A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-02-26 / 9. szám
szonyai között hazánkban is érvényes: előrehaladásunk fö feltétele az, hogy a szocialista változások végrehajtásához megnyerjük a nép energiáját, tapasztalatát, tehetségét és bölcsességét, mint a dolgozók kiapadhatatlan alkotó potenciálját. Az elmúlt időszakban a társadalomban végbement változásoknak sokkal határozottabban kell tükröződniük politikai rendszerünkben, a népnek a társadalom irányításában való tényleges, széleskörű, hatékony részvételében, a szociális jogok és politikai szabadságjogok biztosításában. Minél kiterjedtebb a szocialista építés, a fejlődésnek minél igényesebb és bonyolultabb feladatait kell megoldani, annál nagyobb a társadalom irányításáért, a minőségi fordulat végrehajtásáért és sikeréért érzett felelősség. A fejlett szocialista társadalom építése során erre törekszünk, s enélkül szó sem lehet a gazdasági és szociális fejlődés, sem pedig a szellemi-kulturális szféra fejlesztésének meggyorsításáról. A fejlődést, és a fejlett szocialista társadalom építési feladatainak megvalósítását hazafias, de ugyanakkor internacionalista kötelességnek kell tekinteni, mert része a szocialista világrendszer és a világforradalmi folyamat fejlődésének. Ebből a tényből erednek kötelességeink és kapcsolataink a szocialista közösség testvéri országaival és pártjaival. Napjainkban a lenini munkastílus olyan elemeinek megerősítésére irányítjuk a figyelmet, mint a tömegekkel való kapcsolat, az irányitómunka tudományos megközelítése, a forradalmi lendület összekapcsolása a tárgyszerűséggel, a személyi felelősség növelése. a feladatok rendszeres és pontos ellenőrzése, a fegyelem megszilárdítása, a hiányosságok és negatív jelenségekkel szembeni kérlelhetetlen magatartás, a szavak és a tettek egysége, a demokrácia fejlesztése. Mindenütt becsületbeli kérdéssé kell válnia az alkotómunkának, a rendszerünk tökéletesítésére irányuló törekvésnek, az értékteremtő tevékenységnek, a fegyelemnek és felelősségnek. Az irányítás és a döntéshozatal minden szintjén az egyik fő feladat a tudományhoz való viszony, a társadalom, ellentmondásai és fejlődési irányzatai tudományos megismerésére gyakorolt hatás. Fel kell hívni a figyelmet az önelégültségből az elért eredmények megítélésének szűk kritériumaiból és az abból eredő veszélyre, hogy kis nemzetről van szó. Hajlamosak vagyunk ugyanis arra, hogy az elért eredményeket a múlttal hasonlítsuk össze. Természetesen ez szükséges és hasznos. Azonban sokkal inkább a jövőbe kell tekinteni és észrevenni, mi történik körülöttünk. Csakis sikereink realisztikus megítélése és a társadalmi fejlődés igényes céljainak meghatározása teszi lehetővé számunkra, hogy megnyerjük .és bekapcsoljuk az embereket, főleg a fiatalokat abba a küzdelembe, amit a nagyszabású szocialista célokért folytatunk. Dr. VLADIMÍR REJHOLEC kandidátus minden szaknyelvnek van zsargonszerü válfaja is, egy olyasfajta nyelvhasználat, amelyben a szakkifejezésekkel való „dobálózás" nem az adott kérdés minél pontosabb kifejtését szolgálja, hanem a szaktudás fítogtatását, kívülállókkal szembeni elzárkózó magatartást, esetleg a mondanivaló „ködösítését", kellemetlen tények elkendőzését (gondoljunk pl. az újságírói zsargon olyan kifejezéseire, mint pl. intézkedéseket foganatosítottak a problémák megoldásának elősegítése érdekében; a reakciós körök mesterkedései, a haladás erői stb.). Végül csoportnyelveknek tekinthető az egyes társadalmi rétegek nyelve, az ún. rétegnyelvek. Ilyen pl. a munkásság nyelve (az ún. „melósnyelv"), ill. az ifjúság nyelvhasználata. Itt a sajátos nyelvhasználat alapja az azonos műveltségi szint, nemzedéki, ill. osztálybeli, rétegbeli