A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-02-26 / 9. szám
februári események közvetlen résztvevője szeret-e sétálgatni szombat délutánonként ... Most azonban itt, az Óvárosi téren, Húsz János ismert szobrától néhány lépésnyire, az Orloj falának tőszomszédságában idézgetjük 1948 februárja döntő fontosságú napjainak eseményeit. — Kedden, február 24-én általános figyelmeztető sztrájk volt Prágában és az ország több más nagyvárosában. Tizenkét órakor megszólaltak a gyári szirénák, sípoltak a mozdonyok és az élet hirtelen leállt. Elnémultak a gépek a gyárakban, bányákban, megszűnt a munka a hivatalokban, megálltak az autók, a villamosok. A dolgozók összegyűltek az üzemi csarnokokban. az üléstermekben, vagy a gyárak udvarán, hogy meghallgassák a szakszervezeti mozgalom két nappal korábban tartott tanácskozásának eredményeit. Ezután Klement Gottwald rádióbeszéde következett, aki felhívta a figyelmeztető sztrájkba lépett milliók figyelmét arra, hogy elérkezett a döntés órája, és az ország további sorsa a dolgozók akaratától függ. Mihelyst véget ért a figyelmeztető sztrájk, minden üzemben megindult a munka, de abban a röpke órában is sikerült megmutatni, mekkora erőt képvisel Csehszlovákiában a kommunista párt és a szakszervezeti mozgalom. — Délután ötkor újabb emberáradat hömpölygött végig Prága belvárosának utcáin. Voltak, akik zászlók, transzparensek alatt vonultak föl, a sorok szélén puskás munkásőrök haladtak, és a tömeg ezúttal a Vencel téren egyesült hatalmas gyülekezetté. A párt és a szakszervezetek másnapra, február 25-e délutánjára újabb tömegtüntetésre szólították a dolgozókat. Délután négyre mintegy negyedmilliós tömeg sereglett össze á Vencel téren. Amikor percekkel később Klement Gottwald egy tehergépkocsiból rögtönzött szónoki emelvényről bejelentette a reakciós erők vereségét, a tömeg viharos örömujjongásban tört ki. A lelkesedés nem ismert határt. Itt, az Óvárosi téren pedig több ezer munkásőr sorakozott föl. Ugyanott, ahol öt nappal korábban Klement Gottwald felhívása is elhangzott a dolgozókhoz. Akkor Gottwald elvtárs utasításait vártuk, február 25-én pedig már a nép győzelmét ünnepeltük. 3. Most is tél van. de békés, barátságos, még február elején is tavaszias. Vagy talán már tavaszias?... Ki tudja, bár most nem is ez a lényeg, mert Prága belvárosában sétálgatva a Fővárosi Nemzeti Bizottság építésügyi és városfejlesztési osztályának egyik fiatal dolgozójával társalgók. A fiatal építészmérnök a főváros hétköznapjaival kapcsolatos adatok egész sorát újságolja. Elmondja például, hogy a februári győzelem évében Prága összterülete kereken 200 négyzetkilométer volt, napjainkban viszont ezt a számot már félezer négyzetkilométerrel kell behelyettesíteni. A lakosság száma jelenleg már jócskán meghaladja az egymillió-kétszázezer főt, ami az egész ország lakosságának mintegy nyolc százalékát jelenti. Ugyancsak országos viszonylatban Prágában összpontosul a különböző munkalehetőségek tíz, illetve az ipari termelés és a kereskedelmi forgalom tizenöt százaléka. A városi buszjáratok vonalhossza nem kevesebb, mint 1 400, a villamosoké pedig 400 kilométer, és a tömegközlekedési eszközök egymilliónál több utast szállítanak naponta. Ebben jelentős érdeme van a metrónak, amelynek vonalhossza szintén folyamatosan gyarapszik. Persze, egyéb adatokkal is bizonyítható, hogy Prága valóban szocialista világvárossá fejlődött. A belvárosban is, a külső kerületekben is elég körülnézni ahhoz, hogy az ember megállapíthassa: mind a rekonstrukciós munkálatok, mind az újonnan épült lakótelepek jócskán átformálták a város arculatát. Ha nem is a kívánt ütemben, de folyamatosan javul a helyzet a járulékos beruházások tekintetében is. Fővárosunknak jelenleg 20 állandó színháza, 23 múzeuma, 133 könyvtára van, a Nemzeti Galériában pedig 420 ezer képzőművészeti alkotást tartanak nyilván. Kedvezően alakul a lakosság egészségügyi ellátottsága is. hiszen a 32 egészségügyi körzetben 13 kórház és 31 kórházi ágyakkal fölszerelt egészségügyi rendelőintézet várja a betegeket. Prága lakosságának