A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-07-10 / 28. szám
RONDÓ (Hizsnyai Zoltán versei) A Próbaút c. antológia megjelenése után néhány héttel látott napvilágot Hizsnyai Zoltán fíondó c. kötete. Az antológiában közölt versei alapján kifinomult módszerekkel dolgozó, ígéretesen bontakozó, tehetséges alkotóként ismerhette meg őt az olvasó. Ami az első önálló kötetét illeti, teljes konstrukcióját láthatjuk mindannak, aminek az antológiában csupán keresztmetszetét mutatta meg. Ha globálisan próbálnám meghatározni e kötet minőségét azt kellene mondanom róla. hogy egy jó kötettel van dolgunk, de ezzel befutnék egy sötét zsákutcába, melynek végén csak egy lámpa világit. Mégpedig azért, mert a szerző mind a versalkotás módszereivel, mind a versbe fogott témával akkora tereket fut be, hogy eleve kizárja a szimplifikált értelmezéseket. Tehát nem marad más (számomra, aki nem vagyok és nem is akarok Hizsnyai kritikusa lenni), mint egy olyan utat keresni a Rondó megközelítéséhez, ahonnan a kötet verseinek rétegződése látható. Ami az olvasót legjobban megszelídíti ebben a kötetben, az az alkotások közvetlensége. Már az első olvasás után tapasztalható a hatás. Akaratlanul is fennakad néhány mondat, néhány szó az agy szűrőjén. Természetes kiválasztódás által maradnak a kötet felszínén a legjobb versek, melyek az olvasás egész ideje alatt a tudatalattiban kísértik az olvasót. Nem áll szándékomban felsorolni a kötet csúcsverseit, mivel azok egyértelműen kimagaslanak a többi közűi. Leginkább ezekben az alkotásokban érhetők tetten a mindennapok csodái, melyekre a szerző igen odafigyel, és mesteri szögben beállított tükröt tol az orrunk elé, melyben az élet reprodukciói láthatók. Nem vonakodik az Ítéletek kimondásától sem, és leszögezi annak végérvényességét (bár nem hiszem, hogy bárki is föllebbezne ezek ellen, ugyanis a fegyver az ítélet kimondása pillanatában dördül). Az emberben furcsán gomolygó sorokat produkál Hizsnyai, és mindezt a nyelv legközérthetőbb szintjén teszi. Éppen ezáltal sikerül a felvázolt szituációkat ennyire emberközelben megfogalmaznia. Legszebb példája ennek az a vers, melyben a költö és a tanítónéni dialógusa egy történetté feszítve jelenik meg előttünk. Úgy érezzük, valami nagyon szörnyű dolog történik, melyet mindannyian átéltünk már. csak mi nem figyeltünk oda eléggé az esemény lényegére. Ki kell hogy térjek a kötet azon verseire is, melyek a könyv anyagának kisebb részét alkotják. Ugyanazon elvek szerint működnek mint az előzőek, csak ők nem hajlandóak elárulni mi működteti gépezetüket, vagy nemcsak hogy nem beszélnek, de egyszerűen csak vannak, mint az októl és okozattól megfosztott tények. Egyszerűen elmondott eseményekké redukálódnak, felületesnek tűnnek, még akkor is, ha sejtetnek valamit és ez a valami kimerül az érezhetően nagy igényességgel megírt sorokban. Itt egyetlen verset említenék meg, amely ezeket a verseket képviseli, mégpedig a József Attilának címzettet. Amit Hizsnyai ebben a versben elmond József Attiláról (mintegy magát beleélve az ö bőrébe, ami nem a legszerencsésebb megoldásnak bizonyult), éppúgy elmondható X-röl vagy Y-ról, akinek valaha is megfordult a fejében az öngyilkosság gondolata. Nem hiszem, hogy a vonat alá vezető úton kialakult lelkiállapot összetevői mindössze „ez az én stílusom" alapon működnének. Ami viszont még ennél :s szembetűnőbb, hogy ez sohasem volt József Attila „stílusa". MÉSZÁROS OTTÓ KINCSÜNK A NYELV Hazai nyelvművelőink gyakran foglalkoznak a tükörfordítással, e cikkek javarésze azonban csak a tükörszókat érinti ; kevesebb szó esik a szlovákos szerkezetekről, holott egyáltalán nem elhanyagolható és meglehetősen általános jelenségről van szó. Még gyakorlott fordítóktól is olvashatunk olyan mondatokat, amelyekben az egyes szavak „jók" ugyan, csak éppen összekapcsolásuk, a mondat felépítése nem magyaros. A nem hivatásos és kevesebb gyakorlattal rendelkező fordítók szövegében pedig a tükörszerkezetek aránya néha igencsak jelentős. Cikkemben e szerteágazó és bonyolult kérdéskörnek csak egy kis részletével foglalkozom: a szlovák jelzős szókapcsolatok fordításakor felmerülő leggyakoribb hibákra mutatok rá. A szlovákban a jelzett szót és az egyeztetett minőségjelzőt külön-külön ragozzuk, ezért nincsenek meg a feltételei az összetett szó keletkezésének. A birtokos jelző esetében is hasonló a helyzet: a fölérendelt tagot ragozzuk, az öt követő birtokos jelző pedig második esetben (genitívusban) áll. A magyarban viszont szép számban találhatók mind minőség-, mind birtokos jelzős előtagú összetett szavak. A szlovák szókapcsolatoknak ezért a magyarban megfelelhetnek szókapcsolatok, de összetett szavak is. Az utóbbi lehetőségről azonban a fordítók nemegyszer megfeledkeznek, s a szlovák szerkezet hatására a megfelelőbb összetett szó helyett jelzős szerkezetet alkalmaznak. Ezért olvashatunk állami titokról (Státne tajomstvo), faji gyűlöletről (rasová nenávisf), átlagos bérről (priememá mzda), testvéri pártról (bratská strana), gazdasági politikáról (hospodárska politika), iskolai rendszerről (skolsky systém) stb. államtitok, fajgyűlölet, átlagbér, testvérpárt, gazdaságpolitika, iskolarendszer stb. helyett. Az ilymódon keletkezett szerkezetek a nyelvi norma szempontjából más-más megítélés alá esnek: egyesek elfogadhatatlanok (vagy legalábbis erősen vitathatók. mint pl. az állami titok vagy a faji gyűlölet), mások mind szókapcsolat, mind összetett szó formájában előfordulnak, bár használatukban mutatkozik némi eltérés. A magyarban a testvéri párt kifejezést általában akkor alkalmazzuk, ha a párt szót valamilyen jelzővel bővítjük, például: a testvéri kommunista pártok. Az ilyesfajta szerkezetekkel azért is kell foglalkoznunk, mert nemcsak a fordított szövegekben fordulnak elő tömegesen, hanem behatolnak az eredetiekbe is. A szlovákiai magyar sajtótermékekben — talán csak a központi lapok a kivételek — például már csaknem mindig tagsági gyűlésről olvashatunk, taggyűlésről alig. Az előbb felsorolt szlovák példák mind minöségjelzős szókapcsolatok voltak. Talán még ezeknél is gyakrab-Jelzős szerkezetet vagy összetett szót? (A szlovák jelzős szókapcsolatok fordításáról) ban találkozhatunk a szlovák birtokos jelzős szókapcsolatok rossz fordításával: ezeknek ugyanis a magyarban leginkább összetett szó vagy minőségjelzős szókapcsolat felel meg, nem pedig birtokos jelzős szerkezet. Olvassuk el a következő mondatokat: A verseny egyúttal a tapasztalatok cseréjének színhelye is; Javítani kell a munka stílusát; A legaktívabb fiatalokat javasoljuk a párt jelöltjeinek sorába; Az írónő eddigi munkáiban a ma nőjének életével és munkájával foglalkozik. Nem kell mélyebb vizsgálódás ahhoz, hogy megállapítsuk: a kiemelt szavak a következő kifejezéseket tükrözik: vymena názorov, styl práce, kandidát strany, zena