A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-02-12 / 7. szám

ACSEMADOK ÉLETÉBŐL inkább adott a kulturális munka kibon­takoztatására, mint más helyeken. Van a mentegetőzésben valami, bár az itt élő magyar értelmiség legjobbjai nem akarják csupán erre a helyre korlátozni tevékenységüket, másüvé is szívesen elmennek, ha meghívják őket, és az fiatalt is a számukra klubestéken rende­zett történelmi, zenei, irodalmi és más témájú előadásokkal, vagy a már ha­gyományos farsangot végző disco-bál­­jukkal és a majálisukkal. Külön érdemel említést, hogy a klub-tagok maguk is az előadók sorában állnak. Másféle kínálat KÉPZELŐERŐ ÉS IGYEKEZET Vasárnap délutáni megszokott kényel­mükből szembetűnően sokan szakad­tak ki a Csemadok Bratislava-óvárosi Alapszervezetének tagjai közül, mentek hitet tenni a Csemadok KB székházának nagytermébe arról a készségükről, hogy továbbra is valósítói és pártolói lesznek mindannak, amit évekre, hónapokra tel­jesíthető feladatnak, elérhető célnak je­löl meg a tagság. Jelen volt az idősebb és a fiatalabb nemzedék számos tagja, s ami vidéken sajnos már egyre inkább szokatlan, nem maradt üres szék az igencsak tágas tanácsteremben, sokan a falnak és a bezárt ajtónak támasztot­ták hátukat. Hinnék-e vidéken azok, akik mind keservesebben veszik tudo­másul a Csemadok-gyülések iránt mu­tatott érdektelenséget, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaság fővárosában telt ház előtt folyt le az óvárosi alap­­szervezet értékelő taggyűlése? Mond­hatnánk mentségükre, hogy a Duna-parti nagyvárosban él szám sze­rint a legtöbb magyar a dél-szlovákiai kisvárosok népességéhez hasonlítva, s ebben a városban él az író, újságíró, valamint a műszaki és tudományos ér­telmiség zöme. Lehetőség tehát sokkal igazsághoz tartozik az is, hogy az értel­miségiek „foglalkoztatása" tekinteté­ben itt sem rózsás a helyzet, ennek az értelmiségnek csupán egy kis hányada keresi és találja meg az utat a főváros magyar közösségéhez. S ez az értelmi­ségi hányad vállal küldetésszerű felada­tot messzebb eső helyeken. Éppen ezért — ez pedig már az óvárosi alapszervezet javára irható — nem elég a lehetőség, szükségeltetik a kezdeményező és a valósítani tudó képzelőerő, amellyel az óvárosi alap­szervezet tagjai rendelkeznek. Régen felismerték, hogy különböző korosztá­lyú tagságukat foglalkoztatni kell. A te­levízióból ismert a „Felkínálom" című műsor. Ez van, ezzel rendelkezem, ezt akarom mások számára hasznossá ten­ni! Valahogy így álltak a munkához az óvárosi alapszervezet vezetői. Többféle lehetőséget kínáltak tagságuknak az ér­telmes szórakozásra, kikapcsolódásra. Hadd vegyem sorba ezeket. Kezdem a „Felkínálom"-féle felsorolást a József Attila Ifjúsági Klubbal, amely a főváros­ban élő főiskolán tanuló magyar nem­zetiségű fiatalokat fogja össze. Elsősor­ban, de megannyi más foglalkozású a Barátnő Klub minden hónap eleji tarka műsoros estje. Hallhat ezen az ember szavalatot, éneket, zenét, de ki­váló nők életéről szóló előadásokat is, mint az elmúlt időszakban Brunszvik Terézröl, Szilágyi Erzsébetről, Kanizsai Dóráról, Guszta Fučíkováról és mások­ról. Útibeszámolót is hallhattak egyik tagúk jóvoltából a Kanári-szigetekről. A Barátság Klub azokat várja havonkénti