A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-09-04 / 36. szám

KINCSÜNK A NYELV

A beteg ember szókincse

A beteg ember — kénytelen-kelletlen

— betegsége folyamán új fogalmakkal, új szavakkal és kifejezésekkel ismerkedik meg, s tartósabb betegség esetén kialakul a beteg ember sajátos szókincse. A beteg — amennyiben nincs ágyhoz kötve — felkeresi az orvost az orvosi rendelőben, ismertebb nevén: az ambulancián. Igen sokan meglehetősen nyakatekert formában használják ezt a szót beszédükben. Van, aki ambuláciát, más pedig ambulációt, esetleg ambulanciót mond. Pedig a helyes csakis a latinból átvett ambulancia szó, melynek jelentése: „járó beteg vizsgálatára és kezelésére szolgáló helyiség". Ugye mulatságos lenne, ha valaki arra a kérdésünkre, hogy hová megy, így válaszolna: „A járó betegek vizsgálatára és kezelésére szolgáló helyiségbe megyek." Maradjunk tehát az ambulancia szónál, egyszerűbb, rövidebb, kifejezőbb. Amennyire helytelen az ambuláció szó, annyira helyes a szediment á c i ó szó használata. Mégis igen sokan a szlovák „sedimentácia" szó hatására magyarul is szedimentáciát mondanak. Pedig a magyar nyelvben a szó latin alakját (sedimentatio — ejtsd szedimentáció!) alkalmazzuk. A szó egyébként mindennemű vegyi ülepedést jelent, esetünkben, a beteg ember szókincsében a vérsejtülepedést. Ennek üteméből következtet az orvos valamely betegség jelenlétére.

Egyébként az orvos az ambulanciára érkező beteget kifaggatja, mik a panaszai és milyen betegségeket vészelt át régebben. így készül el az anamnéz i s, vagy kórelőzmény. Ez a latin szó eredetileg visszaemlékezést jelent, pontosabb meghatározása az orvosi gyakorlatban: „a betegség előzményeinek, okainak feltárása a beteg kikérdezése útján". Egyszerűbb tehát itt is az anamnézis szó használata igy, latin formájában, nem pedig szlovák végződéssel „anamnéza" alakban. E szónak van egy másik szlovák jelentése is, a „chorobopis". Ez magyarul nem kórlap, nem beteglap, de mégcsak karton sem, hanem egyszerűen — és kifejező módon

— anamnézis. Az orvos az anamnézis, valamint a beteg sokoldalú vizsgálata alapján megállapítja a diagnózis-t. Itt a latin forma helyes, nem pedig a szlovák „diagnóza". Miután az orvos felismerte a betegséget, betegét röntgenre küldi. Az Ipoly mentén, de Szlovákia déli részének egyéb vidékein is nagyon elterjedt a „göregáboros" népi elnevezés, a röggöny. Csupán rossz beidegződésről, helytelen szóhasználatról van szó. Amikor ß beteg valamely testrészét a röntgenkészülékben átvilágítják (megröntgenezik), esetleg röntgenfelvételt is készítenek, akkor azt a készüléket használják, mely a W. C. Röntgen által felfedezett és róla elnevezett röntgensugarak segítségével működik. A német természettudóst nem „Röggöny"-nek hívták, hagyjunk fel tehát mielőbb a „röggönyözéssel", beszéljünk csakis a rö n t g e n e z é s-röl. Van egy másik szó is, melyet a beteg emberek nagy része helytelenül ejt ki, helytelenül mond. Ez az injekció. Latin eredetű szó, magyarul befecskendezést (az orvosság befecskendezését) jelenti. A mássalhangzóhasonulás miatt „inyekciónak" ejtjük. Helytelen azonban, ha inekcióról (ny helyett n!) beszélünk.

