A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-01-29 / 5. szám
1985 áprilisában tartott ülésen meghirdette a párt új munkaprogramját. A közben eltelt időszaknak talán az a legfontosabb eredménye, hogy a szovjet társadalom politikai és pszichológiai életében minőségi változás történt. A párt mai vezetői nem absztrakt elképzelések és elavult dogmák, hanem a napi élet realitásai alapján dolgozták ki munkaprogramjukat és léptek a társadalmi, a gazdasági és a politikai fejlődés legjárhatóbb és a lehető legtöbb sikert igérö útjára. Méretét és jelentőségét tekintve a Szovjetunióban zajló mai folyamat forradalmi jellegű. Jellemzője: a minőségi megújulás. Ez nem erőszakkal, nem emberi életek feláldozásával történik. A forradalom és a minőségi megújulás elsősorban a tudatban játszódik le. Eredményeképpen új gondolkodásmód alakul ki, amely lehetővé teszi, hogy a szovjet emberek megszabaduljanak a különböző szubjektív és objektív okokból előállt és a szocialista társadalomra nehezedett negatív jelenségektől. lista törekvéseknek természetesen nincs mozgásterük. A párt új munkaprogramjának megfelelően az állami intézmények, a törvényhozás, a végrehajtó szervek és a jogi intézmények egyre inkább saját dolgaikkal foglalkoznak. A párt — anélkül, hogy beavatkozna hatáskörükbe és helyettük döntene — a politikai irányítást tekinti feladatának és politikailag nyújt segítséget ahhoz, hogy az említett szervek, intézmények elláthassák feladataikat és teljesíthessék küldetésüket. A Szovjetunióban lejátszódó -folyamatot a kötethez irt bevezetőjében Mihail Gorbacsov egyebek között így jellemzi: „Munkánkban és gondjainkban a lenini eszmék, azok a nemes törekvések és célok mozgatnak bennünket, amelyek hét évtizeddel ezelőtt Oroszország dolgozóit harcra mozgósították a szocializmus új, boldog világáért. Az átalakítás az októberi forradalom folytatása." Mihail Gorbacsov: Az átalakításról című kötete kronologikus sorrendben, részlete-AZ ÁTALAKÍTÁSRÓL Mihail Gorbacsov megnyilatkozásait világszerte megkülönböztetett figyelem övezi. Nagy érdeklődést váltott ki Az átalakításról című, a napokban megjelent kötete is. Az átalakítás, a mélyreható gazdasági és társadalmi változás egy olyan országban történik, amely ország a nemzetközi problémák megoldása szempontjából is döntő fontosságú. Éppen ezért az, ami ma a Szovjetunióban végbemegy, nem csupán a Szovjetunió ügye. A Szovjetunióban történő változások szükségszerűen és lényegesen befolyásolják a többi szocialista ország életét, egyben meghatározzák, hogy a szocializmus és a kapitalizmus közötti versenynek, valamint a békéért vívott küzdelemnek melyek a jelenlegi és a távlati feladatai. Lassan három éve, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága az Világossá és egyértelművé vált, hogy egy olyan hatalmas országban, mint a Szovjetunió, a modern gazdaságot lehetetlen egyetlen központból irányítani, lehetetlen minden részletre kiterjedően egy központban eldönteni, hogy mi jó és mi nem jó. A direktív és adminisztratív irányítási módszer nem bizonyult jónak a múltban, nem érvényesíthető a jelenben és még kevésbé alkalmazható a jövőben. Az 1985-Ös áprilisi plénumon, majd később, a gazdasági élettel kapcsolatos döntéssel párhuzamosan számos — az országban új légkör kialakulását meghonosító — társadalompolitikai döntés is született. Nyílt, őszinte és viszonylag gyors a tömegtájékoztatás, egyre szélesebb körű a szocialista demokrácia. A történészek is újszerűén dolgoznak. Az ún. „fehér foltokat" is vizsgálják, és arra törekszenek, hogy a történelmet objektiven, az igazságnak megfelelően