A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-02-12 / 7. szám
A küzdelembe nem szabad belefáradni (Ordódy Katalint köszöntjük) Amikor még volt irodalmi élet és a kollektív szellem is munkált (az ötvenes-hatvanas években), gyakran összegyűltünk a Szlovák írószövetség székházéban, hogy megvitassunk egy-egy friss könyvet. Összeverődtünk tizen-húszán (akkor még fiatal írók), hogy írásról, könyvről, könyvkiadásról beszélgessünk. Családias volt a hangulat, könnyű a lélek, nem hiányzott a tréfálkozás, heccelődés sem. Tudásban, tapasztalatban szűkében voltunk, de terveink az eget söpörték. Még nem a múltba néztünk kanosaiul, hanem jövőnket színezgettük. Fütött bennünket a Zapletal bácsi bora is, aki az előtérben mérte a Kis-Kárpátok ínycsiklandó nedűjét. Az összejövetel sohasem ért véget a szokott időben. Gyakran Zapletal bácsi parányi borozójában, vagy a Kispipában, esetleg a Ferenceseknél folytattuk a vitát. Kati is sűrűn kivette részét az eszmecserékből. Ha fölhevült, égszínkék szeméből haragos villámok lövelltek. Ilyenkor még Bábi sem tudta meggyőzni és lecsillapítani. Máskülönben türelmes, együttérző jóbarátunk volt, soha senkinek nem ártott volna. Kati ekkor még csak a verseknél tartott. Költeményei gyakran megjelentek a magyar lapokban. A gyermekeknek írt és adott ki verses mesét: Évi, Pisti, ide süss! címmel. De már érlelődött benne a regényíró gondja, keserve. Sejtette, neki nem a költészet az igazi műfaja. Többet akart, átfogóbbat, jelentősebbet. Érezte magában mocorogni a tehetséget és a szorgalomnak, kitartás: nak sem volt híján. Témáért sem kellett a szomszédba mennie, hiszen még ott vibrált idegeiben a második világháború tengernyi szenvedése, s a háború utáni hontalanság és rettegés éveinek fájdalma. Mintha szárnya nőtt volna, repülni kezdett az emlékezés és fantázia légterében — és váratlanul megírta a Megtalált é/ef-et. Nem lehetett más ez a könyve, mint háborús regény. Egy nyugatra menekült, szenvedések és lelki tusakodások után otthonába visszatalált asszony sorsát rajzolta meg benne. Az olvasóközönség szívesen fogadta a könyvet, a kritika inkább hibáira mutatott rá. Háborús témát dolgozott fel második regényében is, a Nemzedékek-ben. Ezt is örömmel fogadták a szlovákiai magyar olvasók, megismerték, megszerették az írót. Fábry Zoltán is elismerte a könyv jelentőségét, az írónő tehetségét, éppen ezért bírálta szigorúbban: „Ordódy a legjobb szándékkal, eszmei pártossággal, a háború elleni ellenállás sugallatában irta meg regényét, de nem volt tudatában annak, hogy egy nemzedékregény mennyi buktatót rejt magában. Ezeket a buktatókat igyekeztünk felmutatni és megmagyarázni, hogy a regény teljességkövetelményének hol és mért nem tehetett eleget. Az ellenvetések ellenére, nyomatékosan le kell szögeznünk: Ordódy Katalin könyve harmadvirágzásunk figyelmet érdemlő és elismerést követelő regény-tette. Ha nem becsülnök Ordódy írásmüvészetét, alacsonyabb mértékkel mértünk volna ..." Két évre rá megírta a fejlődő Komáromot (Komárno), a komáromi hajógyárat megjelenítő riportregényét, 1969-ben pedig Az idegen című könyvével aratott sikert. A könyv a modern házasság konfliktusait tárja elénk, az asszonyi lélek oldaláról vizsgálva a házasság, az együttélés állomásait, buktatóit. Következő regénye, a Keskenyebb út ugyancsak házassági konfliktust tárgyal. Érdekessége, hogy az író a házassági