A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-03-25 / 13. szám

KISÖRDÖGÖK

Úgy kilenc órakor telefonált az egyik barátnőm, hogy még aznap délután feljönne hozzám egy kiadós beszélgetésre. Ez persze együtt jár a közös kávézással, és mivel ismerem az ízlését — elindultam otthonról tejszint vásárolni.

Azt hiszem, a háziasszonyoknak nem kell sokat magyaráznom, hogy mit jelent ez a feladat, ha az ember csak tíz óra után indulhat az üzletbe. A tejszín a mi egyébként mindenféle jóval felszerelt üzleteinkben az egyik „itt a piros, hol a piros” szerencsejáték. A holtbiztosán megfigyelt pirosra lecsapunk — és a tök alsó vigyorog ránk helyette csúfondárosan ...

— Tejszínt? — kérdezi vissza az elárusítónő, és úgy néz rám, mintha most tértem volna vissza egy ötven évig tartó űrsétáról. — Hogy képzeli?! Tíz óra után már nyoma sincs. Tessék reggel hatkor jönni.

Mit tehetek? Szépen újra kézen fogom a néhány napja nálam vendégeskedő kisunokámat és megyünk egy házzal, illetőleg egy bolttal tovább. Ez már nem tejcsarnok, hanem élelmiszerbolt. Igen ám, de az ajtaján fölényesen tekint rám a tábla: INVENTÚRA.

No, mondok egy cifrát, de csak úgy magamnak morogva, hogy az ötéves szemfüles kislány meg ne hallja, és főleg meg ne tanulja — és elhatározom: azért sem adom fel. A CENTRAL vásárcsarnok megállójánál is van egy élelmiszerbolt, azért is elmegyek oda. Villamosra széliünk, aminek a gyerek csak örül, mert ritkán van alkalma járművön közlekedni.

Egy megálló. Az üzlet nyitva van és megtörténik a hihetetlen: van tejszínük, pedig már tizenegy felé jár az idő! A pénztárnál fizetnék, de kis fennakadás van: fehér köpenyes eladók valamit fogalmaznak egy félivnyi papírlapon, nagy pecsétet is ütnek rá és végül átadják egy ízlésesen öltözött, ápolt külsejű hölgynek, aki egyre csak ezt ismételgeti: „A becsületemet nem hagyom bemocskolni, azért is megmutatom nekik! ..."

Végre gyorsan fizetek és kilépünk a boltból. Az előbbi hölgy még ott áll az utcán, és amikor látja, hogy kíváncsian, együttérző mosollyal tekintek rá, minden kérdezés nélkül beszélni kezd.

— Képzelje el, asszonyom, milyen méltatlan helyzetbe kerültem! Fél órával ezelőtt ebben az üzletben vásároltam két doboz fagyasztott spenótot. Majonézt is akartam, de az nincs nekik. Ezért lementem itt az aluljáróban a vásárcsarnok élelmiszer részlegébe, fogtam egy önkiszolgáló kosarat és a bejáratnál álldogáló magas, sovány, szemüveges férfi eladónak bejelentettem, hogy két doboz másutt vásárolt spenót már van a táskámban. Pár perc

múlva a majonézzel a kosaramban mentem fizetni.

— A két spenótot, ami a táskámban van, jelentettem a férfi kollégájának — mondtam a pénztárosnőnek becsületesen — vesztemre. Mert ugyebár — fő a bizalom! A pénztárosnő ugyanis rögvest a szemüveges kollégához fordult és megkérdezte — valóban jelentettem-e neki a spenótokat. A férfi — nem tudom részeg volt-e, vagy az arckifejezése után ítélve csak szellemi fogyatékos — azt felelte, hogy neki senki semmiféle spenótot nem jelentett.

Nosza, lett erre az üzletben ribillió! Az alkalmazottak, akik ilyenkor megsokasodva a földből teremnek elő, mind rámvetették magukat, a többi vevő előtt letolvajoztak — a szégyentől és a megdöbbenéstől majd elsüllyedtem. Azt mondták, fizessem ki a két spenótot és még örüljek, hogy nem adnak át a rendőrnek.

Gondolhatja, asszonyom, hogy forrt bennem a düh. Visszajöttem ebbe az üzletbe, ahol szerencsére még emlékeztek rám, hogy fél órával ezelőtt itt fizettem ki a két spenótot. Megírattam velük ezt a papírt, le is pecsételték, hogy igenis vásároltam és nem amott loptam azt a vacak pár korona értékű árut. Most odaviszem az igazolást, bebizonyítom nekik az igazamat és kikérem magamnak, hogy a nyilvánosság előtt így megrágalmazzanak!

