A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-03-04 / 10. szám

SZÁMADÁSOK IDEJÉN Több helyen már megtartották, másutt ezekben a napokban tartják a kommunista párt alapszer­vezeteinek az évzáró taggyűlését. Tulajdonkép­pen a számadás idejét éljük, amikor a párt tagjai elmondják, miként teljesítették Csehszlovákia Kommunista Pártja XVII. kongresszusának a ha­tározatait és mit szándékoznak tenni saját mun­kájuk és környezetük munkájának a megjavítása érdekében. Általában mindenütt abból az alapvetően fon­tos tényből indulnak ki, hogy a párt és az egész társadalom a kongresszus óta eltelt időszakban jelentős munkát végzett. A kongresszus határo­zatai testet öltenek a gyakorlatban. Elégedettek azonban távolról sem lehetünk. A megoldásra váró probléma továbbra is sok. A jelenleg és a közeljövőben elvégzésre váró feladatokat a CSKP Központi Bizottsága tavaly decemberben megtartott 7. ülésének és az SZLKP Központi Bizottsága januári ülésének a határozata szabja meg. E határozatok értelmé­ben a gazdasági mechanizmus és a társadalmi élet egyéb területeit érintő átalakításnak az az egyik legfontosabb feltétele, hogy tovább bővül­jön a szocialista demokrácia. A szocialista demokrácia bővítése egyre na­­gyob aktivitást követel meg a politikai rendszer láncszemétől, a központi szervektől kezdve egé­szen a munka- és lakóhelyi szervekig és szerve­zetekig. A szocialista demokrácia továbbfejlesz­tése és az ennek megfelelő szocialista önigazga­tás a rendet, a fegyelmet, a szervezettséget, az irányító szervek és a dolgozó kollektívák példás magatartását igényli. Fokozott figyelmet követel az is, hogy az emberek helyesen értelmezzék a társadalmi változás lényegét és célját. Az átalakítás nem divat, hanem a szocialista fejlesztés jelenlegi szakaszának objektív szüksé­gessége is igen nagy feladatot ró mindenkire. Az évzáró taggyűlések nemcsak a legutóbbi évzáró óta eltelt időszakban született eredmé­nyekről adnak számot. Rámutatnak a mulasztá­sokra is, egyben meghatározzák azokat az eljá­rási formákat, amelyeket a tagság annak érdeké­ben akar végezni, hogy elősegítse az átalakítást, az intenzív fejlesztést, azt, hogy minden tekin­tetben jobbá és tökéletesebbé váljék a munka, a termelés, a közellátás és általában a gazdasági és a társadalmi élet. A párt a káderpolitikájában is megnövelte a követelményeket. Folyamatosan biztosítani akarja, hogy a párt- az állami, a gazdasági és a társadalmi tevékenységet irányító valamennyi szerv élén megfelelő osztáiypolitikai szemlélet­tel, szakmai tudással és erkölcsi tulajdonságok­kal rendelkező, a szocializmus ügye iránt elköte­lezett, Csehszlovákia Kommunista Pártja és a szocialista állam politikáját határozottan és al­kotó módon megvalósítani tudó, a dolgozó kol­lektívákat vezetni és azokra támaszkodni képes személyek álljanak. Azok, akik megszegik az érvényben levő törvényeket, akiknek életmódja és viselkedése ellentétes a szocialista etikával, nem lehetnek vezetők. Az évzáró párttaggyülések élénkek, elemző jellegűek, napjaink legfontosabb kérdéseivel foglalkoznak, javaslataik konkrétak. Azt sugallják és arra irányulnak, hogy a feladatok teljesítésé­hez ma már nem szabad a központból jövő utasításokra várni. Az átalakítást meg kell kez­deni mindenkinek és mindenütt. Kinek-kinek elsősorban önmagában, aztán munkahelyén. BALÁZS BÉLA Ľubomír Štrougal szövetségi miniszterelnök meghívására február 15-én délelőtt háromnapos hivatalos baráti látogatásra hazánkba érkezett Abdái Hamid Brahimi, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság miniszterelnöke. VISSZ^Plíi/MD FEBRUAR '87 Mihail Gorbacsov, az SZKP KB fő­titkára találkozott Marian Orze­­chowskival, a LEMP KB Politikai Bi­zottságának tagjával, Lengyelor-SZERDA 10 szag külügyminiszterével, aki hi­vatalos látogatáson tartózkodott a Szovjetunióban. Gennagyij Geraszimov szovjet külügyi szóvivő kifejtette vélemé­nyét, miszerint George Shultz amerikai külügyminiszter küszö­bönálló szovjetunióbeli látogatá­sa remélhetőleg elősegíti a hadá-CSUTORTÓK 11 szati támadófegyverzet radikális csökkentéséről szóló megállapo­dás előkészítését. Shultz február 21—23 között látogat Moszkvá­ba. 1988. február 12-én 8 óra 45 perc­kor két amerikai hadihajó, a York­town cirkáló és a Caron torpedó­­romboló — amelyek a Fekete-ten­geren hajóztak — megsértette a Szovjetunió