A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-09-04 / 36. szám
Steiner Gábor cenzúrázva megjelent cikke A Munkás terjesztői a húszas évek közepén a Munkás 1937. március 7-iki számában haladó szellemű csehszlovákiai újságban jelentek meg. Álláspontunk a nemzetiségi kérdésben című, a Munkás 1937. március 7-én megjelent számában egyebek között . így írt: „Olyan életszínvonalat, politikai, szociális és kulturális jogokat kell biztosítani a nemzetiségi kisebbségeknek, mint a cseh nemzetnek van ... A nemzetek közötti különbségek demokratikus kiegyenlítése, a nemzeti egyenjogúság biztosítása a köztársaság és a demokrácia eredményes védelmének legbiztosabb záloga." Egyik aláírója volt annak a körlevélnek is, amelyet kommunista tisztségviselők a párt nevében 1938 októberében küldtek Dél-Szlovókia pártszervezetei magyar csoportjaihoz, és amelyben egyebek között ez állt: „Mi, magyar kommunisták rendkívül fontos poszton szerveztük és vezettük a magyar nép szabadságharcát a germán, támadó fasizmussal szemben. Mi, magyar kommunisták a magyar nép tízezreit győztük meg arról, hogy Prágát védve, védjük Budapestet is ..." Steiner Gábor évekig Nagy Gyulával, Major Istvánnal, FrantiSek Kubaőcsal. Ma-A FORRADALOM ÉS A FORRADALMÁR Száz éve született Steiner Gábor zett munkásság harcaival, célkitűzéseivel. Tizenhárom évesen szegődött el nyomdásztanulónak. Ifjúmunkásként a nyomdászok Liebknecht-körében tevékenykedett. Szervezetten és magasabb szinten itt került első ízben kapcsolatba a tudományos szocializmus elméletével, Marx és Engels tanításával. A világot megrengető eseményről, a győztes proletárforradalomról budapesti nyomdászként szerzett tudomást. A nagy Október eseményeiről egyre többet akart tudni és hallani. Mohón olvasta az oroszországi eseményekről szóló írásokat. Kapcsolatot keresett és talált a Szovjet- Oroszországból hazatért hadifoglyokkal. Tőlük érdeklődött az Oroszországban történtekről. A nagy Október példája nyomán ismerte fel, hogy az egykori monarchia területén kitört sztrájkok és tüntetések a hazai forradalmi fellendülés előhírnökei. Munkatársai körében, és mindenütt, ahol megfordult, híveit arra lelkesítette, hogy tanuljanak a Szovjetuniótól, kövessék a bolsevikok példáját, küzdjenek a burzsoázia ellen, a dolgozók jogaiért, az új társadalomért. A Kommunisták Magyarországi Pártjába, amely 1918. november 24-én alakult meg, az elsők között lépett be. Gazdag ismeretei, alapos politikai tudása és elvhű magatartása révén az 1919-es Magyar Tanácsköztársaságban már fontos tisztséget töltött be. Népbiztosa volt egy közélelmezési bizottságnak. A bátor forradalmárt a Magyar Tanácsköztársaság érdekében végzett tevékenységéért a horthysta hatalom elfogta, bebörtönözte, és a „likvidálandó" kommunisták listáján tartotta nyilván. Steiner Gábor azonban erősebbnek bizonyult mint az elnyomók. Megszökött a fogházból és szülőföldjén, Komáromban folytatta forradalmi harcát. Kitartóan küzdött Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakításáért, Komáromban (Komárno) ő alapította meg a CSKP helyi szervezetét, majd a párt for-KészüljeieK 8 nemzetközi női napra! Álláspontunk a nemzet ségi kérdésben Szlovenszkó munkásai lelkesedéssel harcolna! a szakszervezeti eévséáért a -Steiner Gábor radalmi irányvonalának az érvényesítéséért szállt síkra. Több évig volt a Csehszlovák Köztársaság nemzetgyűlési képviselője és szenátor. Munkássága elismeréséül 1929-ben a CSKP V. kongresszusán beválasztották a bolsevizált gottwaldi Központi Bizottságba. Azt a harcot, amelyet a nyomdászok körében, majd kommunistaként a Magyar Tanácsköztársaság idején és szülővárosában Komáromban kezdett meg, folytatta a legmagasabb képviseleti testületekben: a nemzetgyűlésben és a szenátusban. Arra