A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-03-18 / 12. szám
A REALITÁSOK TALAJÁN Örvendetes hírekről szereztünk tudomást. Több országban — köztünk nálunk, Csehszlovákiában — megkezdték a rakéták leszerelését és eltávolítását. Az örvendetes hírt a tömegtájékoztató eszközök fényképekkel is dokumentálták. A hír hallatán és a leszerelést dokumentáló képek láttán nemcsak a leszerelés ténye, hanem a leszerelés tényének nyilvános bemutatása is örömet jelentett. Egykor (nem is olyan régen) még el sem képzelhettük, hogy az emberek tudomására hozzák: az ország mely részében állomásoznak rakéták és milyenek is azok tulajdonképpen. Most viszont — az új gondolkodásmód eredményeképpen, a nyíltság és az őszinteség jegyében — mindez természetes. A jelek azt mutatják, hogy minden tekintetben egyre inkább a realitások talajára lépünk. S a realitások talaján sok mindenre ma másképpen tekintünk, mint tekintettünk a múltban. A realitások fokozatos térnyerése egyebek között azzal jár, hogy a szocialista és a tőkés világrendszer viszonylatában a kölcsönös versenyfutást mindinkább felváltja a gazdasági, a tudományos-műszaki és az eszmei-szellemi versengés. Mindez kedvező feltételeket teremt valamennyi ország, így a mi országunk, Csehszlovákia gazdasági problémáinak a megoldásához is. A nyugodtabb nemzetközi légkör azonban önmagában véve kevés. Ahhoz, hogy a nyugodtabb nemzetközi légkör kézzelfogható eredményeket hozzon belpolitikai viszonylatban is, nagyon szükséges, hogy korszerűsítsük eszközeinket, intézményeinket és a mostaninál mindenütt sokkal jobbá váljék a munka szervezettsége és hatékonysága. Nagyon szükséges az irányítás demokratikus, tudományos jellegének az erősítése is. A CSKP Központi Bizottságának a múlt év decemberében tartott 7. ülése sok egyéb mellett jelezte, hogy a szocialista demokrácia működésének és a szocialista társadalom fejlődésének a bürokratizmus az egyik legnagyobb akadálya. A bürokráciának és a realitások figyelmen kívül hagyásának tulajdonítható az is, ha a lenini nemzetiségi politika gyakorlati érvényesítése csorbát szenved. A minap Örményországban és Azerbajdzsánban történtek szomorú események. A rendzavarásokat —• ahogy ezt a Szovjetunió külügyi szóvivője a sajtó dolgozóival tartott megbeszélésen elmondta — az okozta, hogy a Karabah hegyvidéki autonóm területen sok hiányosság és nehézség halmozódott fel. Ä jelenlegi nehézségek a múltban gyökereznek és arra vezethetők vissza, hogy az örmény és az azerbajdzsán szovjet köztársaságok megalakulásakor a nemzetiségi kapcsolatok megteremtésében és kiépítésében eltértek a lenini nemzetiségi politika elveitől. Most a múlt hibáit kell helyrehozni. Az említett területek közigazgatási szervei intézkedéseket foganatosítottak a helyzet rendezése érdekében. Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára az eseményekkel kapcsolatban Azerbajdzsán és Örményország népéhez küldött felhívásában kijelentette; „a nemzetiségi politika és a nemzetiségi kapcsolatok fejlesztése kérdéseivel a közeljövőben az SZKP Központi Bizottságának egyik ülése fog foglalkozni". A párt és állam vezetői nálunk is és a realitások talaján álló többi szocialista országban is arra törekszenek, hogy leküzdjük a szocializmus fejlődését gátló mechanizmusokat. A bürokratizmus és a többi negatív jelenség ellen elsősorban a demokrácia fejlesztésével. a munka - ésszerű megszervezésével, a jogkör és a felelősség meghatározásával, a következetes ellenőrzéssel küzd/het/ünk. BALÁZS BÉLA A februári győzelem 40. évfordulója alkalmából kiosztották az ez idei Antonín Zápotocký-díjat. Prágában Miroslav Zavadil, a CSKP KB Titkárságának tagja, az SZKT elnöke 31 kollektívának és egyénnek adta át a kitüntetést. VISSZAPILLANTÓ Kádár János, az MSZMP KB főtitkára Budapesten találkozott Andrej Gromikóval, az SZKP KB PB tagjával, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökével, aki hivatalos baráti látogatáson Megkezdődött a szovjet harcászati-hadműveleti rakéták kivonása Ünnepi gyűlést tartottak Prágában a Szövetségi, a Cseh és Szlovák Belügyminisztérium tisztség-Irak szombaton bejelentette, hogy repülőgépei bombáztak egy nagy iráni olajfinomítót. Az iráni kato-Bulgáriában helyhatósági választások kezdődtek. A idei választások lényegesen különböznek a korábbiaktól: a képviseleti szervek az ország új adminisztratív-területi felosztásával összhangban, az új Abdái Vakil afgán külügyminiszter útban Genfbe, az afgán—pakisztáni tárgyalásokra, megállt Moszkvában. Tárgyalt Eduard Sevardnadzével, az SZKP KB PB tagjával. Közös politikai nyilatkozat és záróközlemény aláírásával fejeződött be Hamburgban a közöspiaci tagországok és kilenc latin-amerikai ország külügyminisztereinek SZERDA 24 FEBRUÁRMÁRCIUS '88 tartózkodott Magyarországon. A találkozón megállapították, hogy a két párt és a két állam közötti kapcsolatok az utóbbi időben jelentősen elmélyültek. CSÜTÖRTÖK mind hazánk, mind pedig az NDK területéről. 