évforduló napjára fűzi föl az események gyöngyszemeit, a házasság történetét, s innen pergeti vissza a múlt képeit. Mészáros László jegyzi meg róla 1973-ban: „Az idegen-töl a Keskenyebb út-ig vezető út... Ordódy Katalin újabb minőségi előrehaladását jelentette prózairodalmunk csúcsa felé..Az utóbbi regények két kiadást is megértek. Az 1977-ben napvilágot látott könyvének, a Kiküldetés-nek hőse, Judit, akit egykori vőlegénye diszszidálásra csábit svájci találkozásuk idején, ő azonban hű marad szülőhazájához. Ezt követte az 1979-ben megjelent Kerekes kút című regénye, amely egy szerteszóródott család tagjainak sorsán át a társadalom változásairól ad számot. A közelmúltban jelent meg Közjáték Kumadasin című, részben töLnJ KINCSÜNK AZ ANYAKYELV Biológia a gimnázium 3. osztálya számára Legutóbb a harmadikos gimnazisták kaptak új biológia-tankönyvet. A könyv szemlélete és tartalma is eltér az előzőtől. Tartalmilag az embertant tárgyalja, de míg régebben a tudnivalók száraz felsorolását tartalmazta, most a tények az egészségvédelem érdekét szolgálják. Lényegesen nagyobb teret kap a könyvben a természetvédelem, ami szintén emberközpontú. A könyv említett előnyei mellett jól követi a tudomány új ismereteit, aktuális képanyagban gazdag, szövegszerkesztése és stílusa jó. Nyelvi és terminológiai színvonala sem rosszabb az átlagnál. A recenzens észrevételeinek hasznosítása tovább javíthatná a könyv használhatóságát. Az ólet keletkezése fejezettel kapcsolatban megállapítjuk, hogy a szakirodalomban a „panspemnikus elképzelés" helyett a pánspermia elmélet terminust találjuk. Ugyanitt a „funkciósán kikülönül" mondatrészben hibásnak tartjuk a „funkciósán" szót, amit már korábban is szóvátettünk. Helyette a „funkcionálisan" szót kell használni ugyanúgy, mint a könyvben előforduló „funkciós rendszerek, funkciós helyzet, funkciós alapelem, funkciós egység" esetében is (Hét 1987, 38 . sz.). „Kikülönül" szót sem ismer a magyar nyelv (,,kikülönült spórák, kikülönülés" formában sem helyes). Ezek megalkotásakor a fordító a .sozróznenie” szlovák szóból indult ki, amely az „elkülönülés, különül, tagolódás" magyar szavaknak felel meg, de a magyar nyelv a „kialakul, megjelenik" igékkel helyettesíti leggyakrabban a biológiában. A fajok keletkezése fejezetben a „fejlődési ugrások"-nál (vývojový skok) a magyarban minőségi ugrás a megszokott, a „fejlődési sor" pedig származási sor. Színvonaltörö a „hasznosság" (úžitkovosf) szó használata a biológia-tankönyvben. A légkör alfejezetben a könyv második felében viszont már a fordító is a helyes „termelékenység" terminust használja. A témával részletesebben az Új Szóban foglalkoztunk. „A természetes kiválogatódás szitája megváltozik" mondatrésszel kapcsolatban megemlíthető, hogy a magyar nyelv ilyen és leggyakoribb más esetekben is a rosta szót használja. Az állatok fejlődése fejezetben az „alzat" szó helyett az aljzat terminust kell használni, mint arra már korábban is rámutattunk (Hét 87/2). A szervezet reakciói fejezetben „az ellenanyagos védekezés" megfogalmazás hű fordítás, a nyelvünktől azonban idegen, de nem értelemzavaró. Mi a jobb hangzású „immunanyagokkal való védettség" formába botlottunk bele. A vércsoportok fejezet első mondata — „Az embernél a veleszületett védettség egyik megnyilvánulása az antigéncsoportok jelenléte, amely meghatározza az egyed védettségi