A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-03-18 / 12. szám
ru Lrü A CSEMADOK ÉLETÉBŐL romba, az ottani magyar tanítási nyelvű iskolába. 1952. szeptemberében és októberében Csallóközaranyoson szolgáltam, aztán novemberben két évre bevonultam katonának. — Mi vezette a munkájában ? — Akkor kezdték meg munkájukat a magyar iskolák, elsőrendű feladatomnak tekintettem az oktató-nevelő munkát, a szülőkkel való foglalkozást, mert hiszen fejleszteni akartam a magyar dolgozókban az egészséges nemzeti öntudatot. Különösen fontosnak tartottam, mint Jacsmenyík Frigyes, Markotán Pál, Rubint Anna és mások. — Ma melyik típusú tanítóból vannak többen ? — Szerintem mostani pedagógusainknak is vállalniuk kell a kettős szerepet. Rájuk ma is nagy szükség van. Ahol a pedagógus vállalja a közösségi munkát, ott mozgás, élet, történés van. A pedagógusok képzésében is fontos lenne a kettős szerepvállalásra történő nevelés. Nagyon sok függ a magyar pedagógustól, milyen lesz a ma és a kulturális tevékenységet. Járásunk a tizenöt járás között az élvonalba tartozik annak ellenére, hogy más járásokhoz viszonyítva a körülmények itt nehezebbek. Magától értetődően elnökségünk az elképzeléseit a titkársággal közösen valósítja meg, s maga a titkár. Princ Sándor, aki szintén több évig volt pedagógus, igen jól érzékeli a mindenkori helyzetet, s nagyszerűen és folyamatosan teljesíti a Csemadok járási bizottsága által meghatározott feladatokat. Huszonhét alapszervezetünk van 4 700 taggal, húsz százalékon fölüli szerve-AZ ISKOLA FALAIN KÍVÜL IS ÉLNI Sáfi Béla a Csemadok Losonci (Lučenec) Járási Bizottságának elnöke. Ötvennyolc éves, pedagógus, a járási székhely magyar tanítási nyelvű alapiskolájának húsz éve pedagógusa, 1980-tól 1988. február 1 -ig igazgatója. Most igazgatóhelyettes. — Mióta tagja a Csemadoknak ? — 1954-től. — Születésének, neveltetésének körülményei? — A Losonci járás egyik kis falujában, Pincén születtem. Szüleim kisparasztok voltak. Apám tulajdonképpen cipészmester. Öt és fél hektár földjével az elsők között lépett be 1950-ben a szövetkezetbe. Elemi iskolába a szülőfalumban jártam. 1941-ben Losoncon folytattam tanulmányaimat a Kármán József Gimnáziumban. A második világháború miatt három és fél évig Losoncon tanultam, majd fél évig Salgótarjánban, s 1947. szeptemberében az egri líceum illetve állami tanítóképző növendéke lettem. Három osztályt jártam az egri tanítóképzőben, aztán mint szökött diákot visszatartottak, hogy már itt is megnyíltak a magyar iskolák, s 1951-ben Bratislavában érettségiztem a magyar pedagógiai gimnáziumban. Innen helyeztek fiatal tanítóként Kométam az iskolán kívüli tevékenységet, főleg a fiatalok körében végzett munkát, délutánjaimnak és estéimnek a nagy részét ez töltötte ki, különösen akkor, amikor nem sokkal a katonaidő letöltése után. Fülek érintésével, Nagydaróc községbe helyeztek. Saját falumban és új működési helyemen is belefolytam a közéleti, illetve kulturális munkába, s ez a buzgóságom főként a színdarabok tanításában és szerepvállalásokban mutatkozott meg. S mindez nagy lelkesedést váltott ki mind az ifjúság, mind a felnőtt lakosság körében. — Milyen ön szerint — máig érő igénnyel — az ideális tanító? — Idöt-fáradtságot nem ismerve szabad perceit és óráit a nép körében tölti el hasznosan. Ez különösen abban az időben volt nagyon lényeges, amikor még kezdő tanító voltam, hiszen falvakként mozgásba kellett hozni a mozdulatlanságot. Az ötvenes években, és később is, ma is, két dologért tisztelik a tanítót: elsősorban az iskolában végzett munkájáért, azután az iskolán kívüli tevékenységéért. Ezért szükséges most is, hogy a pedagógus mindig ember- és népközeiben legyen. Ma is öröm számomra visszagondolni a nagydaróci évekre, ahol olyan kollégákkal dolgozjövö iskolája, és ez nem kis mértékben függ attól, mennyi időt tölt el a szülők körében, mennyire képes aktivizálni az iskolán kívüli munkát. Harminchat év pedagógusi tapasztalata mondatja ezt velem. Én nem voltam soha kívülálló! — Hogyan folyt bele a Csemadok munkájába ? — Először Pincén és Nagydarócon tevékenykedtem. Akciókat szerveztem, magam is szerepeltem színdarabokban, vezetőségi tag voltam, ugyanakkor a helyi nemzeti bizottság munkájából is részt vállaltam a falumban, a pártszervezetben is tevékenykedtem. Aztán évek múltával a Csemadok járási bizottságának és elnökségének tagja lettem. 