25 PENTEK 26 SZOMBAT 27 VASARNAP 28 29 viselői, valamint a Népi Milícia képviselői a februári győzelem 40. évfordulója alkalmából. nai közlemény szerint azonban Teherán déli külvárosát érte légitámadás. választási törvény szerint alakulnak meg. Az új törvény lehetővé teszi, hogy minden választókörzetben korlátlan mennyiségű jelölt pályázzon a képviselői helyeka Szovjetunió külügyminiszterével. A miniszterek részletesen elemezték az Afganisztán körüli helyzet politikai megoldását érintő kérdéseket. negyedik konferenciája. Napirendjén az érintett országok gazdasági együttműködése és politikai kooperációja szerepelt. feafoet ofejő... Ezúttal a honi vendéglátóipar immár évtizedek óta uralkodó jelszavaira hívnám fel a figyelmet. Teszem mindezt azért hogy a magam szerény eszközeivel ellene cselekedjek. A jelszavak emígy hangzanak: „Ruhatár kötelező!" „Sört csak ételhez adunkľ' „Sört csak 14.00 és 18.00 között szolgálunk fel!" „Zenedíj kötelező!” Folytathatnám a sort annál is inkább, mert mélységesen vendégellenes vendéglátásunk eme jelszavakból lényegesen többet produkált a felsoroltaknál. De nem folytatom, hanem eljátszadozom inkább azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha fordítva alkalmaznák a jelszavakat. Ha a kötelező ruhatár helyett azt mondanák, hogy: „Levetkőzni kötelező!" Akkor ugyebár — szófogadás esetén — mezítelen vendégek ülnének az asztaloknál. Nem mondom, szórakoztató lenne. De vajon milyen alapon kötelezhetnének engfm arra, hogy pucéran szürcsöljem a híg levesüket? Semmilyen alapon ugyebár. De akkor a fordítottjára, a kötelező ruhatárra milyen alapon köteleznek? Talán azért, hogy meg ne szökjek fizetés nélkül? Lehet. De mezítelenül talán könnyebb lenne megszöknöm a fizetőpincér elől — nemdebár! „Sört csak ételhez adunk!" Ennek a fordítottja az, hogy ételt csak sörhöz adunk. Ez ugyebár amolyan szelíd, útszéli arcátlanság, mint ahogy a fordítottja is ugyanaz. Nem ragozom tovább. Talán akad még ember, aki velem együtt találja felháborítónak a honi vendéglátás régen polgárjogot nyert maceráit. Mert én, alulírott igenis tudathasadásos állapotnak tartom, hogy mindenféle szinten és mindenféle árkategóriában a vendéglátó üzem efféle feltételeket diktál. Nem elég, hogy rosszul főznek, hogy modortalanul és undorodva szolgálnak fel, hogy az ételszagtól elmegy az ember étvágya, de nem válogathat, mert kevés a vendéglátóipari üzem. Dupla adag rizst kérek az ebédemhez. Nem adnak. Miért? Csak! De hiszen megfizetem. Akkor sem adnak. Málnaszörp nélkül kérem a rizsfelfújtat. Azt nem lehet! Miért nem ? Csak! De hiszen megfizetem a teljes árat, a málnaszörp árát is, csak ne löttyintsék rá a málnaszörpöt Nem lehet, rizsfelfújtat csak málnaszörppel szolgálnak fel. Hát így állunk. És ha a kedves Olvasó azt hinné, hogy tréfálkozó kedvemben vagyok — hadd biztosítsam róla, hogy nem vagyok tréfálkozó kedvemben, csak éppen reménykedem. Reménykedem abban, hogy egyszer, valahol, valaki illetékes az asztalra csap, és véget vet ennek a megalázásnak. Annak nevezetesen, hogy a szemtelen pimaszkodás már-már inkább jellenző vendéglátásunkra, mint annak minimuma, amitől a vendéglátás évszázadokon át vendéglátás volt, még a markotányosnők korában is. De nem is felháborodott vagyok, hanem szomorú. Igen, szomorú vagyok, hogy a bekalkulált borravaló, a bekalkulált kis csalások mellett mindehhez szépen hozzászoktak az emberek. Miközben leszoktak a panaszkönyvről, a reklamációról, a jobbítás szándékáról, a beleszólás jogáról. Sajnos, e jogról nemcsak a vendéglőben, hanem a packázó hivatalban, a közlekedésben, és még nagyon sok területen is leszoktak az emberek. Ha nem így lenne, most nem kéne olyan vehemensen demokratizálnunk, mert régen tudnánk, hogy a zebrán a gyalogosnak van elsőbbsége. De a zebrán egyelőre óvatosak vagyunk gyalogos létünkre — elsőbbségünk ellenére is óvatosak.