összetartozás. Az ifjúság nyelvével kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az ma már nehezen választható el a szaknyelvek (ill. részben zsargon) közé tartozó diáknyelvtől; kialakulóban van egy egészséges ifjúsági nyelvhasználat. Eddigi fejtegetéseink lényege az, hogy nyelvünkön belül számos nyelvváltozatot különböztethetünk meg; a különböző vidékek lakói, ill. az egymástól többé-kevésbé elkülönülő társadalmi rétegekhez, foglalkozási ágakhoz, nemzedékekhez stb. tartozó emberek más-más módon beszélnek magyarul (természetesen ugyanez a helyzet más nyelvekben is). Ám ha egy-egy fogalomra sok szó van nyelvünkben, miért szoktunk mégis oly gyakran egyetlen szóval, kifejezéssel válaszolni a „Hogy mondják magyarul.. .?"-féle kérdésekre ? Ennek az az oka, hogy van egy olyan nyelvváltozat, amely fölötte áll az öszszes többinek: ez az ún. köznyelv. Ez nyelvünk legegységesebb, iegkiműveltebb, leggazdagabb, nyelvtanainkban és szótárainkban normaként rögzített változata. Ez a közélet, az iskolai oktatás, a tudományos élet, a szépirodalom nyelve, s ezt a változatot tanítjuk az idegen ajkúaknak is. Nyelvhasználati mintaként különösen ennek írott változata szerepel, amelyet irodalmi nyelvnek is szoktak nevezni, azonban kevésbé félrevezető és tudományos szempontból is indokoltabb, ha az irodalmi nyelv műszóval csak a szépirodalom nyelvét jelöljük. Végül meg kell jegyeznünk, hogy a nyelvváltozatok helyzete és állapota nem azonos a nemzeti, ill. nemzetiségi körülmények között. Míg például a nyelvjárások a kisebbségi magyarság körében erősebben tartják magukat, mint Magyarországon, addig a szaknyelvek jó része alig van jelen a csehszlovákiai magyar nyelvhasználatban. Ezt a kérdést, éppúgy, mint a zsargon- és rétegnyelvi változatok itteni helyzetét — égetően szükséges volna alapos nyelvészeti, nyelvszociológiái kutatásoknak vetni alá. LAN CSAK ISTVÁN NYELVI TOTÓ A szóalkotás egyik gyakori módja a szóöszszetétel. Az összetett szavak általában úgy keletkeznek, hogy egy szóhoz egy másikat fűzünk hozzá. Ugyanazzal a szóval több új szót is alkothatunk oly módon, hogy az egyik esetben előtagként, a másik esetben utótagként szerepeltetjük az alapszót. Pl.: ház-házbér-kórház bolt-boltvezetö-könyvesbolt Feladat: Alkossunk összetett szavakat a fenti példák mintájára a következő szavakból: eső, per, gyár, rózsa, szék, torony, adó JÁN PONIČAN FEBRUÁRI ÉNEK Havas február, emeld hitünket minden dolgaink közt légy te az ünnep, ki erőt adtál: beteljen a szó, s voltál jégtörő tavasz, hírhozó, hogy e hazában minden igaz ember a holnap felé már bízva tekintsen, ki küzdve küzd, építi házatáját, vállán emeli magasba hazáját a béke és a munka szent jegyében. Szeles február, ragyogva ívelsz át küzdelmes évek során, s mit a proletár dajkált s álmodott, szívünkbe loptál virrasztó napot, hogy forrón süssön minden népre itt, kik a jövendő magját elvetik s táplálják sorsunk, mint anya gyermekét, hogy értelemmel teljes életünket ne verje soha viharzó sötét. NAGY ZOLTÁN ILLUSZTRÁCIÓJA Még látom ahogy vonul a tömeg s nyers erő lüktet az Óváros terén, harsog az éljen a vén házak tövén, ahogy fölcsap a sodró lendület látom ahogy fölforrósodnak az arcok, és folytatják a jövőért a harcot, mely minden gúnyt és átkot összetör.. . Február volt a hatalmas ököl! S ti régi harcosok, elvtársak, hősi nép, milicisták, kik falanxba álltatok, az új nemzedék már nyomotokba lép, hogy ő vigye a harcunk diadalra, mert az élet tovább nő, s egyre messzebb, egyre távolabb pásztáz a tekintet, s méltó művet épít a szabad ember, s csügg rajta hittel, forró szerelemmel. Ha fakóbb is az emlék, hívunk és csodálunk, vörösbe játszó, magasztos februárunk. DÉNES GYÖRGY FORDÍTÁSA 11
