A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-02-26 / 9. szám

Nálunk természetesnek tűnik, hogy megcsókoljuk azt, akit szeretünk, s a társasági kézcsók sem megy szenzációszámba. De nem mindenhol és nem mindig volt ez így. Paul d'Enjoy például 1897-ben kiadott útijegyzeteiben azt írja, hogy egy kínai lány „segítség, emberevő!" kiáltással tépte ki magát egy nyitott ajakkal szája felé közelítő angol fiú karjaiból, holott közeledése ellen egyébként semmi kifogása nem volt. A múlt század végén ugyanis Kina egyes vidékein még nem ismerték az európai csókot, ahogy idegen volt az eszkimóknak is, akiknél az orruk összedörzsölése jelentette a szerelmi előjátékot. No és a kézcsók? Az sem éppen mai találmány. A hajdani fejedelmeknek nemcsak a kézcsók, de néhol még a lábcsók is kijárt. A hölgyek kézfejére lehelt társasági kézcsók viszont — mint a hódolat jele — a biedermeier korban vált általános szokássá némely tájakon. Mert nem egy országban napjainkban is könnyen képen törli a férj az ügybuzgó idegent, aki ártatlan udvariassággal kezet csókol a feleségének, mivel efféle udvariassági gesztusról eddig nem hallván, félreérti a helyzetet.

Ml A PLACEBO?

Gyógyszert utánzó, de hatóanyagot nem tartalmazó „álorvosság", amelyet tabletta vagy injekció formájában adnak a betegnek, aki természetesen nem tudja, hogy kicselezték. Az efféle becsapásra gyakran épp a páciens érdekében kerül sor. Az idegbetegek egy része például mániákus gyógyszerfaló, s mivel minden gyógyszerszedésnek pszichés hatása is van, a különféle színű piruláktól — ha nincs is hatóanyaguk — jobban lesz. Amennyiben öngyilkosságra hajlamos az idegbeteg —, a placebo valóságos áldás. Akár húszfóliányit bevehet belőle, nem lesz semmi baja. De szerfelett hasznos a placebo új gyógyszerek kipróbálásánál is. A klinikai kísérletre kiadott készítményeknél jól bevált a vakpróba, sőt a dupla vakpróba is. Az előbbinél az orvos kétféle gyógyszert ad a betegeknek; az egyik valóban gyógyszer, a másik vele teljesen azonos küllemű placebo. Az utóbbinál maga az orvos sem tudja, melyik a gyógyszer, melyik a placebo. Mindkét módszer arrA szolgál, hogy az új szer objektív és szubjektív hatását a lehető legjobban elkülönítse. Szubjektív hatás ugyanis mindig van. A betegek többsége bízik az orvosában, és megszokta, hogy ha bevesz egy gyógyszert, ez hat. A bizalom és a tapasztalat folytán, amint lenyelte a tablettát, működésbe lépnek a feltételes reflexei.

amelyeket lelki tényezők is alátámasztanak, így aztán a kísérleti betegcsoport általában 30—35 százalékánál a placebo beadása után átmeneti javulás tapasztalható, amit aztán a klinikai gyakorlatban valódi gyógyszerekkel szinten is tudnak tartani.

MIÓTA KOCKÁZZÁK A LEVEST?

A leveskocka feltalálója az agrokémiát megalapozó (s mellesleg a

műtrágyát is

feltaláló) Justus Liebig. Kiváló vegyész volt, de levesekkel talán sosem foglalkozott volna, ha barátjának vérszegény leánygyermeke nem kezd a szeme láttára sápadni, sorvadozni. E gyermek kedvéért, akin úgy tűnt. semmilyen gyógyszer nem segít, kezdett Liebig proteinek felhasználásával úgynevezett restauráló eröleves-kivonatokkal kísérletezni. Állítólag sikerült is velük színt varázsolnia a kis beteg sápadt arcocskájára. A zacskóleves viszont Julius Maggi leleménye, aki még vegyész sem volt, csak egyszerű molnár. Nem is egyetlen gyerek miatt kezdett kísérletezni. A népes városnegyedek szegény gyerekeinek aggasztó nyomorán akart segíteni. Eszébe jutott, hogy a középkorban a sűrű borsólevesek mentették meg az embereket nem egy éhínségben, és támadt egy ötlete. Sok-sok borsót lisztté őrölt, a lisztet zsíron megpirította, majd kis zacskókba töltötte. Mivel a borsó rendkívül gazdag növényi fehérjékben, egy-egy kis zacskó koncentrátumbói némi meleg víz hozzáadásával tartalmas levest lehetett készíteni. Utóbb derült ki, hogy leveskivonatokat készíteni üzletnek sem rossz. így aztán Maggi úr megalapította a ma is az ő nevét viselő gyárat, s elkezdte a leveskivonatokat nagyüzemileg előállítani. Végül Liebig leveskockáját is ö terjesztette el világszerte, s a Maggi cég hamarosan fogalom lett.

