A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-02-12 / 7. szám
tel miatt. A lejtők karbantartásához ugyanis kevés a hengerekkel, fésűkkel, forgó gereblyékkel felszerelt lánctalpas hóegyengető. Persze, a sízés még így is sokkal több örömet, mint bosszúságot okoz. És még akkor is, ha az imént említett gondok sokasága azt jelzi, hogy a sísport népszerűsödése — például hazánkban — gyorsabban tör előre, mint a sízéshez kapcsolódó háttér. Minderről egyébként Dušan Podobával, a Szlovák Testnevelési Szövetség üzemeltetési vállalatának területi igazgatóhelyettesével érdemes behatóbban társalogni, hiszen telente a sísportot, nyaranta pedig a turisztikát szolgáló berendezések zöme a testnevelési szövetség tulajdonát képezik. Állunk hát a Csorba-tónál, ahol ebben az esztendőben — rendhagyó módon — január derekán is még csak pár centis a hó! Pedig ez az üdülőközpont 1 350 méter magasan van, valamennyi közül a legfentebb a Magas- Tátrában. Ennél magasabban csupán néhány sízésre alkalmas lejtő van — például a Kőpataki-tónál —, ám azokon a helyeken kizárólag sportolni lehet, kvártélyt kapni már nem. Egyéb szempontból is híres hely a Csorba-tónál elterülő síparadicsom: 1935-ben és 1970-ben itt rendezték meg az északi sívilágbajnokságot. Az utóbbi eseményre épült a FIS Hotel, amely a Nemzetközi Síszövetség rövidítéséből kapta a nevét. Ugyancsak Dušan Podoba újságolja azt is, hogy az itteni két sísánc közül a nagyobbat átépítik, és jövőre fogják megnyitni a szocialista országok síugróinak spartakiádjával. Ami viszont a kedvtelésből síelők esélyeit illeti: sem a Csorba-tónál, sem Ótátrafüreden (Starý Smokovec), sem Tátralomnicon (Tatranská Lomnica) nincs már lehetőség újabb sípályák nyitására; ez pedig aligha fogja csökkenteni a már meglévő terepek zsúfoltságát. Ezért ne tűnjék propagandának, inkább csak jóindulatú tájékoztatásnak, ha azt mondom; a Magas-Tátra egyébként sem olyan alkalmas a síelésre, mint például az Alacsony-Tatra, vagy a Fátra magasabban fekvő részei, mert nagyon köves. Emiatt itt méteres hó kell, míg az j utóbb említett helyeken a negyvencentis is bőven elegendő. Természetesen, a valamivel kedvezőtlenebb természeti adottságok ellenére, a Magas-Tátra is szeretné megőrizni vendégkörét, rangját, az egyre népszerűbbé váló sí-show előnyeit. Lejtőin a jövőben is a sportolók és a gyakorlottabb sízők mozognak majd otthonosan; míg a téli sportok csekélyebb tudású szerelmesei például Ždiarnál fognak pályákra találni. A lengyel határhoz vezető gerincen erdeifenyők sora magasodik az ég felé, a déli lejtőkön viszont rétek húzódnak, ami nagyszerű síterep. Úgy hírlik, 70 millió koronát fog felemészteni a leendő síközpont kialakítása, s ebből az összegből eddig 13 milliót használtak fel. A fennmaradó pénzért új felvonók, autóparkolók, büfék és olcsó, de komfortos szálláslehetőségek épülnek. És amit még most, a tavaszi szünidők kezdete előtt érdemes tudni a magas-tátrai síközpontokról: maradnak a lyukasztandó bérletek a felvonókhoz, de árusításuk — éppen a turisták észrevételei alapján — ez idén már rugalmasabban történik. — Csak hulljon végre a hó, és a fönti, sziklásabb pályákon is legyen elég belőle! — sóhajt az igazgatóhelyettes, majd hozzáfűzi; — Hó nélkül télen egyszerűen lehetetlen rávenni az embereket, hogy akár egész nap is a szabadban legyenek és mozogjanak. A szakember szavainak hitelét talán egy tömör