A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-03-11 / 11. szám

CIGÁNYNAK

Volt egyszer egy péró, egy cigánysor, ahol félszáz putriban csaknem félezer lélek lakott — leírhatatlan körülmények között. Ennek a pérónak ma már nincs nyoma, a helyét felszántották, s legfeljebb némi — repülőgépből látható — talajszíneződés jelzi, hogy e helyen valamikor emberi település állhatott, ahol nem éppen emberi körülmények között cigányok éltek. Ez a péró az ország több pontján lehetett, de van, ahol még ma is áll. És ahol eltűnt a föld színéről, ott sem oldódott meg minden probléma ...

• • •

A legfrissebb adatok szerint Szlovákiában 240 000 cigány él. Cigányszármazásút mondani álszent tapintatoskodás lenne, mert Cigányia nevű ország sosem létezett, onnét tehát nem is származhatnak. A cigány indiai eredetű nép. Szétszóródtak a világban. Európa legtöbb országaiban élnek cigányok, de alighanem szinte mindenütt rossz beidegződések, ilyen-olyan hátráltató előítéletek nehezítették, nehezítik a beilleszkedésüket. De mindkét irányban hatva nehezíti ezt a tulajdon másságuk is s mindaz, amit az egyik ember felróhatónak, a másik mentségnek ítél meg. Másnak lenni nem jó, de nem jó hasonulni sem. Az élet gyakorlata persze ennél a tételes igazságnál sokkal bonyolultabb: mert van ki igy, van, aki amúgy vélekedik a cigányokról, s mitagadás, egy-egy emberben olykor faji indulatok is felizzanak, ami még akkor is igazságtalan, ha az illető úgy érzi; oka van az indulatnak. A társadalom érthető módon az okok megszüntetésére törekszik, nevezetesen arra, hogy csökkentse a bűnözés, a munkakerülés, az élősködés egyébként sem megnyugtató, de a cigányokra ennél is riasztóbb hányadban eső adatait. Igyekszik megszüntetni a kiváltó okok hátterét, mindazokat — az esetenként civilizálatlannak is nevezhető körülményeket, amelyek eleve nehezítik a társadalmi beilleszkedés mechanizmusát. A társadalom ugyanakkor igyekszik javítani a cigányság szociális életfeltételeit, lakásviszonyait, munkakörülményeit, és nem utolsósorban a döntő fontosságú műveltségi színvonalat — mert a jobb minőségű életforma igénye csakis erre alapozódhat.

A feladat korántsem könnyű, hiszen az évszázadok során kialakult cigány életforma — tetszik, nem tetszik — ma még létező életforma, mi több, annak többféle változata él, sőt új változata is kialakult. Lásd a városi cigányság egy rétegének csencselö, valutázó életmódját. Róluk az utca embere korántsem alaptalanul úgy tudja: dől belőlük a pénz, az arany. Jóllehet, ez inkább csak

erre a rétegre áll s nem a cigányokra általában, mert hiszen rájuk mindig is inkább a szegénység volt a jellemzőbb. Egy hagyományait, mentalitását, virtusát ily spontán módon, de annál erősebben őrző népcsoport társadalmi beilleszkedése önmagától nem megy.

Ismerjük a klasszikus példát: felszámolják a pérót s a cigánycsaládnak kiutalnak egy vadonatúj lakást valamelyik panelházban. E lakás állapotát az emberek hónapokon belül emígy jellemzik: „Fölszedték a parkettát és eltüzelték."

Érdekes, hogy ezt mindenki elhiszi. Azt már senki sem kérdezi meg, hogy hol, miben tüzelték el a parkettát, netán a távfűtéses radiátorban? A hír hihető, mert valóban volt néhány példa arra, hogy a fölszedett parkettából tábortüzet raktak a nappali közepén. De az eset mégsem jellemző igazán, mint ahogy az sem jellemző, hogy egy ilyen lakáskiutalás megváltoztatja egy népes cigánycsalád életét a gyakorlatban is, méghozzá jó irányban, — mi több, olykor csodákat művelhet. Megtörténik. Az általános mégis inkább az, hogy ha tüzet nem is raknak, de a lakást rövid időn belül a használhatatlanságig telezsúfolják s ezzel nem csak a többi lakó, de a hivatal idegeit is felborzolják.

