A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-03-11 / 11. szám

LENNI... tünk. ígéretes, hogy e kormányhatáro­zat végrehajtása során, már a kezdeti időben is mutatkoznak eredmények, el­sősorban a cigány nők foglalkoztatott­ságának terén, vagy említhetnénk akár a tizennégy évesek pályaválasztásában mutatkozó jó jeleket. Sajnos, csak mini­málisan növekedett az óvodába járó cigánygyerekek száma, de az iskolakö­teles korosztály hiányzási mutatói to­vábbra is rendkívül rosszak. Növekedett a bűnözési arány... Az összefüggések nyilvánvalónak lát­szanak s ebből bár egyszerű, de nagyon fontos tanulság vonható le: ha a szülők rendesen dolgoznak, akkor a gyerekek is rendesen járnak iskolába, rendszere­sen étkezhetnek, kulturáltabban lakhat­nak s ezzel a háttérrel már nem csak választhatnak, de ki is tanulhatnak egy szakmát, majd gyakorolva azt — tovább javíthatják saját életfeltételeiket. Mindez közös, össztársadalmi cél, amely csakis közös erőfeszítések árán érhető el. Természetes, hogy az intéz­kedéseken túlmenően nem csak na­gyobb szigorra, de kellő esetben na­gyobb toleranciára is szükség van, több megértésre, és segítő kézfogásra is. • • • Volt egyszer egy péró s lesz belőlük egyre kevesebb, mert egyre több ci­gánycsalád számára válik elérhetővé a korábbinál jóval kulturáltabb életforma, a közösségi beilleszkedés lehetőségei pedig nyitottak. Az említett kormányha­tározat intézkedései pedig azért ígére­tesek, mert abból az alapelvböl indul­nak ki, hogy nem elég csupán a pérót felszámolni, nem elég csupán a tüneti kezelés. A megoldást egy alapos neve­lőmunka ígéri s ebből netn csak a szervek, intézmények, de minden em­ber ki kell, hogy vegye a maga részét. (LINCZ) * «Yľ'\4É8k ............. Jr' • " *

Next

/
Thumbnails
Contents