ábrázolják. Száműzik a dogmatizmust. Mindenki nyíltan alkot véleményt, mindenki bírálható. A szélsőséges megnyilatkozásoknak és a nihilben vagy teljes egészében azokat a gazdasági, a társadalmi és a szellemi élettel, valamint az ideológiával és a pártmunkával kapcsolatos beszédeket tartalmazza, amelyeket a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára az 1986. június 16-a és az 1987. június 25-e közötti időszakban mondott. A Kossuth Könyvkiadó által megjelentetett kötet anyaga viszonylag rövid időszakot, (alig egy évet) fog át, a tizenegy előadói beszéd az átalakítással kapcsolatosan mégis szinte mindenre kiterjed. A gyűjtemény külön értéke, hogy az egykor „kényes"-nek bizonyult kérdések előtt sem huny szemet. A nemzeti-nemzetiségi kérdést például Így tárgyalja: „Az elmélet sokkal tartozik a nemzeti viszonyok gyakorlatának ... Arra gondolok, hogy az ország jelenlegi fejlődési szintjének megfelelő nemzeti politika kérdései nincsenek megfelelően kidolgozva ... El kell ismerni, hogy a nemzeti viszonyok terén elkövetett hibák és megnyilvánulásaik homályban maradtak, nem volt szokás beszélni róluk ... Különösen tapintatosnak és körültekintőnek kell lenni mindenben, ami a nemzeti viszonyok fejlődésével kapcsolatos, ami az egyes nemzetek és etnikai csoportok érdekeibe vág, érinti az emberek nemzeti érzelmeit, idejében meg kell oldani az e téren jelentkező problémákat... Az az álláspontunk, hogy tiszteletben kell tartanunk minden nép nemzeti érzelmeit is, kultúráját is, nyelvét is, a teljes és tényleges egyenlőség hívei vagyunk." Az átalakítás meggyorsítása érdekében a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága fontos határozatokat hozott az 1987. január 27-i ülésén is. Egy hónappal később (1987. február 13-án) a tömegtájékoztatási és propagandaeszközök vezetőivel tartott találkozón Mihail Gorbacsov kijelentette: „A januári ülés legfőbb gondolata — mármint az összes problémák megoldása szempontjából — a demokrácia fejlesztése. A gazdaságban is, a politikában is, magában a pártban is fejleszteni kell a demokráciát. De szocialista alapon. Nem el a szocializmustól, hanem több szocializmust, nem el a demokráciától, hanem több demokráciát, nem el a szocialista moráltól, hanem a szocialista morálért. Ez az átalakítás lényege" A tömegtájékoztatási és propagandaeszközök vezetőivel tartott találkozón elmondott beszédében a sajtó szerepét és küldetését elemezve azt is hangsúlyozta, hogy az átalakításnak egyesiteni és mozgósítani, nem pedig megosztani kell az embereket. A társadalom megújhodása egyszersmind harc az ember méltóságáért, felemelkedéséért, becsületéért. A bírálat csak akkor lehet az átalakítás hatásos eszköze, ha a teljes igazságon alapul. Ha a bírálat egyoldalú, ha pontatlan, nem segíti az átalakítást. „A bírálatnak — szögezte le — mindenkor pártosnak kell lennie, az igazságon kell alapulnia. A sajtó arra hivatott, hogy még hatékonyabb legyen, ne hagyja nyugton a tétleneket, az önzőket, az alkalmazkodókat. a bírálat elfojtóit, aktívabban segítse azokat, akik az átalakításért harcolnak." Mihail Gorbacsov: Az átalakításról című kötete érdekes, és tanulságos olvasmány. Érthető, hogy miért olyan nagy iránta az érdeklődés. BALÁZS BÉLA VADÁSZESZTENDÖN Gyimesi György új könyve Kockázatos vállalkozásba fogott Gyimesi György, amikor elhatározta, hogy egyetlen vadászesztendejét, egyetlen vadászesztendő élményeit összefoglalva ír könyvet. A vállalkozás kockázata abból adódik — adódott —. hogy a valóságra alapozott irodalmat — márpedig a vadászirodalom alapvetően ilyen —, ha konkrét időkeretek közé szorítjuk, nem biztos, hogy