Szó se róla, számos ellenkező példát lehetne felsorolni. Álljon itt röviden egy: lakást kapott a hattagú cigánycsalád. Az apa sok éve példásan dolgozik, építőipari segédmunkás, az anya a baromfifeldolgozóban váltogatja a műszakokat, a nagylány férjhezment, a további három gyerek még iskolás. Rendszeresen járnak a tanításra, az iskolai étkezdében késsel, villával esznek, s egyikük, a legnagyobb az osztály legjobb tanulója, amiért nem igazán szeretik őt az osztályban. Van egy jó pedagógusa, aki egyengeti a gyerek útját, de minden sikeres felvételi vizsga ellenére sem tudja őt besegíteni a szakközépiskolába. A pedagógus telefonál, intézkedik, vitatkozik, de nyeretlen marad. Végső summázata szerint a gyereket azért nem vették fel, mert cigány. Beszél a szülőkkel, nekik is elmondja, miben látja a kudarc okát. Az apa berúg, bemegy a szakközépiskolába és megfenyegeti az igazgatót, mert elkeseredésében csak erre képes, mert a hivatali instanciázás módozatait nem gyakorolta soha. Negyvenévesen produkálta élete első priuszát s elképzelhető, hogy ezzel a lejtőre lépett.

Sajnos, az ellenpélda gyakoribb — mármint az, hogy a gyerek a hatodik osztályig sem jut el, az anya nem dolgozik, az apa csak hébe-hóba, a nagyfiú börtönben, satöbbi.

Egy-két évtizeddel ezelőtt egy-egy pedagógus már-már a derülátó dicsekvés hangján igyekezett beszámolni arról, hogy milyen jó eredményeket érnek el a cigánygyerekek oktatásában. Manapság inkább az a gyakoribb, hogy a pedagógusok homlokráncolva, aggódva panaszkodnak. Mert a javarészt nyugtalanító családi hátterek, vagy ha úgy tetszik, a cigány életmódot élő gyerekek nem csak a tanulmányi, vagy a bejárási átlagot rontják le, de sok más vonatkozásban is rossz hatással vannak a tanulóközösségekre. Gyakori eset például, hogy kilenc-tíz éves tanulók közé, két-három évvel idősebb gyerekek járnak, bukások során visszamaradt cigánygyerekek, akik nem csak rossz példát mutatnak a többieknek, de idősebbek lévén gyakran terrorizálják a kisebbeket. Persze, ez sem általánosítható, de mitagadás, létező jelenség.

Kétségtelen, hogy a közbiztonság és az iskolaügy egyik leggyakoribb gondja szorosan összefügg a cigányok életviteléből származó jelenségekkel, amit megintcsak nem az általánosítás szándékával, hanem a tapasztalatok és a statisztikai mutatók alapján nevezhetünk aggasztónak.

Aggódni persze könnyű, s ilyen-olyan előítéletektől fűtött indulatoknak sem nehéz hangot adni, vagy éppen jópofa cigány-vicceket mesélni sem nehéz. Csak éppen a gond ettől aligha oldódik meg. Nyilvánvaló, hogy a kérdésben mindenféle álláspontra akad ellenvélemény — sokszor nem kevés igazságtartalommal mindkét oldalon. A problémát viszont aligha lehet máshogy megoldani, mint következetes nevelömunkával. Persze, nem egyik napról a másikra.

Ezért is született meg 1985-ben az a kormányhatározat, amely alapos, végiggondolt elemzésekre építve olyan átfogó komplex intézkedéseket foganatosított, hogy annak folyamatos végrehajtásától tényleges eredményeket remélhe-4