Hallgatom az idegen asszonyt és sajnálkozom a történtek felett. Nyugtatgatom is, hogy ez a szemüveges eladó talán tényleg nem egészem normális. De hát akkor mit keres egy ilyen üzletben? No és a többi kolléga? így kell reagálni? így kell rátámadni egy vásárlóra, egy állampolgárra? A bolt eladói minden bizonnyal jól ismerik egymást, ismerik szemüveges kollégájuk szellemi képességeit is, hát akkor miért őt igazolják és nem a vevőt? Vagy talán éppen a gyenge, megbízhatatlan munkaerők hibájából származó bizonyos hiányosságokat akarják az ilyen pánikkeltő „lecsapásokkal” pótolni? Igaz — a spenót ára nem sok, de „sok kicsi sokra megy!”

Egy bizonyos: az ilyen módszerekkel a kereskedelmünk nem menne sokra.

L GÁLY OLGA

JOGI TANÁCSOK

Csipkár János lukanényei (Nenince) olvasó lapunk ez évi 7. számában a súlyos testi sérültek kedvezményeiről és a ZŤP-s megjelölésű igazolványok tulajdonosainak szóló ismertetésünk egyes részeit kifogásolja, és különösen azt nehezményezi, hogy magyarázatunk szerint az üzleti bevásárlásoknál ez az igazolvány nem jogosít fel elsőbbségre.

Magyarázatunk összhangban van az SZNT 1975. évi 134. számú törvényével és az FSZM Práca kiadóvállalata 1984-ben megjelent JUDr. Štefan Krajčovič: „Dávky a služby sociálnej starostlivosti" című kiadványának 70. oldalán közölt szöveggel.

De az üzleti bevásárlásokra nem az ismertetett rendelkezések, hanem a belkereskedelemről szóló törvény végrehajtására kiadott 1982. évi 100. számú hirdetmény 15. paragrafusának 4. bekezdése vonatkozik. Eszerint az üzletek dolgozói a kiszolgálásnál tekintettel vannak az egészségükben súlyosan sérült személyekre (tehát nemcsak a ZŤP-s igazolvány tulajdonosaira!), a terhes nőkre és a cukorbetegekre.

E szerint a rendelkezés szerint, valamint a kereskedelmi vállalatok vezetősége által kiadott belső utasítások értelmében, az üzleti dolgozók kötelessége, hogy az említett személyekre tekintettel legyenek. Meggyőződésünk, hogy az üzleti dolgozók az említett hirdetmény értelmében és szellemében járnak el és ezt az emberi gyakorlatot olvasónk esetében továbbra is alkalmazni fogják, ha eddig is úgy találták, hogy neki mint rokkantnak a kora és egészségi állapota miatt nehézséget okoz a bevásárlásnál a sorban állás és várakozás. Az ilyen emberi magatartás, amelyet a többi egészséges vásárlónak is tiszteletben kell tartania, összhangban van a szocialista együttélés íratlan szabályaival, és az idős, beteg vagy egyébként is segítségre szoruló személyek iránti figyelem megnyilvánulását jelenti.

„Segítség" jeligéjű olvasónk azt kérdezi, hogy kaphat-e a munkaadójától kölcsönt lakása modernizálására és berendezésére.

A munkaadó szervezet a kulturális és szociális alapból visszafizetendő kamatmentes kölcsönt nyújthat az alkalmazottainak. Ilyen kölcsönt adhat a dolgozójának lakás vagy családi ház megszerzésére, lakásszövetkezeti tagilletmény befizetésére (szövetkezeti lakásra), továbbá a dolgozója saját személyi tulajdonában vagy társtulajdonában lévő lakás és családi ház rendbehozatalára, esetleg az ilyen lakásban és családi házban fűtési berendezések (pl. központi vagy etázsfűtés) beszerelésére, javítására vagy cseréjére. E kölcsön legmagasabb összege 50 000 korona lehet.