hoz annyi élményt, eseményt, izgalmat, ami megírásra érdemes. Vagyis egyetlen év vadászélményeinek összefoglalása egyaránt magában hordozza az irói siker és kudarc lehetőségét. Valószínűnek látszik, hogy ezt a tényt a szerző is érezte, de az ötlet adta kihívás csábításának nem lehetett ellenállni. Úgy tűnik fel, hogy ez a kihívás rangban egyenértékűvé vált számára a vadászat legnemesebb motivációjával: megmérkőzni a vad kifinomult ösztöneivel, s legyőzni azt, vagy azokat. Ami a „terepen" meghozza a sikert s a vele járó élményt és kielégülést, az író számára még csupán „félkész termék", megírandó eseménysorozat, s csak később dől el — immár az íróasztal mellett — hogy miként válik irodalmi alkotássá. A Vadászesztendőmben Gyimesi Györgynek a szándéka érezhetően kétágú. Az egyik ágon a szülőfölddel szembeni adósságtörlesztés, a másik ágon pedig az itthoni vadászati lehetőségek nyomán az ember és a természet bensőséges kapcsolatának a feltárása és bemutatása. Á tizenkét hónap nyomán tizenkét részre tagolt kötet ennek a kétirányú, vagy kétágú szándéknak igyekszik megfelelni. Gyimesi György vadász- és írói tapasztalatai, élményeinek sokszínűsége, gazdag természetismerete a Vadászesztendőmben is nagy erővel van jelen. Már korábban — régebben megjelent munkáiban is — érzékelhetően nyomon követhető, hogy számára a vadászatban és a természetben nincsenek elhanyagolható dolgok, részletek, mozzanatok, események. A legkisebb — másnak talán fel sem tűnő — rezzenéseket is élménnyé tudja fogalmazni. Jelen könyvének legemlékezetesebb fejezetei éppen ezekből a hétköznapi, mások számára — vadászokra gondolok elsősorban — elhanyagolható vadászatok leírásából emelkednek ki — és fel. Mert a rókavadászat ugyancsak közönséges eseménynek számit. Ha nem úgy látunk hozzá, ahogy a szerző,'s ha nem azt látjuk benne, amit a Vadászesztendöm írója. Más, és már lényegesen érdekesebb — mert sajnos egyre ritkább — a szalonkázás. a szalonkás esték varázsos hangulata, az a belső várakozás és feszültség, amely ezeket a március végi perceket kitölti. Aztán van, amikor a vadász — elég kevés az ilyen — csupán távcsövével „vadászik". Gyimesi György a bodrogközi madárvilág áprilisi vonulásának egyetlen napjáról ad csodálatosan színes leírást, amikor „hideg szél borzolja a vadvizeket". Megmutatja milyen a cankó, a póling, a szélkiáltó, s azt hogy vannak még a tájon darvak is ... Gyimesi György új könyvének ez az egyik legszebb fejezete. Persze izgalmas olvasmány az őzvadászat, a disznózás, a szarvasbőgés. vagy a Tribeč-i muflonvadászat, s hát persze a már régen ismert, legendás ördöngösi récevadászat... Ám ami a részletekről elmondható, sajnos nem érvényes az egészre. Vannak hónapok, amelyek „élményhiányosak", s ilyenkor a szerző azt a megoldást választotta, hogy az átmeneteket emlékezésekkel, egyszer-volt vadásztörténetekkel hidalta át. Ezek az áthidalások nem mindig szerencsések, s inkább gyengítik, mint erősitik a Vadászesztendőmet. Hasonlóan erőltetettnek találom a ritkán alkalmazott dialógusokat, ami számomra azért is meglepő, mert ilyenféle nehézkességeket Gyimesi György eddigi írásaiban elvétve ha találtam. Itt az alaposabb műgond hiányát, s valamiféle sietséget érzek; a Fábry-féle „kevesebb" most is „több" lehetett volna. Külön szeretném kiemelni a kötet színes és fekete-fehér képanyagát, amely minden tekintetben kiegészíti a leírtakat s gazdagítja a könyv egészét. A Vadászesztendőm című új Gyimesi-kötet némely fogyatékossága ellenére is érdeklődésre tarthat számot mind a vadászok, mind pedig a természetet féltő és becsülő olvasók körében. GÁL SÁNDOR 10