dneska. Helyesen viszont ezeket igy mondjuk: tapasztalatcsere, munkastílus, tagjelölt A ma nője kifejezéssel kapcsolatban megjegyezhetjük, hogy beszélünk ugyan a ma emberéről, a ma férfiéról vagy nőjéről viszont már nem. Az utóbbi esetben talán a kifejezés . pejoratív értelme (I. valakinek a nője) is közrejátszik abban, hogy a nyelvhasználat nem fogadta be. A birtokos jelzős szókapcsolatnak minöségjelzős felel meg a magyarban a következő esetben: vedúci rastlinnej vyroby — növénytermesztési ágazatvezető (nem pedig: a növénytermesztési ágazat vezetője). A fordítóknak különösen sok gondot okoznak az olyan birtokos jelzős szó-Kedves Piroskám. ha semmi sem jön közbe, május 28.-án egy gyűlésre Komáromba megyek. Szeretnék veled találkozni. Amint megérkeztem, felhívlak telefonon, hogy megbeszéljük, mikor találkozhatnánk. Ebben a levélrészletben egy helyesírási hiba van. Segítségül két magyarázatot közlünk. Közülük melyik a helyes? a) A dátum Írása nem jó. mert az évet és a napot jelölő számnevekhez a toldalékot pont nélkül kapcsoljuk. b) A veled szó írása helytelen. Nagy kezdőbetűvel kell imi, mert megszólítás. kapcsolatok, ahol a szerkezetet még egy jelző bővíti: okresné konferencie SZM, főzne orgány Státnej správy. Ezeket sokszor így fordítják: a SZISZ járási konferenciái, az államigazgatás különböző szervei; holott ezek helyesen így hangzanak: járási SZISZ-konferenciák, különböző államigazgatási szervek. Itt jegyzem meg, hogy a helyes XVII. pártkongresszus kifejezés helyett már csaknem mindig ezt olvassuk: a párt XVII. kongresszusa (XVII. zjazd strany). A jelzős szerkezetet a magyarban akkor használjuk, ha meghatározzuk, melyik pártról van szó: a CSKPXVII. kongreszszusa. Ebben az esetben természetesen nem alkalmazhatjuk a pártkongresszus kifejezést. Külön kell említenünk bizonyos jeles napok, hetek, rendezvények, rendezvénysorozatok megnevezését. A szlovákban ezek birtokos jelzős kapcsolatok : Den zelezniéiarov, Medzinárodny deö Hen, Den studentstva, Mesiac knihy, Dni bulharskej ku/túry, Mesiac priatefstva, Mesiac sovietskych filmov, Medzinárodny rok mládeze, Rok mieru stb. A magyarban viszont ezek a szerkezetek három csoportba sorolhatók: az elsőbe az egyszavas kifejezések tartoznak: nőnap, gyermeknap, vasutasnap, bányásznap, pedagógusnap stb. A második csoportba tartozók szerkezete azonos a szlovákokéval: anyák napja, az építők napja, a fegyveres erők napja, a költészet napja stb. Végül a harmadik csoportot alkotják a minöségjelzős szerkezetek: nemzetközi békeév, szovjet filmhét bolgár kulturális napok, barátsági hónap stb. Nem tarthatjuk örvendetesnek, hogy a hazai nyelvhasználatban elszaporodtak a szlovák megnevezést tükröző kifejezések (nemegyszer szlovákos helyesírással, tehát nagy kezdőbetűvel írva): a vasutasok napja, a tanítók napja a bolgár kultúra napjai, a szovjet filmek hónapja, a béke nemzetközi éve stb. Összegezésként megállapíthatjuk, hogy a fordításkor sohasem az eredeti szerkezet a mérvadó, hanem a helyes magyar megfelelő kifejezés. A fordítónak ügyelnie kell arra, nehogy az eredeti szöveg hatása alá kerüljön. Ez a veszély elkerülhető, ha a fordító nem a szó szerinti fordításra törekszik, hanem a szöveg, a mondat értelmét próbálja visszaadni. Jó szolgálatot tesz a szöveg újraolvasása is (a jó fordítás egyik feltétele az, hogy a lefordított szöveget újra átnézzük, és a hibákat kijavítjuk). Szabómihály Gizella 10
