A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-01-29 / 5. szám
TALÁLKOZÁS TARJÁN GYÖRGYIVEL ••• Nagy fába vágja a fejszéjét aki találkozni akar veled. Kereshet reggel. kereshet délben, kereshet este, kicsi a valószínűsége, hogy otthon talál. Amióta Veszprémben játszol, vendég vagy a saját lakásodban. — Második évadomat töltöm a veszprémi színházban — hívtak és én örömmel mentem. Tudod, milyen vagyok, általában akkor lépek, amikor senki sem várja tőlem. — No, de ekkorát!- — Miért? Kocsit vezetni szeretek, dolgozni meg vidéken is lehet. Hogy ritkábban hall az énektanárnőm? Beletörődtem. Sokkal jobban zavar, hogy Jeszenszky mester balettóráiról is le kellett mondanom. Nekem, akinek életeleme a tánc. Akinek hetente legalább kétszer kell odaállnia a balettrúd mellé, mert csak akkor érzi igazán formában magát. Az első percek persze sosem könnyűek, de az energia, amit kiadok magamból, tudom, százszorosán megtérül. — A Popfesztivál Észtereként viszont eleget táncolhattál. S ami még ennél is fontosabb: óriási sikere volt a darabnak. A Veszprémi Napló riportere szerint „hangod, játékod, megjelenésed minden képzeletet kitöltött". — A Popfesztivál igazi csapatmunka volt. Ezt kerestem én Kaposvárott is annak idején, de hiába. Sem Bereményi Géza Halmiéban, sem az Átváltozásokban, Middleton tragikomédiájában, de még Pinter Melegházában sem éreztem azt a fajta lelki kielégülést, amit most, a Popfesztiválban. A Halmiban egy elmebeteg lányt játszottam, s ha kirobbanó sikerünk volt is, nem jelentett komoly megpróbáltatást a szerep. Az Átváltozásokban én voltam az ártatlan szobalány. Ebbe sem kellett belehalnom. A Melegházban nehezebbnél nehezebb szituációk váltakoztak, de olyan morbid szerepet osztottak rám, hogy egyszerűen begörcsöltem. Kaposvár tehát csak arra volt jó nekem, hogy belekóstoljak a vidéki műhely munkájába. Veszprémben, úgy tűnik, minden összejött. A Popfesztivált egy hannoveri rendező, Ulf Reiher állította színpadra, aki úgy dolgozik, hogy kezdettől fogva figyelembe veszi a színész ösztöneit. Minden szavával inspirálni tud, minden megjegyzése előbbre visz a szereppel. Ugyanígy voltam Juraj Herzce\ is, amikor évekkel ezelőtt Prágában forgattam vele. Ők az én rendezőim. Herz és Reiher. Akik nem azzal fejezik be az instrukcióikat, hogy „így kérem", hanem azzal: „ahogy érzed". — Tehát nem bánod, hogy vidékre szerződtél ? — Nem, egy csöppet sem! Gondolj csak bele: melyik pesti színházban lehetnék én Marcsa a Mágnás Miskaban, vagy Mária Magdolna a Csíksomlyói passióban ? Veszprémben eddig minden úgy alakult, ahogy elképzeltem: ahány darab, annyi műfaj. — A film viszont teljesen kimarad az életedből. — Miért maradna ki? Hisz most is forgatok. Tímár Péter Moziclip című alkotásában a Sziámi együttessel énekelek. — Nem velük koncerteztél tavaly a Petőfi Csarnokban ? — De igen. Az volt az első koncertem a Sziámival. — Több mint háromezer néző előtt... — Meg is lepődtek sokan: egy színésznő és egy újhullámos zenekar. De mi van ebben olyan különös? Azokban az években, amikor dzsessztanszakra jártam a zeneművészeti szakközépiskolában, dobolni és szaxofonozni is szoktam. És nemcsak otthon a négy fal között. Színpadon, a barátaimmal. Sosem felejtem el: egyszer felkértek bennünket a színmüvészetisek, hogy lépjünk fel velük a vizsgaelöadásukon. Véget ért a darab, felsorakoztak a szereplők, s jött Major Tamás, a növendékek osztályfőnöke, hogy véleményt mondjon. „Majd elaludtam, olyan unalmasak voltak — dohogott. — Ha nincs az a kis fruska ott hátul — mutatott felém —, akkor végighorkolom az egész darabot. — Hátranéztem, forgolódtam, kerestem a fruskát. „Maga dobolt vagy nem ? — állt meg előttem a tanár úr. — Egész idő alatt a maga arcát figyeltem. Nem akar színésznő lenni?" Szóval nem a Sziámival kezdtem. Jóval korábban. — Százból ha egyszer jó, az már nagyon jó — énekelted a Petőfi Csarnokban. A Radnóti Színpadon kétszázötvenszer színlelted a boldog szeretőt Miskolczi Miklós bestsellerré vált szociodrámájában. Magától az írótól tudom: minden este nagy-nagy sikered volt. — Szerettem ezt a darabot. Szerettem, mert bizonyos pontjain rólam is szólt. Az én vágyaimról, az én titkaimról, az én gondolataimról. Minden előadás után valahogy úgy éreztem: könynyebb lett a lelkem. — És most hogy vagy? — Köszönöm, jól. Minden klappol körülöttem. SZABÓ G. LÁSZLÓ (Helyey Zsuzsa felvétele) Vetkőzik a karácsonyfa (Gyökeres György felvétele) A salzburgi állatkert zebrái két lábbal is tudnak rúgni... Téli ajánlat tavaszra: minit vagy csípőnadrágot, tunikát, vagy blézert ajánlanak az angol divattervezők tavaszra virágmintás harisnyanadrággal és sok vidám bizsuval. 8