hójelentés igazolja a legjobban: 1988. január 17-én, tehát a tél kellős közepén, az 1 800 méter fölé magasodó Soliskón 15 centi, az Interski-lejtőn 10 centi, a Csorba-tó környékén még ennyi sem volt az összefüggő hótakaró vastagsága! Szó ami szó: egy magas-tátrai síparadicsom hó nélkül annyi, mint egy flambírozott tátrai zsiványpecsenye — eredeti fenyőpálinka nélkül... MIKLÓSI PÉTER Fotó: František Rakovský Illők mester dicsérete A mű dicséri alkotóját. Miként a felvételen látható fürdőház is Illők kőművesmester ügyességét, munkáját. Ennek persze története van. Kezdem a legelején. A felvétel Trenčianske Teplicében készült, a fürdőben, melyet Jókai Mór a Kárpátok gyöngyének nevezett. Okkal, mert a tengerszint felett 242 méter magasan fekvő fürdőtelep körüli táj gyönyörű, az öt forrás vize pedig gyógyító erejű. Az 1 200 méter mélységből feltörő víz hőmérséklete 38,7—40,2 C közötti, és minden literje 2 584 mg ásványi sót tartalmaz. Az idegi és reumatikus betegségek gyógyítását hatékonyan segíti, ha megfürdünk benne. Kitapasztalta ezt Marcus Aurelius római császár is, aki 179-ben Commodus nevű fiával látogatott ide, és tudta ezt mind a 855 római katona, aki Marcus Valerius Maximianus parancsnoklatával állomásozott itt. A település későbbi feudális ura, II- lésházy gróf is tudta ezt, csak éppen ahhoz nem értett, hogy miként lehetne a források vizét hasznosítani. A birtok értékét nem felismerve 1835-ben eladta a forrásokat és környékét a bárói rangot nyert, görög származású bankárnak, Sina Simonnak. Új korszak, a fellendülés, a virágzás korszaka kezdődött ekkor Trencsénteplicén. Sina Simon fia a legmelegebb vizű forrás fölé fürdőházat építtetett. Megtervezője és kivitelezője az egyiptomi khedive (hercegi rang) osztrák építésze, Franz Schmoranz volt. Ez a magyarázata annak, hogy szokatlan, keleti stílusú a fürdőház külseje. Nagyon sokan ma is török fürdőnek nevezik, de valójában semmi köze a törökökhöz. Mór stílusú. Pontosabban a mórok egyik nyelvjárása szerint hamman stílusú. Ennek alapján újabban és hivatalosan is Hamman-fürdőház a neve. Két évig építették, 1886-tól 1888-ig. Nem tudni, hogy mennyi ideig tartott a felkészülés. Ami azonban az építés időtartamát illeti, feltétlenül elismerést érdemlő, mert akkoriban nem volt ám gépesített az építés. 1909-ben a bankárcsalád örököse, D'Harcourt Iphigénia eladta a fürdőházat egy részvénytársaságnak. Azután néhányszor még gazdát cserélt az épület, mert tulajdonjogát adták-vették egymás között a különféle részvénytársaságok, míg az 1948-as februári győzelem után állami tulajdonba nem került. Később, 1960-ban nagyszabású bővítésbe és korszerűsítésbe kezdtek a fürdőtelepen. A Hamman-fürdőház épületét is tatarozták,s ekkor, a vízvezeték korszerűsítése érdekében, az egyik falát (a felvételen is látható oldalon) megbontották. Ekkor került elő az a befalazott pezsgősüveg, melybe emlék gyanánt egy iratot helyezett el az építész. A néhány soros, németül írott szöveg az építés munkájáról ad számot, és az építész neve alatt még egy név olvasható: Illők mester. A fürdőmúzeum igazgatója is úgy véli, hogy a nevét magyarul író személy, az a bizonyos Illők, a pallér, a kőművesek mestere lehetett. Elfogadható ez a feltételezés. Miként a dicséret is, mely az éppen száz éve átadott fürdöház építőinek, II lók mesternek az ügyességéről, munkájáról szól. HAJDÚ ANDRÁS Hajdú Endre felvétele 5