Sajnos gyakran hallunk így beszélő beteg embert: „Most jövök a röggönyről, valami vred van a tizenkettes belemen, inekciókat fogok kapni". Az injekciókról és röntgenről már szóltunk, ve- . gyük azonban a nyelvész röntgenje alá a „vred" és a „tizenkettes bél" elnevezéseket. A „vred" szlovák szó, magyarul kelést, fekélyt jelent. Tizenkettes bél pedig a magyar nyelvben egyszerűen nincs, úgy, ahogy nincs tizes vagy tizenegyes bél sem. Itt a latin duodenum-ról van szó, melynek szlovák fordítása „dvanástorník”. A duodenum szó ugyan a duodecim latin szóból van képezve, ami tizenkettőt jelent. A vékonybélnek a gyomorból kiinduló patkó alakban elhelyezkedő részét nevezik ugyan tizenkét ujjnyi bélnek is, a helyes szóhasználat azonban a következő: nyom bél vagy patkó bél. Akinek tehát „vred van a tizenkettes belén" az nyombélfekélyben szenved.

Vesebetegek gyakran panaszkodnak, hogy a nem túlságosan kellemes ízű „urologicky teát" kell inniuk. Igaz ugyan, hogy a gyógyteát tartalmazó dobozokon ez olvasható: Urologicky caj, az már viszont egyáltalán nem helyes, ha a magyarban is ezt a szlovák jelzőt alkalmazzuk. Magyarul helyesen ez urológiai tea. Az urológiáról pedig tudni illik, hogy „az orvostudománynak a húgyivar-szervek betegségeivel foglalkozó ága". Ha a nyombélfekélyes vagy vesebeteg ember állapota súlyosra fordul, operációra, helyesebben műtétre van szükség. A műtétet nem az „operacká"-ban. hanem a műtőben végzik. Sajnos nem az „operacka" az egyetlen szlovák szó, mely a beteg ember szókincsében megjelenik. Alig akad beteg, aki ne akarná, hogy őt a p r i m á r operálja. Többen talán már meg sem értenék, ha így közölnék velük: „Önt a főorvos úr fogja megműteni". A primár ugyanis szintén a latinból átvett szlovák szó, eredeti latin alakja a primarius. De a „szesztricska" sem helyes elnevezés, sőt a „doktorka" sem. A szlovák „sestricka" szó a magyarban ápolónővért jelent, s a „zdravotná sestra" kifejezés fordítása is ugyanez, tehát

nem „egészségügyi nővér". A „doktorka" szlovák szó alkalmazása a magyar nyelvben szintén helytelen, helyes megfelelője: doktornő. Egyébként tudni illik, hogy a szó nem a doktornő hivatását, foglalkozását jelöli, a doktornő tulajdonképpen orvosnő. Azt is tudni illik, hogy doktornak nevezzük azokat az „egyetemet végzett személyeket, akik rendszerint külön doktori értekezést is írtak". Tehát az orvosdoktoron kívül vannak például jogi doktorok, bölcsészdoktorok stb.

Ha a beteg ember helyesen beszél, ez életkedvének, gyógyulni akarásának a jele, hiszen a beszéd az é I ö ember sajátossága.

(Megjegyzés: A latin eredetű szavak magyarázatánál segédeszközként felhasználtam az „Idegen szavak és kifejezések szótára" című kiadványt. Szerkesztette Bakos Ferenc. Harmadik kiadás. Akadémiai Kiadó Budapest 1976).

SÁGI TÓTH TIBOR

Az egyik szerkesztőség gépírónőt keres. A pályázatra ketten jelentkeznek: Nagyné és Kissné. A főszerkesztő elbeszélget velük, majd azt mondja: Mint tudják, az egyik feltételünk az, hogy a helyesírást ismerjék. Egy rövid szöveget diktálok önöknek. Azt vesszük fel, aki a szöveget hibátlanul leírja.

Kissné a szöveget így írta le: A központi bérintézkedések bizonyára csökkentik a meglevő társadalmi feszültségeket, senki se higgye azonban, hogy a helyzet azonnal megjavul. A számítások szerint még legalább húsz év kell ahhoz, hogy a legmagasabb és a legalacsonyabb bérek közötti rés a jelenlegi felére csökkenjen.

