán dől belőle a panaszáradat. — Öt gyermeket neveltem fel, elvál­tunk, a férjem minden áron ki szeretne ebrudalni a lakásból — siránkozik —, már teljesen belerokkantam a sok her­cehurcába. Óvatosan hátrébb araszolok. Erős borszag csap ugyanis mellbe ... A nagytudású Rados Pálhoz is beko­pogtatok. Pali bácsi kereken 15 éven át volt járási Csemadok-titkár. Jelenleg nyugdíjas ugyan, de nem henyél, a Szlovákiai Kertészek Szövetsége helyi alapszervezetének az elnöke. — Szlovákgyarmat csikófalu, nagyon fiatal település — mondja, miközben kávéval kínál —, a két háború között még csak a hegyalji pincesor létezett. Az Ipoly túloldalán a magyarországi Balassagyarmat módos polgárai tar­tották boraikat a Nagyhegy gyomrába vájt üregekben. Szlovákgyarmat volt a város „szórakozónegyede". Később, el­lenállók húzódtak meg a helyiségekben. Aztán a világégés után házak is épültek a pincelejáratok fölé. A felszabadulást követően rohamosan terjeszkedett a falu. A közeli településekről egyre töb­ben költöztek Gyarmatra. Jómagam 1951 -tői élek a településen ... Új köz­ség született. — Az esztendők során — szögezi le a lelkes fáklyavivö — ez a nép megta­nult élni, dolgozni. S otthonra leltek itt az emberek. ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvételei 12

Next

/
Thumbnails
Contents