egyszeri összejövetelére, akik kedvelik a társaságot, a közös beszélgetéseket, nótázásokat, akik nemcsak elmondani tudják élményeiket, meghallgatni is ké­pesek a másokét. Száz tagja van most a klubnak, s harminc-negyvenen látogat­ják összejöveteleit. A Művelődési Klub a szélesebb érdeklődési kör kielégítője. Akik rendezvényeire járnak, olyan elő­adást hallgathatnak, mint Püspöki Nagy Péteré a törökök szervezeti életéről, mint Kovács Lászlóé a bécsi hungaroló­giai konferenciáról, vagy mint a Borvák Józsefé az immunrendszer transzver problémáiról és az AIDS-ról. S azok is találnak lehetőséget kedvtelésük kielé­gítésére, akik dalolni szeretnek. A már tízéves éneklőcsoport várja a főváros daioskedvü embereit, fiataljait próbáira és szerepléseire. Látjuk a csoportot az immár hagyományos március 15-i em­lékező és koszorúzási ünnepségen, de másutt is. És még azokra is gondolt az óvárosi alapszervezet, akik a kézimun­­kázás szenvedélyének hódolnak. Általá­ban tíz-tizenketten jelennek meg a ké­zimunkakor közös foglalkozásain, s örömmel fogadnak soraikba minden je­lentkezőt, aki számukat gyarapítja. Ser­kentőleg hatott rájuk a Csemadok KB székházában bemutatott kézimunka-ki­állítás, amely abbamaradt, remélhető­leg csak rövid átmeneti időre. Szándé­kosan hagytam utoljára azt a felbecsül­hetetlen figyelmet, amelyet az óvárosi alapszervezet vezetői a legkisebbek iránt tanúsítanak. Gondolva a jövőre Gyermek Klubot hívtak életre. íme ízelí­tő a tavalyi programkínálatból: vidám álarcosbál és hát a megunhataflan táncház, meg Levente Péterék szere­peltetése, meg mesedélután a fővárosi óvoda magyar osztályának közreműkö­désével. Egyszóval az óvárosi alapszervezet értékelő beszámolója, amelyet dr. Hor­­nyák István elnök, a Csemadok városi bizottságának titkára mondott el, a le­hetséges munka, hasznos szórakozás többféle formáját biztosította tagsága számára. Persze ez sem jelentene sem­mit, ha az igyekezetei nem kísérné érdeklődés. Örömmel írom le, hogy az óvárosi alapszervezet egyik-másik klub­jának további helyiségre lenne szüksé­ge az egyetlen székházon túl, amely tulajdonképpen minden klub tevékeny­ségének a helyisége. És bizakodással, hogy az elkövetkező esztendőben a klu­boknak kétszer annyi állandó tagja lesz, mint az elmúlt időszakban volt. Képze-RÖVIDEN • A Csemadok Központi Bizottsága Bratislavában ez év március 11 -12-én tartja meg III. plenáris ülését. A Köz­ponti Bizottság a szövetség életével kapcsolatos időszerű kulturális kérdé­seket tárgyalja majd meg. • Megjelent a Híradó, a Csemadok Központi Bizottsága Titkársága időszaki kiadványának 3. száma. A belső hasz­nálatra szánt kiadvány egyebek között a legutóbbi Jókai Napok, a Kodály Na­pok, a Duna Menti Tavasz, az Országos Népművészeti Fesztivál, az Országos Kulturális Ünnepély értékelését, vala­mint az 1987-es év harmadik negyed­évének a Csemadok szervezeti életére, művelődési munkájára és amatőr együtteseinek művészeti tevékenységé­re vonatkozó statisztikai adatokat közli. • A Népművelés, a bratislavai Nép­művelési Intézet havonta megjelenő módszertani tanácsadójának szerkesz­tő bizottsága legutóbbi ülésén megtár­gyalta. és jóváhagyta a lap 1987-ben végzett munkájáról szóló komplex érté­kelést és a