határait és hét kilo­méter mélyen behatolt a szovjet PENTEK 12 felségvizekre. Nem reagáltak a szovjet határörhajók figyelmezte­tésére sem, s veszélyes manőve­reket végeztek szovjet területe­ken. A két hadihajó csak két órá­val később hagyta el a Szovjet­unió felségvizeit. Kanada, a világ második legna­gyobb országa szombaton ünne­pélyesen üdvözölte a XV. Téli Olimpiai Játékokon részt vevő 57 ország csaknem 1 800 sportoló­ját. Calgaryben a McMahon-sta-SZOMBAT 13 dionban került sor a színpompás megnyitó ünnepségre, mely lát­ványos képekben vázolta az or­szág múltját, hagyományait és je­lenét. Geoffrey Howe brit kül­ügyminiszter háromnapos hivata­los látogatásra a Szovjetunióba érkezett. Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszterrel és VASARNAP 14 más vezetőkkel a kétoldalú kap­csolatok fejlesztéséről és az idő­szerű nemzetközi kérdésekről tárgyaltak. Bécsben újabb ülést tartottak a Varsói Szerződés és a NATO tag­országai konzultációinak kereté­ben az európai hagyományos 15 fegyverzet és fegyveres erők csökkentéséről szóló tárgyalások mandátumának kidolgozásáról. A Német Szövetségi Köztársaság és az Amerikai Egyesült Államok bejelentette, hogy az USA és az NSZK fegyveres erői február 17-e és március 1 -je között az NSZK területén Caravan Guard fedőné-16 ven hadgyakorlatot tartanak. A stockholmi konferencia záródo­kumentumával összhangban ezen a hadgyakorlaton csehszlo­vák megfigyelők is jelen lesznek. /fedőét o/oojő... Első könyvem, ha jó! emlékszem, Petőfi Sán­dor János vitéze volt Még iskolába sem jártam, amikor szüleim megajándékoztak vele. s érthető, hogy először a könyv színes képei ragadták meg a képzeletemet a szöve­get egyedül még nem tudtam kisilabizálni. Anyám olvasta fel a történetet részletenként, persze ahogy az ideje és a ház körüli teendői engedték, de többnyire inkább csak estefelé, amikor már elült a baromfinép zsivajgása az udvaron, s a malacka is teli bendővel szuny­­nyadt az óljában. Ezek a könyvolvasással töltött őszi és téli esték nagyszerűek voltak; ilyenkor egy-két röpke órára elszakadtunk a valóságtól, fele­melkedtünk a fantázia birodalmába, és nekem úgy tűnt akkor, hogy akár én is lehetnék Kukorica Jancsi, csak be kell hunynom a szemem, ennyi az egész Többnyire álomba ringatott a történet, s a reggel már a sürgés­­forgás zajaival, munkába induló apám hangos készülődésével ébresztett Nyoma sem maradt az esti varázsnak, s bár én tudtam, hogy János vitéz és huszárjai valahol a fellegeket facsarják éppen, hogy szomjukat olthassák, ez a tény rajtam kívül senkit sem érdekelt. Ked­venc hőseimmel csak estefelé vagy olykor csak napok múltán találkozhattam újra, ami­kor anyám ismét fellapozta a könyvet és az ő utánozhatatlan hanghordozásában előadott néhány újabb epizódot. Olykor mások is felolvastak nekem, például a szőke hajú szomszéd néni tmég negyven sem volt, amikor a rák elragadta) vagy a látogatóba érkező nagynéném, de érdekes módon valamennyien nők voltak, egyetlen férfi sem akadt köztük. Apám rendszerint késő este ért haza, fáradtan és agyonhajszol­­tan, s bár legénykorában sokat olvashatott — a tőle örökölt könyvek margóján gyakran buk­kantam hosszabb-rövidebb bejegyzésekre —, az esti felolvasásokban legfeljebb hallgatóként vett részt. Ezért a könyv a tudatomban kezdettől fogva a nőkkel kapcsolódott össze, s valahogy ezt tapasztalom ma is lépten-nyomon. A gyerme­keknek rendszerint az anyukák és a nagyma­mák vásárolják az olvasnivalót, s ők segítenek nekik eligazodni a betűk rengetegében. Igaz. ma már mintha nem olyan átéléssel és meg­győződéssel tennék ezt, mint húsz-harminc vagy negyven esztendővel tették. A televízi­óval vagy a videóval már aligha konkurráfhat­­nak, s valljuk be őszintén: az iskola sem segíti az anyukákat és a nagymamákat ebben. A feladatok sokasága, a lexikális tömörséggel és szinten tálalt ismeretek rögzítése olyan meg­terhelést jelent nemcsak a felcseperedő nem­zedékeknek, hanem az őket segíteni igyekvő szülőknek is, hogy azokra a képzeletbeli uta­zásokra János vitéz vagy Toldi Miklós társasá­gában egyre kevesebb idő jut, mint ahogy a közös olvasással eltöltött meghitt órák száma is vészesen megfogyatkozott, s az a varázs is, amelyre harminc valahány esztendő távolából is annyi nosztalgiával gondotok, mintha végér­vényesen szertefosztott volna. 3

Next

/
Thumbnails
Contents