A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-03-18 / 12. szám

ségben sikerült Mocsáry Lajos-emlék­­táblát elhelyeznünk. — Bizonyára vannak gondjaik is... — Losoncon és Füleken van a legna­gyobb helyi szervezetünk, de nincs ál­landó székházuk, s ez megnehezíti munkájukat. Ezzel magyarázható, hogy az 1984-ben jól indult Korunk Ifjúsági Klub nem tudta rendszeresíteni tevé­kenységét. Gondot okoz a lelkesedés megcsappanása. Vannak községek, ahol kiválóak a feltételek a jobb tevé­kenységre, de hiányzik a lelkesedés és az az egy-két ember, akik szerveznék, irányítanák a kulturális munkát. A szak­­emberhiány is gond, főleg az amatőr művészeti munkában. Van mit tennünk a kapcsolatok javításáért a Nemzeti Front tömegszervezeteivel. Tovább kell erősítenünk a kölcsönös kulturális kap­csolatokat a magyarországi Rétsági já­rással is. — Húsz éve igazgató vagy helyettes, tíz éve a Csemadok járási bizottságának elnöke. A leszűrt tapasztalatok ? — Az élet bizonyítja, hogy az iskolá­inkból kikerülő fiatalok megállják a he­lyüket komoly beosztásokban is. Elő­nyükre válik a két nyelven szerzett mű­veltség, és hogy a volt tanítványok helyt tudnak állni az életben, annak előfelté­tele a jó tantestület, a sokoldalú felké­szítés, az alapok biztos lerakása a to­vábbi ismeretek megszerzése érdeké­ben. Minden szülő felfigyelhet a magyar iskolák eredményeire és minden kétsé­get kizárva bizalma lehet az anyanyel­ven szerzett műveltség iránt. — Nézete ember és szülőföld viszo­nyáról? — Mindig ragaszkodtam ahhoz, hogy a szülőföld töltse ki életemet. Ha újra kezdeném, újra pedagógus lennék, és újra az a másik pedagógus is, aki az iskola falain kívül is él. MACS JÓZSEF lakitelki éneklőcsoportot. A Csemadok méltóképpen ünnepelte meg e jeles ün­nepet. Pénteken az irodalmi színpad orosz és szovjet írók műveiből összeállí­tott kulturális műsorral, valamint a laki­telki citerások szép zenéjével szórakoz­tatta a közönséget. Szombaton az évfor­duló jegyében nagyszabású népdalestet rendeztek, s ez a műsor is nagy sikert aratott a kultúrához hű közönség köré­ben. 1987- ben két színházlátogatást szer­veztek Budapestre, sajnos nem nagy si­kerrel Az autóbusz mindkét esetben csak félig telt meg. Sikeres volt viszont a bükkfürdői kirándulás. 1988- ban egy erdélyi kirándulást ter­veznek. A FARSANGOLÁS MÉG NEM A MÚLTÉ Tizenhét éves álom. Mint a mesében Csipkerózsika, úgy aludt el sok régi kedves szokás, amikor lebontották az Ipartestület épületét Pelsőcön (Pleši­­vec). Éveken át nemigen akadt ember, aki azt remélte, hogy még valaha is újra életre kel az elfeledett népszokás a községben. De nem mindenki felejt. Élnek itt még olyanok, akik szívesen emlékeznek a vidám szórakozásokra. Olyanok, akik nem szeretnék, ha mind­ez a múlté lenne. Ezek a nyugdíjas klub tagjai. Elhatározták, felkérik a fiatalokat, a tűzoltókat, rendezzenek a régi „módi" szerint farsangi álarcosbált s utána sztrapacska estet. A kérés meghallga­tásra talált, és február 6-án este már gyűlt az álarcosok csoportja a hnb nagyterme előtt. A nyugdíjasklubban serényen dolgoztak az asszonyok: egyi­kük a lángost szaggatta, néhányan sü­tötték, a többiek szedték és hatalmas tálakra rakták. Sok vendégnek sok kell. Ezen az estén pedig kétszázan voltak. Volt mit tenni, de senki nem panaszko­dott. Krupinszky Manyi néni intézke­dett, Lednyicky Erzsiké néni. Siska Jani bácsi, Szmerek néni és a többi szorgos­kodó örömmel rakta a forró lángosokat Ki nem idott meg ? Gyűjtik a sztrapacskához valót Az elmúlt évben a hnb elnökének jóvoltából kaptak egy helyiséget, melyet a szervezet a sajátjának tekinthet. Sze­rettek volna még egy tájházat létrehozni, de sajnos ezt a hnb többszöri sürgetésre sem tudta a szervezet számára átutalni. S a terveik? A tagság létszámának emelése, egy gyermek éneklőcsoport megszervezése, emelni a Hét előfizető­inek számát, társadalmi munkával segí­teni a helyi efsz-t a csúcsmunkák idején, az irodalmi színpad a négy nyári hónap kivételével rendszeresen havonta mutas­son be egy-egy összeállítást, s egy elő­adás megszervezése a nemzetiségi jo­gokról. GYÖRGY ELEK a tányérokra. Boldogságtól, megelege déstöl pici csillag gyűlt valamennyiük szemében, hát mégis sikerült, mégis lesz újra Pelsőcön farsang. Vidáman szólt a nóta reggelig. Aki legény éjszaka, legyen az másnap is, mondják errefelé. A legények maska­rába öltözve kora reggel már útraké­­szen álltak a nemzeti bizottság épülete előtt. A szekér előállt, a nagykönyv előkerült, indultak a maskarába öltözöt­tek a tűzoltók kíséretében meglátogatni a bálozókat. Házról házra járva szedték az esti sztrapacska kellékeit. A 14 mas­karás nem akart hinni a szemének, mi mindent raktak a szekerükre, s nem­csak a bálozók, mások is részt akartak venni a közös sztrapacskázáson. Ötszáz tojást, 80 kiló lisztet, 60 darab szalon­nát és 500 koronát szedtek össze. A lakótelep házaiból sok-sok gyerekszem nézte Csodálkozva az elvonulókat. Ki tudja, nem a mai nap hozta-e közelebb őket ehhez a községhez s az időseb­bekhez! A nagykönyvbe bejegyzettek jóked­vűen erkeztek a bál színhelyere, a nagy sztrapacskázásra. Még nem volt hat óra, már forrt a három üstnyi víz, ké­szült a sztrapacska. Az ifjúsági szerve­zet tagjai olyan sztrapacskahányót ké­szítettek, hogy befedte az üstöt, így könnyebb volt a munka. Háromszáz adag tehéntúrós, juhtúrós és tojásos sztrapacska került az asztalokra, meg­szórva illatozó, pirított szalonnával. Nem volt, aki ellen tudott volna állni a kísértésnek. Még a gyenge gyomrúak is bekanalaztak egy-két tányérral. A jó­kedvvel kezdett két napi szórakozás vidáman fejeződött be. Fábián József a Hét 6. számában arról írt, hogy a pelsőci farsangolás a múlté, s lám nem így van. Köszönet ezért az „élni" akaró nyugdíjasoknak, az őket meghallgató fiataloknak és a nem­zeti bizottságnak. Mindez együtt jelen­tette a múltat, a régi jó szokásokat feleleveníteni akaró igyekezetét, tettet. MÁTÉ LASZLÓNÉ A szerző felvételei 1

Next

/
Thumbnails
Contents