lapnak az 1988-ra vonatko­zó eszmei-politikai munkatervét. Mind a komplex értékelés, mind az eszmei­politikai munkaterv több vonatkozás­ban érinti a Csemadok munkáját. A Népművelés 1987-ben megjelent szá­mainak mindegyike bőven foglalkozott a Csemadok tevékenységével. Az anya­gok egyik részét a levelezők és a tudó­sítók, másik részét a szakemberek (a Csemadok apparátusának tisztségvise­lői és mások) írták. Dr. György István kandidátus a lap 1987 novemberi és decemberi számában megjelent A ma­gyar nemzetiség helyzete a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaságban című tanulmányában a Csemadokról egye­bek között ezeket irta: „A Csehszlováki­ában élő magyar nemzetiség kulturális életének fejlesztésében jelentős szere­pet játszott és játszik a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsé­ge, a Csemadok. A szervezet létezése és tevékenysége az Alkotmányban rög­zített elvekre támaszkodik, melyek ki­mondják a nemzetiségi kulturális társa­dalmi szervezetekben való társulás jo­gát (az alkotmánytörvény III. cikkelye 1. bekezdésének d) pontja). A szervezet 1949-ben alakult abból a célból, hogy elősegítse a magyar nemzetiség kultu­rális fejlődésében tapasztalt arányta­lanságok kiküszöbölését, a szocialista eszmék megszilárdítását, a magyar dol­gozók kulturális életének kibontakozta­tását és segítsen a pártnak, az állami szerveknek és tömegszervezeteknek a magyar nemzetiségű dolgozók körében a kulturális-nevelési munka megszerve­zésében és megvalósításában. A szer­vezet jelentős mértékben hozzájárult a magyar nemzetiség gyorsabb kulturális és politikai fejlődéséhez." Dr. Lukács Tibor a lap decemberi számában A Csemadok idei központi rendezvénye­iről című írásában az 1987-es évben végzett munkáról adott számot és el­mondta, hogy „milyen mértékben sike­rült a Csemadok szerény létszámú ap­parátusának sokszáz öntevékeny szak­ember és érdeklődő bevonásával a ren­dezvények koncepciójában lefektetett célkitűzéseket biztosítani.” A Népmű­velés 1988-ra vonatkozó eszmei-politi­kai terve előirányozza, hogy a lap 1988-ban is rendszeresen foglalkozzon a Csemadok tevékenységével és mód­szertani anyagok közlésével segítse a népművelők és az öntevékeny művé­szeti együttesek munkáját. SZÉLJEGYZET Elnémult citerák Már elég régen hallgattak ezek a zsélyi citerák — most aztán végleg elnémul­tak; amikor apám — mintegy három évvel ezelőtt — megbetegedett szét­esett a citerazenekar, hiszen amúgy is csak négy tagú volt. Citeraszó! Zöld vizek alá merült gye­rekkorom vidám kísérőzenéje, ünnepe­ink fényesítője, hosszú téli estéink una­loműző muzsikája — örökre elnémul­tál? Zsélyben (Želovce) régebben tudtom­mal két citera volt, mindkettő a miénk, az egyik még talán dédapámról maradt ránk, ütött-kopott, sőt egy kicsit repedt is volt, azon apám játszott, a másik fiatalabb, újabb (kb. ötvenéves) azon az öccse, Barna bácsi. Nem múlhatott el jelesebb ünnep — kivéve a háborús esztendők ünnepeit — citeraszó nélkül. Ülök egyetlen szobánkban a kará­csonyfa alatt még valahol Karikásban és hallgatom apám citerajátékát, na­gyon szeretem hallgatni, sőt nézni őt, mert játék közben táncol: '„Befogom a lovam, befogom a lovam a zöldre festett kis kocsimba. 6

Next

/
Thumbnails
Contents