A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-04-01 / 14. szám
rr LnJ KINCSÜNK AZ A/WAWELV PARANCSOLJON GOMBAGOMBÁT! A fenti cím nem nyomdahiba, csupán a Hét 1988. február 19-i számát olvasva jutott eszembe. A 21. lapon valóban ínycsiklandó ételt kínál. Már olvasva is el tudjuk képzelni fönséges illatát, ízesítése pedig a „magyaros" fogásokra hasonlít. A recept nyelvi formája viszont már kevésbé ilyen, és azonnal elárulja, hogy fordítás és fordítója nem vértezte fel magát eléggé az idegenszerűségek ellen. Újra csak azt vesszük észre, hogy egy-egy kifejezés magyarul van ugyan, de nem magyarán, mint azt már többször szóvá tettük. Nézzük a tényeket! A recept előírja, hogy a finom fogáshoz szükséges „40 dkg sampinyongomba". A magyar nyelvművelés már többször szóvá tette, hogy a pincében termesztett gomba elterjedésével annak francia neve is terjedőben van. A ELTŰNŐ TÁJAK A csicsói (Čičov) kastély galériájának legutóbbi tárlatán Csörgő Zsuzsa, Dunaszerdahelyen (Dun. Streda) élő amatőr képzőművész mutatkozott be. Tárlatának rövid méltatása előtt azonban engedtessék meg néhány gondolat magáról a Kastély Galériáról. Létrejöttekor meglehetősen hangos, kedvező visszhangja volt az elsősorban egyéni kezdeményezés (Nagy Géza csicsói amatőr képzőművész) jóvoltából létrejött falusi galériának. Azóta persze már szinte teljesen elhalt e visszhang, annak ellenére, hogy a galériában azóta is gyakorta váltják egymást az állandó kiállítás mellett a különböző időszaki kiállítások. Az első nekibuzdulások után mindnyájunktól — akik tollat, mikrofont, felvevőkamerát veszünk a kezünkbe, hogy hazai magyar szellemiségünk ünnep- és hétköznapjairól tájékoztassunk — több figyelmet érdemelne ez az országos viszonylatban is szinte párját ritkító kezdeményezés. (Minden bizonnyal ezt ismerte fel a képzőművészek szövetsége is, amikor — ez év elején — együttműködési szerződést kötött a galériát patronáló helyi Csemadok-alapszervezettel, bizonyos hivatalos státuszt is kölcsönözve ezzel a galériának.) Visszatérve most már a címben és a bevezető sorokban jelzett legutóbbi tárlatra; Csörgő Zsuzsa pasztelljeit és néhány olajképét láthatták az érdeklődők. Az első önálló kiállítása volt ez az alkotónak, akinek neve azonban mégsem teljesen ismeretlen már a hazai magyar közvélemény és a képzőművénév az eredeti jelentésben csak általában gombát jelent, vagyis így szóösszetételt alkotva nem lesz belőle más, mint „gombagomba". Vajon gazdagítja-e nyelvünket az ilyen „új szerzemény"? Az új szó védője persze felhozhatja védelmére, hogy magyarul ez már egy sajátos fajtát jelöl. Ez igaz, csakhogy annak a gombának magyarul csiperke a neve. Hogy ma már éppen nemcsak a legelőn terem, hanem a pincében is szaporíthatjuk, az nem elnevezési, hanem gazdasági kérdés. E gombanév elterjedésében alighanem szerepe van a nyelvi úrhatnámságnak is. így aztán van, aki a legelőn „sampiont" szed. Az a véleményünk, hogy a kedves háziaszszony a 40 dkg „sampinyongomba" helyett tegyen a lábosba csiperkét. A recept további részében van még egy furcsa javaslat: „A paradicsomot leforrázzuk, lehéjazzuk és holdakra szeljük." Nyelvünknek ugyan gazdag képzörendszere van, de ez mégsem jelenti