MIÓTA VAN HOMOKÓRA?

Hogy ki szerkesztette meg az első homokórát, arra nincs hiteles adat.

Az órák történetét kutató Horváth Árpád szerint általában azt feltételezik, hogy Chartres-i Lipót találta fel 765 körül. Az arab Tagial-Din 1585- ben mindenesetre már közhasználatú műszerként emlegeti. A log nevű eszközzel kombinálva hajókon még sebességmérésre is használták. Készült automata változata, amely a felső üveg kiürülésekor egy billentösúly hatására magától átfordul. Akad nem egy híres a homokórák között. Például Stuart Máriáé, amely a félórákat, negyedórákat is jelezte. Egyébként használunk homokórát ma is, lágytojásfőzéshez vagy a háromperces telefonálási idő méréséhez. És átvitt értelemben is él tudatunkban. Azt a mondást, hogy gyorsan peregnek az órák, a napok, a homokórában lévő homok pergése ihlette. Festők és grafikusok szintén gyakran ábrázolnak homokórát az idő múlásának érzékeltetésére.

JOGI TANÁCSOK

.10 éves munkaviszony" jeligéjű olvasónk azt írja, hogy munkaadója lakást szerzett neki, s ennek fejében azt követelte, hogy az eddigi állandó munkaviszonyát úgy változtassa meg, hogy kötelezi magát 10 évig ott dolgozni. Azt kérdezi, hogy érvényes-e az ilyen megállapodás és ha igen, milyen feltételek mellett mondhat fel a kikötött idő letelte előtt.

A munkaadó szervezetek dolgozóinak stabilizálása érdekében vállalati, állami vagy szövetkezeti lakást adhatnak, esetleg anyagi hozzájárulást vagy vissza nem fizetendő kölcsönt is nyújthatnak. Ennek feltételéül azt szabják meg, hogy dolgozójuk kötelezze magát a szervezetben egy bizonyos ideig (5—10 évig) dolgozni. Ebben az esetben a munkaszerződésüket — kölcsönös megegyezéssel — úgy változtatják meg, hogy ezt 5 vagy 10 évi időre kötik.

Az ilyen meghatározott időre kötött munkaviszony magától csak a kikötött idő elteltével szűnik meg.

Ha azonban a dolgozó ennek az időnek elteltével a munkaadó szervezet tudtával és beleegyezésével tovább dolgozik, akkor a munkaviszonya állandóvá (időben korlátlanná) válik, hacsak másképp nem egyeznek meg.

Az ilyen megállapodás érvényes, s mindkét felet köti. Ebből következik, hogy a meghatározott időre kötött munkaviszonyt annak letelte előtt csak a Munka Törvénykönyve 57. §-a 2. bekezdésében kifejezetten megjelölt okból lehet felmondani, hacsak ezeket a felmondási okokat a munkaszerződésben nem másként határozták meg.

A dolgozó felmondást ilyen szerződés után csak a következő esetekben adhat:

— ha a nemzeti bizottságok által szervezett munkaerötoborzás keretében más szervezettel köt munkaszerződést,

— ha orvosi véleményezés szerint nem tudja az eddigi munkáját végezni, vagy ha öregségi, rokkantsági nyugdíjra keletkezett igénye, vagy ha a dolgozó nő, aki terhes lett vagy ha gyermekéről gondoskodik,

— ha a munkaadó szervezet a munkaszerződésből vagy a kollektív szerződésből folyó lényeges kötelességeit nem tudja teljesíteni, vagy ha az utolsó 12 hónap alatt legalább hat hónapon át nem tudja dolgozója szakképzettségét kihasználni.

Természetesen az ilyen meghatározott időre kötött munkaviszonyt kölcsönös megegyezéssel is meg lehet szüntetni.