Kölcsön adható továbbá lakásberendezésre, bútor, szőnyegek, világítótestek, televíziós- és rádiókészülékek, háztartási villany- és gázfogyasztók vételére. Ugyancsak kölcsön adható a dolgozó által használt olyan lakás rendbehozására is, amely nem képezi az ő tulajdonát, hanem más személyi, magánvagy szocialista tulajdonban vagy társtulajdonban lévő házban van. Ez utóbbi célokra egyenként legfeljebb 25 000 korona adható úgy, hogy az összes kölcsön összege — az előző bekezdésben említettekkel együtt sem haladhatja meg az 50 000 koronát.

A kölcsönöket írásbeli szerződés alapján adják s törlesztésüket a kölcsönszerződés megkötésétől számított egy éven belül kell megkezdeni, s a kölcsönt 10 év alatt kell visszafizetni.

HÉTVÉGE

Ha a dolgozó munkaviszonya megszűnik, akkor a kölcsönt legkésőbb a munkaviszony megszűnésétől számított hat hónap alatt kell visszafizetni. Ez alól kivételt az FSZM üzemi bizottsága a munkaadó szervezet vezetőségével való megegyezéssel engedélyezhet.

A kölcsönzött összeget nem fizetik ki a dolgozónak, hanem az állami takarékpénztárnál számára — kérelme nélkül is — megnyitott számlára, vagy a lakásépítő szövetkezet számlájára utalják át. A kölcsönt csak az engedélyezett célra lehet felhasználni.

„Balesetmentes közlekedés” jeligéjű olvasónk azt kérdezi, hogy milyen kedvezmény jár a biztosítótól, ha az önkéntes gépjárműkárbiztosítás öt éve alatt nem okozott balesetet, de tovább már nem akarja ezt a biztosítást fenntartani, s felmondja. Kaphat-e valami térítést a biztosítótól?

Az önkéntes gépjármü-kárbiztosításnál három évi balesetmentes vezetés után a biztosítási díjból 20 százalékos engedményt ad a biztosító, öt évi biztosítás után pedig 30 százalékos engedményt. A biztosítás megszűnése vagy felmondása esetén a biztosító térítést az addig fizetett biztosítási díjból nem ad.

„Stabilizációs szövetkezeti lakás" jeligéjű olvasónk azt kérdezi, hogy mely vállalatok dolgozói és milyen feltételek mellett kaphatnak hozzájárulást szövetkezeti lakás megszerzésére.

A Szövetségi, a Cseh és a Szlovák Pénzügyminisztérium és a Csehszlovák Állami Bank 1985. évi 136. számú hirdetményének 12. paragrafusa sorolja föl azokat a munkaköröket, illetve alkalmazásokat, amelyeknél az egyes vállalatok dolgozóinak szövetkezeti tagillétmény lefizetésére (lakás megszerzésére) stabilizációs hozzájárulást adhatnak.

Az ilyen vállalatok az FSZM üzemi bizottságának előzetes beleegyezésével szövetkezeti lakásra stabilizációs hozzájárulást adhatnak azoknak a dolgozóknak, akik még nem kaptak vissza nem fizetendő pénzügyi hozzájárulást szövetkezeti tagsági illetmény lefizetésére vagy családi ház, vagy személyi tulajdonban lévő lakás megszerzésére vagy modernizálására.

A stabilizációs hozzájárulást a munkaadó szervezet írásbeli szerződés alapján adja, amelyben a dolgozó kötelezi magát, hogy a szervezetben legalább 10 évig fog dolgozni és ez idő alatt a szövetkezeti lakást használni fogja. Ez a kötelezettség a szerződés megkötésétől számítódik. A dolgozónak köteleznie kell magát arra is, hogy a stabilizációs hozzájárulást visszafizeti akkor, ha a szerződésben vállalt kötelezettségeit nem teljesíti.

De nem köteles a hozzájárulást visszafizetni akkor, ha olyan üzemi baleset folytán hal meg vagy válik teljesen rokkanttá, amelyért a Munka Törvénykönyve értelmében a munkaadója felel, vagy ha foglalkozási betegség következtében hal meg vagy Jesz teljesen rokkant. Erre akkor sem köteles, ha egészségi állapota miatt válik az eddigi munkája végzésére tartósan alkalmatlanná vagy foglalkozási betegségben való megbetegedése, vagy ilyennel való veszélyeztetés miatt. — Más méltánylást érdemlő esetekben a munkaadó az üzemi bizottsággal való megegyezéssel eltekinthet a visszafizetéstől, de ehhez a közvetlen felettes szerv beleegyezése szükséges.

Dr. B. G.

19