azt, hogy bizonyos képzőt bármely szóhoz hozzáilleszthetünk. Bár a gyümölcsöknek, bizonyos terményeknek héja van, mégsem lehet őket „lehéjazni", csak lehámozni. Ezt a szót ugyanis a „héj" szó egyik régebbi szinonimájából alkotta nyelvünk. A paradicsomot is lehámozzuk, esetleg körülírszet kedvelői előtt. Hosszabb ideje már, hogy rendszeres résztvevője a nyárasdi képzőművészeti tábornak, az azt követő, minden évben több helyen is bemutatásra kerülő közös kiállításnak. Nem is olyan régen a Nő c. hetilap jóvoltából kicsit közelebbről is megismerhették öt a lap olvasói, s különböző jellegű tudósítások alatt is találkozhatunk időközönként nevével hazai magyar lapjainkban. Kiállított képei alapján egyértelműen a csallóközi táj és természet krónikásának nevezhetem őt. Olyan táj, olyan természeti képek krónikásának, amely tájak és természeti képek egyre inkább fogynak az egykori Aranykert valós és képzeletbeli térképéről. Születése, gyermekkora ugyanis ahhoz a Bőshöz (Gabčíkovo) köti Csörgő Zsuzsát, amelynek a neve az évszázad legnagyobb csallóközi átalakulásának. átalakításának válik éppen ebben az időszakban a jelképévé tudatunkban. Olyan erdőrészek, vadvizek, holtágak, tisztások, sűrűségek elevenednek meg Csörgő Zsuzsa képein, melyek évszázadokon át szerves tartozékai, jellemzői voltak e tájnak, melyek azonban hovatovább már csak e rajzlapokon, s az ott élők emlékezetében élnek tovább. Meglepően biztos kézzel, jó színvonalon, sajátos egyéni stílusban és technikával készültek Csörgő Zsuzsa zsírpasztelljei. Érett, kiforrott alkotások, meghatározó jelleget adnak a kiállításnak. Mindez azonban kevésbé mondható el a néhány kiállított olajképről. Nélkülük az amúgy sikeres bemutatkozás még határozottabb, egyöntetűbb lehetett volna. NÉMETH GYULA va: héjától megtisztítjuk. (Ez utóbbi kifejezést receptekben gyakran olvashatjuk. Nem kifogásolható változat. A héj szó igeképzős alakjára a Magyar Nyelv Értelmező Szótárában sincs példa. Az idézett mondatban a paradicsomot aztán „holdakra szeljük". A magyartalanság azonnal szembeötlő. Nincs ugyanis olyan gyümölcs vagy konyhai termék, amit magyarul „holdakra" szelnénk. Két lehetőségünk van: vagy karikákra szeljük, vagy gerezdekre vágjuk. Receptírónk nyilván ez utóbbit akarta, vagyis a paradicsomot átlósan 4 vagy több részre aprítani. A mellékelt képen is ez látszik. Nyelvünkben a hold, félhold képzete szemléleti alapon a síkban alakult ki, de még ilyen vonatkozásában is ritkán jelenik meg valami hasonlójaként. Gondoljuk csak meg: nekünk a félholdunk is sarló alakú! Tanulságként jegyezzük meg, hogy bizonyos kifejezések „betű szerinti" fordítása akkor is lehet idegen, ha látszatra nem tartalmaz idegen szót, csupán az idegen gondolkodást tükrözi vissza! Ezek szükségtelen tükörszavak, tükörkifejezések. Bár nem ismerem a recept eredetijét, gondolom, nem tévedek, ha a kifogásolt kifejezésekben a „mesiačiky" és az „ošúpeme" szavak helytelen fordítását látom. Egy időben nyelvünk a TÖRÖKORSZÁG AZ ÍRÓ SZEMÉVEL Mediterrán széllel cím alatt jelent meg Ordódy Katalin csinos könyvecskéje a Madách Kiadó gondozásában 1987 végén. Kellemes, üdítő olvasmány. Egy érzékeny és kedves női lélek megnyilvánulása személyes