törekedett, hogy a csehszlovákiai magyarok tisztánlátását ne homályosítsa el a magyar irredenták nacionalista uszítása, és a kapitalista rendszer viszonyai között a jogfosztottság és a nemzetiségi elnyomás okát az emberek ne a köztársaság más nemzetiségű lakosaiban, hanem az osztályelnyomásban, a burzsoá rendszerben lássák. Kíméletlenül ostorozta a kapitalistákat és a nagybirtokosokat. Egyben meggyőzően bizonyította, hogy a nemzetiségi elnyomás elsősorban szociális kérdés, és a munkás-paraszthatalom csak akkor teremthető meg és biztosítható tartósan, ha a dolgozó nép nemzetiségi és faji hovatartozásra való tekintet nélkül összefog, ugyanakkor egységesen, a proletár nemzetköziség elvének a jegyében vívja harcát. A dolgozó nép igazságáért és 3 nemzetiségi jogokért nem megtévesztő jelszavakkal, nem demagóg módon, nem nacionalista frázisokkal, hanem megcáfolhatatlan érvek és tények felsorakoztatásával küzdött. Steiner Gábor főleg Szlovákia déli vidékén, a magyar nemzetiségű dolgozók körében végzett jelentős politikai, ideológiai és szervező munkát. Szervezte és irányította a dél-szlovákiai földmunkások bérharcát és a nagy dél-szlovákiai sztrájkokat. A csehszlovákiai magyar nemzetiségű dolgozók nemzetiségi jogaiért folytatott küzdelmet mindig összekapcsolta a cseh. a szlovák és az országban élő más nemzetiségű dolgozók jogaiért folytatott harccal. A gazdasági válság, a munkanélküliség idején a magyar dolgozók véleményét a csehszlovák nemzetgyűlés ülésén 1932-ben például így fejezte ki: „A magyar dolgozók a CSKP vezetésével a szlovák és Szlovákia többi dolgozóival együtt a cseh proletariátussal vállvetve fognak harcolni a burzsoázia fasizálódó imperialista háborús rendszere ellen, a válság forradalmi megoldásáért." Bátran fellépett a müncheni árulás ellen is. A Csehszlovákiát fenyegető hitleri fasizmussal és a félfeudális horthysta irredentizmussal és revizionizmussal szemben a Csehszlovák Köztársaság területi egységének megvédése mellett tett hitet. Lelkesen, fáradságot nem ismerve szervezte a Csehszlovák Köztársaság feldarabolására irányuló törekvéseket elítélő és a fasiszta hódítást megvető tiltakozó gyűléseket írásai a Munkásban és a többi rek Culennel, Karol Smidkével és a csehszlovákiai forradalmi munkásmozgalom számos ismert és kevésbé ismert harcosaival járta a falvakat és a városokat. Szenvedélyesen beszélt, lelkesen agitált, hirdette a dolgozó nép igazát. A magyar nemzetiségű internacionalista és csehszlovák hazafi a dolgozó nép ügyét szolgálta. A felszabadulást, a munkásosztály győzelmét — sajnos — nem élte meg. Életét 1942-ben a fasiszták golyója oltotta ki. Hetven éve nem voltak sokan, akik a forradalmat végigvitték, akik győztek és lerakták egy új társadalom, egy új világ alapjait. Bizonyos az is. hogy a győztesek, a forradalom katonái nem látták magukat a múlt eroded ostromló hősöknek, sőt valószínű, hogy egyáltalán nem gondoltak a majdan rájuk emlékezőkre. Nyilván azt sem vették, vehették észre, hogyan érnek szinte órák, napok alatt történelmileg nagykorúvá. Nem voltak sokan, mégis győztek. Győzelmük azonban nem a kévéseké, hanem a Szovjetunió sok lelket számláló népeinek, a nemzetközi munkásmozgalomnak, a világ valamennyi haladó népének a sikere és a győzelme. Olyan kezdet és olyan alapozás, amelyre óriási mű épült már eddig, és újabb mű épül majd a jövőben. A száz éve született Steiner Gábor — a nagy októberi szocialista forradalom jelentőségét fiatalon felismerő csehszlovákiai forradalmár — ha élne, ma nyilván ő is az átalakításért, a gazdasági mechanizmus tökéletesítéséért, a több szocializmusért és a több demokráciáért küzdene. Fáradhatatlanul azért dolgozna, hogy a párt irányvonala érvényesüljön a gyakorlatban. BALÁZS BÉLA Archívumi felvételek munkás 11