1977-től a járási bizottság elnöke, s ugyanettől az évtől a Központi Bizottság tagja vagyok, illetve voltam. Életem legtartalmasabb időszakának a lakó- és munkahelyemen kifejtett tevékenységet tekintem. Ezek voltak a legtermékenyebb éveim. Akkor nemcsak irányítottam és szerveztem a munkát, hanem magam is tevékenykedtem. A Csemadok Járási Bizottságának elnökeként gyakran járok alapszervezeti gyűlésekre, rendezvényekre, mert még mindig nagyon lényegesnek tartom a jelenlétet! A járási bizottság elnökségének összetétele jó, tagjai szívügyüknek tekintik a zettséggel. A legutóbbi népszámlálás szerint a Losonci járás magyar lakossága 23 000, az összlakosság 25 százaléka. A járás határain is túllép jelentőségével a Kármán József Irodalmi és Kulturális Napok, amelyeket 1969-től évről évre megrendezünk. A vilkei Járási Dal- és Táncünnepélyünket is kiemelkedő kulturális eseménynek tekintjük. 1986-tól újra rendszeresítettük Abroncsos pusztán a járási művelődési tábort. 1981 -tői felújult a kapcsolatunk a kerületi népművelési központtal, s ezáltal rendszeressé válhatott a közép-szlovákiai magyar dolgozók kerületi fesztiválja Füleken. Az utóbbi időben a gyermekszínjátszásban léptünk nagyot előre. Sajnos, felnőtt színjátszó csoportunk jelenleg nincs, itt megint hiányolom a pedagógusokat. Remélem, hogy a jelenleg problémákkal küszködő, országosan is ismert Palóc néptáncegyüttes újra folytatja szép szerepléseit. Nem szabad szó nélkül hagynom a rendszeresen dolgozó füleki férfi- és női énekkart. A férfi énekkar újból ezüstkoszorús minősítést nyert Galántán. A pedagógiai iskola éneklőcsoportja szintén jó hírünket költi, tavaly a Tavaszi szél vizet áraszt... országos verseny döntőjében aranyfokozatot szerzett. A Kalondán berendezett néprajzi tájházra is büszkék vagyunk. Arra is, hogy Kurtány köz-EGY ÉV MÉRLEGE Január közepén tartotta értékelő közgyűlését a Csemadok Hetényi (Chotín) Alapszervezete. A beszámolóban Dékány György mérnök, az alapszervezet elnöke a külpolitika részletes elemzése után, a belpolitikával és a szervezet munkájával foglalkozott 1987. január elsejével a Csemadok több éves megszakítás után újra a Nemzeti Fronton belül fejti ki tevékenységét Ennek jelentőségét akkor tudjuk értékelni, ha összehasonlítjuk az 1972-től 1987-ig eltelt időszakot Most már el lehet mondani, hogy a Csemadok egyenlő partnerként tárgyalhat a többi tömegszervezettel. Bár ez az együttműködés még nem tökéletes, a Csemadoknak is, de a többi tömegszervezetnek is javítania kell a munkáján. Ismertette a Csemadok XIV. Országos Közgyűlésének tevékenységét Hangsúlyozta, hogy örvendetes megállapítani, hogy a Bodrogköztől a Csallóközig menynyire szívükön viselik az emberek a csehszlovákiai magyarok és a magyar kultúra sorsát. Hiszen a több mint ötszáz meghívottból csupán öten nem jelentek meg. A beszámoló további részében részletesen ismertette az alapszervezet munkáját, főleg a szervezet belső életét, mely tulajdonképpen a tevékenységük alapja. Nagy figyelmet szentelnek a tagság megtartásának. Míg 1986-ban a taglétszám 280 volt. addig 1987-ben 309-re emelkedett A vezetőség fontosnak tartja a tagokkal való közvetlen kapcsolatot. Szigorúan betartják, hogy a vezetőség minden hónap első hétfőjén ülésezzen, s az előző évekhez hasonlóan, minden egyes Csemadok-tag egy-egy vezetőségi taghoz van beosztva. Ő viszi a tagsági bélyegeket, a különböző meghívókat, vagyis ő tartja a mindennapi kapcsolatot a tagság és a vezetőség között, s ez mindkét részről nagyon üdvös kapcsolat. Tevékenységüket az elmúlt esztendőben főleg a népművészeti és kulturális munkára összpontosították. Az első félév munkájával nincsenek megelégedve, ezért júniusban az őszi-téli idényre egy pontos — időpontra kidolgozott tervet dolgoztak ki. Az énekkar minden hétfőn próbál. A próbák családias hangulatban folynak, s csak az a baj, hogy az énekkar tagjainak átlagéletkora magas! Ezért felhívtak minden fiatal Csemadok- és nem Csemadok-tagot, hogy legyen az énekkar tagja. Az énekkar benevezett a Tavaszi szél vizet áraszt népdalversenybe. A járási versenyen aranykoszorús oklevelet szereztek. s ezzel jogot kaptak arra, hogy részt vegyenek a kerületi döntőn is. Az ősz folyamán november 7-én az énekkar vendégül látta a magyarországi 6