individualitását/egyediségét." — teljesen félreértelmezett. Helyesen így fordítanám „Az ember egyik született immunológiai sajátossága, hogy a vércsoport antigénekkel rendelkezik, amelyek meghatározzák immunológiai egyediségét". Nagy kár, hogy diákjaink tudásanyagából ezek az ismeretek éveken keresztül hiányozni fognak. Egyszerűbben fogalmazva nem fogják tudni azt, hogy vércsoportjaik szempontjából minden más embertől különböznek és, hogy ezek segítségével felismerhetők az ö szüleik és gyermekeik is. Védettségről ebben a mondatban egyáltalán nincs szó. A tüdőventilláció alfejezetben található „vitális kapacitás" helyesen vitálkapacitás, mint ahogy arra már korábban is rámutattunk (Hét). A táplálék összetétele alfejezetben a szacharidszükséglettel foglalkozó bekezdés a „felesleges szacharidokból szerves zsírok képződnek" mondatrész a valóságnak meg nem felelő; valószínűleg másolási baki. Helyesen: a felesleges szacharidokból a szervezetben zsírok képződnek. „Az ösztrogének hatást gyakorolnak ... kapcsolatosak a nő szexuális érzésével" mondatban a „szexuális érzés" főképpen egyes számban nem megfelelő terminus. A „szexuális ösztönök" terminust javasoljuk; definíciója megfelel az eredeti mondanivalónak. A szexuális ösztön: A fajfenntartás ösztöne, amely magába foglalja a vágyat a szexuális kielégülésre, utódok létrehozására, gondozásukra és felnevelésükre. Erről van szó! A következő alfejezetben használt „húgyivarutak" (močopohlavné cesty) a magyarban rök földön játszódó izgalmas regénye, e hetekben pedig Mediterán széllel című törökországi útinaplóját adta ki a Madách. Az író törökországi kalandjainál meg kell állnunk. Ordódy Katinak szenvedélyévé vált Törökország. Nyolcszor, vagy talán kilencszer kereste föl az ősi, gyönyörű Isztambult, a Márvány-tenger és a Boszporuszi-szoros csodálatos part„húgy- és nemi szervek, húgyivarszervek vagy urogenitáliák. Az emberi élet időszakai fejezetben a grafikon címében még a „testsúlyt" találjuk az érvényes testtömeg helyett. Főképpen a könyv keretén kívül, de annak ürügyén jegyzem meg, hogy ideje volna már áttérni az új egységekre. A munka és pihenés fejezet a „munkakörnyezet" terminusával majd a következő fejezet a „forgalmi baleset", (helyesen közlekedési v. közúti baleseti és ..munkabaleset" (helyesen üzemi v. munkahelyi baleseti terminusaival lerántja az olvasót a tananyag környezetéből a hétköznapok terminológiai zűrzavarába, majd a fejezet végén található hibátlan „munkahelyi és közlekedési baleset" úgy zavarba hozza a szakavatott olvasót is, hogy már maga sem hiszi el, hogy az első ellenőrző kérdésben olvasható „napi rezsim " (denný režim) tulajdonképpen napirend. Az ökológiai fejezetben olvasható „emberökológia" helyett addig csak a jobb hangzású humánökológiát ismertük; nem is tekinthető terminológiai hibának. Kevésbé tetszetős a „törvényileg védett" megfogalmazás a populáció alfejezetben és máshol. A következő fejezetben kár a jól definiált „konkurencia" ökológiai terminust a nehezebben megjegyezhető és nem definiált „konkurrenciás kölcsönhatás" ra változtatni. Az ökoszisztéma fejezetben központi terminusként szereplő „táplálékpiramis" (potravinová pyramída) helyett a szakirodalom csak az „ökológiai piramis" formát találjuk. Az ember és környezet fejezetben a „populációs robbanás" (populačná explózia) is tükörfordítás, viszont magyarul fogalmazva 10