élményei visszatükröződésében. Érdekes egyéni élmények és megfigyelések regisztrálása. Modem stilisztikai felfogásban kilenc törökországi élményét nem időrendi sorrendben, hanem egységgé összeötvözve, mintegy szintetizálva szedte az írónő csokorba. Az új élményeknél visszavisszatér a régebbiekre, a régieket pedig újakkal fűszerezi. Törökország, mint turisztikai célpont, csak az utóbbi két évtizedben keltette fel az érdeklődők figyelmét Európaszerte. De még mindig, főleg nálunk, egzotikumnak számít. Az örökké ragyogó napsütéses ég, az azúrkék kristálytiszta üdítő meleg tengervíz, a több száz kilométeres fürdőzésre alkalmas tengerpart, a szubtrópikus növényzet, a festői hegyláncok és nem utolsósorban az anatóliai nép közvetlensége, becsületessége megnyerte az európai üdülni- és tudni vágyók tetszését. Nem csoda tehát, ha a szerző annyira megkedvelte Anatólia földjét és népét, hogy kilencszer töltötte ott nyári szabadságát. Már az előszóban vallomást tesz, hogy „a szív elfogultsága" átüt sorain, mert olyan népről és földről nyújt könyvében híradást, amely „hozzá nagyon közel áll." németből vett át tömegével ilyen fordulatokat. A nyelvművelés ezeket germanizmusnak nevezte. Veszélye minden közvetlen nyelvi érintkezésben (kétnyelvűségben) fennáll, ezért itt a nyelvművelésnek még éberebbnek, nyelvi tudatunknak még tisztábbnak kell lenni. VÖRÖS OTTÓ NYELVI TOTÓ A múlt heti számunkban közölt Nyelvi totó megoldása smotana — tejföl sáčkový tej — zacskós tej malinovka — málnaszörp santovka — szántói víz párky — virsli horčica — mustár ústav — intézet frankovka — kékfrankos lovecká — vadászszalámi A természeti szépségeken kívül Anatólia egy óriási múzeum. Már az i. e. harmadik évezredben magas kultúrájú nép lakta. Több ókori nagy civilizáció váltotta fel itt egymást, melyek szinte áttekinthetetlen sokaságú műemléket hagytak hátra. A 155 oldalnyi kedves könyvecskét 14 színes és 12 fekete-fehér fénykép ékesíti. Csupán néhány szerkesztői és tárgyi tökéletlenség zavarja a műélvezetet, amit a könyv nyújt. Nagyon hiányzik egy szerkesztői vagy lektori utószó, amelyből megtudhatnánk néhány fontos konkrét adatot a szerzőről, utazásairól és művéről, általános tájékozódás céljából. Zavarólag hat a török nevek és szavak következetlen átírási módja. Legjobb lett volna a magyar helyesírást alkalmazni, aminek már több mint százéves hagyománya van. Más szokások, más világnézet és más hagyományok földje Anatólia. A turista sokszor bukkan olyan jelenségre, amit furcsának vagy szokatlannak vél, és nem talál rá magyarázatot, vagy megpróbálja helytelenül magyarázni. Meglepetéssel szemléli például, hogy a pompakedvelő Szelim szultán szarkofágja egy kopottas, kifakult, sőt felfeslett palásttal van letakarva. Magyarázatul szeretném hozzáfűzni ennek a jelenségnek érdekes és megható történetét. Szelim szultán (1467—1520) nagyon tisztelte és támogatta a költőket, művészeket, tudósokat. Még hadjárataira is magával vitte őket. Útközben elbeszélgetett velük mindenféléről, irodalomról, művészetekről, különféle tudományágakról, vallásbölcseleti kérdésekről, de hétköznapi témákról is. Egyiptomi hadjárata alkalmával mellette loyagolt egy nagy tekintélyű hires 10