Nagyné ezt írta: A központi bérintkezések bizonyára csökkentik a meglevő társadalmi feszültségeket, senki se higyje azonban, hogy a helyzet azonnal megjavul. A számítások szerint még legalább húsz év kell ahoz, hogy a legmagasabb és a legalacsonyabb bérek közötti rés a felére csökkenjen.

Kit vettek fel végül is gépírónőnek: Nagynét vagy Kissnét?

Fontos évfordulóra emlékezünk. Száz éve született Steiner Gábor, a csehszlovákiai munkásmozgalom kiemelkedő képviselője. A centenáriumi megemlékezésnek növeli a jelentőségét, hogy ebben az évben ünnepeljük a nagy októberi szocialista forradalom hetvenedik évfordulóját.

A nagy Október határozta meg Steiner Gábor életét is. S minél jobban távolodunk a nagy naptól, a győzelem napjától, 1917. november 7-től, annál világosabban látjuk az oroszországi proletárforradalom jelentőségét.

Ma jobban, mint a múltban bármikor, felmérjük és megítéljük azoknak a feladatoknak a nagyságát egyszersmind bonyolultságát, amelyeket a szocialista építés mai szakasza kötelezővé tesz a szocializmust építő valamennyi ország számára. Napjainkban — a szocialista fejlődés új szakaszában — amikor az átépítést, a gazdasági mechanizmus tökéletesítését, a több szocializmus és a több demokrácia megvalósítását tekintjük a legfontosabb feladatnak, azért is nyilvánul meg rendkívül markánsan és világosan a világ első szocialista forradalmának igen gazdag történelmi jelentősége, követésre méltó példája.

Az emberiség, illetve bolygónk mai társadalmi-politikai arculata végtelenül változatos társadalmi folyamatok, események ellentmondásos kölcsönhatása eredményeképpen alakult ki. De ha a XX. századi világtörténelem általános folyamatában megkeressük a legfőbb irányt, azt látjuk, hogy- ezt az irányt a nagy októberi szocialista forradalom szabta, határozta meg.

Az 1917 októberében végbement történelmi fordulatnak és az azt követő hetven év alatt elért nagy forradalmi vívmányoknak köszönhetjük, hogy a mai világban új, eddig soha nem létezett lehetőségei alakultak ki annak, hogy meggyorsítsuk a társadalmi haladást, sikeresen fejlesszük a szocializmusért folytatott harcot, érvényre juttassuk az ember demokratikus jogait és érdekeit, védjük a világbékét, hozzájáruljunk a leszereléshez, a nukleáris fegyverek megsemmisítéséhez.

A XX. század fő eseménye: a nagy októberi szocialista forradalom nemcsak a történelemé és nemcsak a Szovjetunióé. Ez a forradalom a jelené, és az egész haladó emberiségé is. Látható ez abból is, hogy jelentősége újra és újra felvetődik napjaink ideológiai és politikai vitáiban. A szocializmus ellenfelei, a munkásosztály ellenségei erejüket latba vetve mindent elkövetnek, hogy hazug megvilágításba- helyezzék Októbert és Október óriási forradalmi-építő munkáját, demokratizmusát, azt a hatást, amelyet a világ forradalmi átalakítására és az átalakítás útját megvilágító marxista-leninista tudomány fejlődésére, napjaink eleven társadalmi-politikai realitásának alakulására gyakorolt és gyakorol. A forradalom emlékét és a forradalom szellemét azonban őrzik és megvédik a forradalom egykori és mai katonái.

A száz éve (1887. szeptember 9-én) született Steiner Gábor életének az alakulását is — hasonlóan, mint kortársai közül igen sok más dolgozóét szerte a világon — döntően befolyásolta a nagy októberi szocialista forradalom győzelme és a Szovjetunió példája. Sok tekintetben ő is a bolsevikok hatására vált forradalmárrá, az elnyomottak jogaiért következetesen küzdő kommunistává.

A törékeny testalkatú ember nehéz körülmények között nevelkedett és ismerkedett meg a dolgozók életével, a szerve-10