A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-03-18 / 12. szám
építészét ma FRANCIA ÉPÍTÉSZETI KIÁLLÍTÁS A KASSAI (KOŠICE) SZLOVÁK TECHNIKAI MÚZEUMBAN Különálló fejezet az egyes peremvárosok részére készült tervek és ezek megvalósításának bemutatása az elmúlt három év alatt Itt a legváltozatosabb megoldásokat láthatjuk — céljuk a peremvárosok környezetének lakályosabbá, kultiváltabbá tétele. Például: Prága után a kassai technikai múzeum mutatja be a Le Grand Paris — Banlieues 89 (Nagy-Párizs — Peremvárosok 89) című kiállítást, mely Csehszlovákia és Franciaország közötti kulturális kapcsolatok eredményeként jött létre. Ezt a kiállítást nemcsak megnézni, hanem tanulmányozni kell, hisz nem annyira vizuális élményt nyújt, mint sokoldalú elemzések végeredményét, megindokoltan tervezett és végrehajtott megoldásokat. Franciaország mindmáig a modem építészet egyik központja. Egy-egy új építészeti alkotásnak a hatása végigfut Európán vagy az egész világon — ez a folyamat évszázadokkal ezelőtt a gótikus építészet bölcsőjénél kezdődött. A 20. század legerőteljesebb hulláma a funkcionalizmus volt — a németországi Bauhaus s a szovjet konstruktivisták szinte egyidejűleg hirdették egy új, modem, szabad és gépesített világ eljövetelét. De a legtöbb elméleti forradalmi gondolat mégiscsak Le Corbusier, svájci születésű francia építész nevéhez fűződik. Ujjongva fogadta az élet gyorsulását és mint építész, új városokról álmodott. Első városrendezési terve szerint a lebontott párizsi központ helyén egy hárommilliós várost építettek volna. Napfényről, kék égről, parkokban álló toronyházakról álmodott, melyekben a technikailag jól ellátott lakásokból felsétálnak a lakók a háztetőre fürödni és napozni, innen repülnek helikopterrel a repülőtérre. „Megszüntette" az utcát, a belsöudvaros háztömböt egészségtelen volta miatt, helyettük elkülönített, magasba törő épületkomplexumokat tervezett geometrikus rendszerekben. Szinte hihetetlen, milyen hatása volt az egész világon, elképzeléseiket, főleg a második világháború után valósították meg. A mi városrendezési előírásaink és tervezeteink a mai napig az ő elvein alapulnak. A valóság azonban egyre szürkébb lett — az elveket megvalósításuk közben megnyirbálták — a lakosok nem helikopterrel közlekednek, hanem zsúfolt vasúti kocsikban, földalattin, villamoson, a nagy távolságok egyre több időt, közlekedési területet és eszközt igényelnek, az új lakónegyedek unalmasak, elmaradt a zöldövezetek és városi jellegű intézmények létesítése. A nagyvárosok körüli peremvárosok lakosai nem jutnak hozzá a városközpontok vonzó előnyeihez. A francia építészeti kiállítás ezeket a kérdéseket elemzi és iparkodik megoldani. Címének — Peremvárosok '89 — több jelentése van: nemcsak tervet és missziót, hanem csoportot is jelent. Néhány francia építész Roland Castro és Michel Cantal-Dupart vezetésével 1983-ban kapcsolatba lépett Franciaország elnökével, Francois Mitteranddal és felhívta figyelmét a peremvárosok lakosainak helyzetére és problémáira. Miután bemutatták elképzeléseiket (ezek a régi tervek képezik a kiállítás egy részét), sikerült elnyerniük a kormány erkölcsi és anyagi támogatását. Ez 1984-ben volt — a mai napig már 130 tervük valósult meg, az akcióhoz 600 építész csatlakozott, 230 peremváros részére dolgoznak. A községi vezetőségek együttműködése az egész tevékenység egyik alaptényezője. tulajdonképpen egy választási időszak alatt (1983—89) kell megmutatniuk, mire képesek. A kiállítás egyik része Nagy-Párizs városrendezési tervével foglalkozik — elemzéseket és elképzeléseket mutat be. A 8 milliós várost megbénítja az egyetlen központ — az építészek azt ajánlják, hogy a peremvárosokat városokká kell fejleszteni, saját központokkal, vonzó sajátosságokkal. Figyelembe kell venni a természetadta feltételeket, kiképezni a Szajna és más folyók és csatornák partjait, parkosítani a parlagon heverő üres városi és állami telkeket, átszervezni a város közlekedési hálózatát, áthelyezni a nemzetközi vasútállomásokat a bel- és külvárosok közötti övezetbe, a peremvárosokat új tangenciális úthálózattal kötni össze, hogy ne kelljen mindig keresztül haladni a város központján. Roubaix — a jövőben a városka központját fogja képezni egy modernizált és átalakított 19. századbeli mosoda. Vár jellegű épülete az átalakítás után nagyszerűen megfelel majd kulturális célokra. St. Medard en dalles — néhány évvel ezelőtt megszüntették a városka vasútvonalát, vasútállomásával együtt. Megoldás — a vasúti pálya helyén ma a kerékpárosok részére készült út, az állomásból vendéglő lett, az egyik sínre ráállítottak két régi Orient-expressz hálókocsit, mely a kerékpározó turisták szállásául szolgál. Egyik ötlet a másikat követi — nem bontanak, hanem új, az épületeknek megfelelő funkciókat találnak, az épületeket átalakítják, tatarozzák. Megmarad a hely jellege, de megszépülve — és a megoldás gazdaságos is. A kiállítás harmadik részét nagyobb méretű tervek képezik, az „álmok". Ezeket már nem tudják 1989-ig megvalósítani. A Banlieues '89 fellépése tiszteletreméltó tett és a francia építőművészet jó hírnevének igazolását jelenti. K. KUCSERA KLÁRA 11