magas életszínvonalát bizonyítja, hogy például százból több mint ötven családnak van személygépkocsija. A városfejlesztés távolabbi terveiről szólva a fiatal építészmérnök azt is elújságolja, hogy Prága történelmi utcái, terei és egész városnegyedei a következő esztendők során valóban a főváros „ékszerdobozaivá" alakulnak majd. ahol lépten-nyomon karnyújtásnyira lesz ugyan a történelem; ám a múlt hiteles emlékei mellett a kikapcsolódást és felüdülést nyújtó világvárossal is találkozik majd a látogató. A végcél pedig aligha lehet egyéb, mint az, hogy a Prágát körülölelő korszerű lakónegyedgyűrű központjában történelmien szép és kulturált városmagnak kell állnia. Nem véletlenül említettem riportom legelején, hogy Prága különleges, különlegesen szép város. Volt is, lesz is. És persze most is az! MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György AZ ÉHSÉG VÖLGYE TEGNAP ÉS MA Krompachy, a hajdani Korompa, 7 000 lakost számláló szepességi kisváros. Egy völgykatlanban terül el, melyet azelőtt a népnyelv csak Éhség völgyeként emlegetett. Nem véletlenül. A nélkülözés állandó kísérője volt az ittei vasmunkások és földművesek életének. Ez az Iglói (Spišská Nová Ves) járáshoz tartozó városka örök időkre beírta nevét kohászatunk és munkásmozgalmunk történetébe. Természetesen mára az Éhség völgyének csupán a neve maradt fenn. Az ifjú nemzedék a nagyszülők életét jobbára elbeszélésekből, irodalomból, tankönyvekből ismeri, s minden távolinak, szinte valószínűtlennek tűnik előtte. A 12. században érkeztek ide az első német telepesek. Száz évvel később Krompachyban és környékén már állnak a hámorok, s létrejönnek az első bányák is. A 16. század közepén Krompachyt bányavárosi rangra emelik. A legnagyobb fellendülést azonban a múlt században érte meg a város. 1871-ben nagyolvasztót építenek, s a 19. század második felében beindul a vasérckitermelés. Nem véletlenül volt e század elején Krompachy Felső-Magyarország legnagyobb kohászati és vasércfeldolgozó központja. 1918 után azonban nagyon gyorsan bekövetkezett a nehézipar hanyatlása, s ismét elkezdődött a mérhetetlen nyomor... A városnak azonban már fejlett, öntudatos munkásosztálya volt. A burzsoá Csehszlovák Köztársaság megalakulásának első éveiben Krompachyt „szlovák bolsevik Kladnónak" nevezték. A haladó szellemű krompachyi proletariátus 1921. március 21-én csatlakozott a III. Intemacionáléhoz. A vasmű munkásai bekapcsolódtak az 1920 decemberének első napjaiban tartott általános sztrájkba, de december 14-ére a sztrájkot leverték. A tiltakozások újabb hulláma egy évvel később indult be. 1921. február 17-ről 18-ra virradó éjszaka hatósági emberek 32 személyt tartóztattak le, akiket azonban a munkások vezetőinek beavatkozása után kénytelenek voltak szabadon engedni. 1921. március 21-én a kiosztásra kerülő élelmiszeradagok mennyisége miatt a nők fejezték ki elégedetlenségüket, mire a csendőrök sortüzet nyitottak, s négy halálos és tizenhárom súlyosan sebesült áldozata lett a beavatkozásnak. A krompachyi nők zendülését véresen elnyomták, de tettüket számontartják az emlékezők és a történelemkönyveink. 1921 szeptemberében a nagyolvasztók termelését korlátozták, majd egy évvel később teljesen beszüntették. A kohászok elhatározták, hogy családjukkal együtt elhagyják megélhetést nem nyújtó szülőföldjüket, s a többségük kivándorolt Franciaországba, ott nézett kenyérkereseti lehetőség után. Úgy tűnt, életükért, kenyérért, munkáért hozott áldozatuk teljesen hiábavaló volt. 1945 után ismét felújítják Krompachyban a kohászatot. Elsősorban a réz elektrolitikus úton való kitermelése terjed el, amivel 1937-ben kezdtek el foglalkozni. Napjainkban a Kovohuty Krompachy, nemzeti vállalat, a Klement Gottwald Érdemrend viselője a CSSZSZK egyetlen elektrolitikus réz és elektrolitikus mangán előállítója. Virágzásnak indult az elektronikai ipar is. Azok, akik egykor elmentek idegenbe munkát keresni talán nem is álmodtak róla, hogy lesz idő, amikor az Éhség völgyében több lesz a munkalehetőség, mint a munkaerő. RAKOVSKÝ FERENC (a szerző felvételei) 5