„Lakáscsere" jeligéjű olvasónk kérdezi, hogy mit tehet akkor, ha a partnere, akivel a lakáscserében megegyezett, nem akar átköltözni és ezt különböző kifogásokkal húzzahalasztja.

A lakáscserét a nemzeti bizottságnak kell jóváhagynia, ha állami lakásokról van szó. Ha az egyik lakás állami, a másik pedig szövetkezeti, akkor a lakáscserét nemcsak a nemzeti bizottság lakásügyi osztályának, hanem a lakásszövetkezet vezetőségének is jóvá kell hagynia. Ha olvasónk partnere az így jóváhagyott lakáscsere-megállapodást nem akarja megvalósítani, akkor a Polgári Törvénykönyv 189. §-a értelmében a bírósághoz kell fordulnia és kérnie, hogy az kötelezze a csere partnerét a megállapodás teljesítésére. Ezt a lakáscsere-megállapodás jóváhagyásától .számított három hónapon belül kell megtennie, mert különben ez a joga megszűnik és a cserét már nem kényszerítheti ki.

„Családi ház" jeligéjű olvasónk »ja, hogy vidéken családi házat örökölt; amelynek a lakója meghalt. Azt kérdezi, hogy beköltözhet-e a megürült házba, illetve megtarthatja-e ezt akkor is, ha neki magának a családjával együtt a fővárosban is van lakása.

A családi ház tulajdonosának joga van a megürült házba, illetve lakásba beköltözni, ha ezt a szándékát a lakás megürülésétől számított 8 nap alatt a nemzeti bizottságnak bejelenti. Ebben az esetben ugyanis a családi házban lévő üres lakás kikerül a nemzeti bizottság rendelkezése és kiutalási joga alól. Ha a családi ház tulajdonosai maguk nem akarnak ezzel a lehetőséggel élni és a megürült lakásba beköltözni, akkor ezzel a jogukkal a nős vagy férjezett gyermekei vagy a szülei is élhetnek, és őket költöztethetik be.

Ha olvasónk maga költözne be a családi házába, akkor a fővárosban lévő lakását nem tarthatná meg, mert a lakásjogi előírások értelmében senkinek sem lehet két lakása, s így a fővárosban lévő lakását neki a Polgári Törvénykönyv 184. S-a c) pontja alapján fel kellene mondani.

Nem tekintendő azonban két, illetve második lakásnak az, ha valaki a vidéki családi házában csak egy lakóhelyiséget (vagy a lakás egy részét) akarja használni avégből, hogy ezt a sajátmaga, vagy a családja üdülésére, vagy a kertje megmunkálására és gondozására veszi igénybe. De ezt a tényt is be kell a nemzeti bizottságnak jelenteni s ekkor a nemzeti bizottság csak a lakás többi részével — e helyiség kivételével — rendelkezik.

Ez a megoldás csak akkor lehetséges, ha olyan önálló vagy elkülöníthető helyiségről (lakásrészről) van szó, amelynek használata nem fogja a lakás használóját a szokásos használati jogaiban zavarni, vagy ha ezt az építési hatóság véleményezése szerint így át lehet alakítani.

Ebben az esetben tehát olvasónk továbbra is megtarthatja a fővárosban lévő lakását.

„Fogadás" jeligéjű olvasónk azt kérdezi, hogy követelheti-e a barátjától azt az összeget. amely a fogadás tétje volt. A fogadást megnyerte, de a barátja nem akarja neki a kikötött összeget megfizetni.

Olvasónk kérdésére a Polgári Törvénykönyv 455. paragrafusának 2. bekezdése ad választ. Eszerint magánszemélyek között fogadásból származó követelést nem lehet bírósági úton érvényesíteni. Ugyanez vonatkozik a játékban (kártya- vagy más játékban) szerzett nyereményre is, amit szintén nem lehet behajtani.

Ezek a kötelezettségek ún. természetes kötelezettségek, amelyeknek kielégítése csak önkéntességi alapon történhetik, s így a felek becsületességétől és jóakaratától függ. Az állam azonban ezen bírósági érvényesítésére gazdasági és szociálpolitikai meggondolásból jogvédelmet nem nyújt. Ezért a fogadásból vagy nyereményből származó követelés teljesítését nem lehet kikényszeríteni.

Másrészt azonban a nyereményből vagy fogadásból származó és önként megfizetett összeget sem lehet visszakövetelni, mert ez a törvény értelmében nem képez ún. jogtalan vagyoni előnyt.

Dr. B. G.

19