A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-07-03 / 27. szám
KINCSÜNK A NYELV biekről mintha vázlatosabbra sikeredett volna a kép. A két háború közötti évek haladó szellemű csehszlovákiai magyar' sajtóját bemutató harmadik fejezet tulajdonképpen az antológiákat összeállító és sajtó alá rendező Fonod tevékenységének a gyümölcse. A tanulmánygyűjteményt záró Közös dolgainkról című fejezet tematikailag a legtarkább, hiszen irodalomkritikát, publicisztikát, ankétkérdésekre adott válaszokat, Írói arcképet egyaránt tartalmaz, de talán a legérdekesebb része az a tanulmány — Történelemszemlélet és nemzeti tudat —, amely a nemzeti és a nemzetiségi kérdés problémakörét járja körül, részben az utóbbi évtizedekben a témáról megjelent könyvek (pl. Vladimír Minác, Joó Rudolf, Diószegi István, Kővágó László, Juraj Zvara, Viliam Plevza és mások) nyomán, részben a saját tapasztalatait és olvasmányait felhasználva. Az írás alcíme csupán „tallózást" ígér, s ennél nem is kíván többre vállalkozni, mindezek dacára helyenként rámutat olyan túlzásokra és elfogultságokra is, amelyek olykor még ma is továbbélnek, esetleg zavarólag hathatnak. Azt hiszem nemcsak a saját, hanem sokunk véleményét tolmácsolom, amikor arra buzdítom Fonod Zoltánt, hogy bokros teendői közepette is szakítson időt arra, hogy ezt a kérdéskört alaposabban is körüljárhassa. s idővel esetleg egy monográfiát is megjelentessen róla. LACZA TIHAMÉR harminc éve ugyanazt csinálom. Sokan viszont éppen ezt célozzák meg, mondván miért nem csinálok már valami újat, mért mindig ugyanazt. Remélem, hogy az igazság valahol középen van, mert én valóban ugyanazt az elképzelt szöveget írom immár harminc éve, ám ez a szöveg állandóan terebélyesedik, új és új aspektusokkal gazdagodik. Természetes, hogy előre, s nem visszafelé szeretnék haladni, s olyan utakat keresek, amelyeken a mi tájainkon eddig nemigen jártak. — Az imént nagyjából vázolta, milyen úton jár, s merre szeretne továbbhaladni. Ám én konkrét tervekről is hallani szeretnék ... — Az elkövetkező időszakra sok tervem van, ám erről még nemigen szeretnék beszélni. Hosszú készülődés után a közeljövőben talán megjelenik a Slovensky spisovatef kiadó gondozásában válogatott kötetem, amelyet Marta Podhradská fordított, s a címe „Sonáta casu" (Időszonáta) lesz. Beszélgetett: L Dusik Éva Szellemes karcolatot olvastam a minap. Arról szólt, hogy egy férj el szeretné tenni láb alól hites feleségét, s ehhez egy gyógyszerész segítségét kéri, aki a rossznyelvek szerint olyan méreg birtokában van, amelyet a halál után nem lehet kimutatni az áldozat szervezetéből. Ám a gyógyszerész hétpróbás méregkeverő, aki „csodamérgével" derekasan üzletel. Méghozzá humánus célokat követve. így esik meg, hogy előbb a gyilkosságra készülő férj kávéjába kever egy adagot a halálos szerből, hogy aztán ezer dollár ellenében megfelelő ellenméreggel megmentse üzletfele életét. A karcolatban az események imigyen zajlanak: Mit kér az ellenméregért? — kiáltotta Langstrom. — .Ezer dollárt. Élnem kell valamiből, nemde? Még ha az is a lovacskám, (kiemelés tőlem G. S.) hogy megakadályozzam a gyilkosságot.. És így tovább! Hogy miként fejlődik-bomlik a cselekmény, nem lényeges. Számomra véget ért az olvasás, mert a fordítói baklövés elvette tőle a kedvemet. Régi gyakorlat, hogy egy-egy alkotást — megfelelő nyelvismeret híján — közvetítő A júniusi Környezetvédelmi Világnap apropóján szinte „környezetvédelmi számként" jelent meg a Tvorba cseh politikai-kulturális hetilap 22. száma. „Foltok a lelkiismereten" címmel vezércikként olvasható Ladislav Müller írása, melynek központi témája a környezet-, ezen belül is a vízszennyez(őd)-és, illetve az ezzel kapcsolatos emberi felelősség és felelőtlenség. Hogy a problémafelvetés sajnos nem alaptalan és nem csupán alkalomszerű, mindössze egyetlen tény, mindjárt az írás elejéről: „Az idei év első három hónapjában csupán a CSSZK-ban pontosan száz, vízszennyezéssel járó balesetet voltak kénytelenek feljegyezni. Ez gyakorlatilag a fele az egész elmúlt évinek .,." A vezércikk mondandóját erősíti Jaroslav Cejka: Reky (Folyók) című, utolsó versszakában a folyók könyörgésévé, Miatyánk-jává formált verse is. A téma természetesen nem újkeletű. Ami talán kissé szokatlan, az a témával kapcsolatos írásoknak mind erőteljesebb, határozottabb, bátrabb, kicsiben és nagyban is elsősorban az emberi felelősségre apelláló, az emberi felelőtlenségre utaló hangneme. S bizonyos, a nem is olyan távoli múltban esetleg tabunak, netán tévesen, vagy akár szándékosan is „első- és magasabbrendűen" értelmezett dolgoknak a megkérdőjelezése a további halasztást már csak nehezen, és mind nagyobb áldozatok árán tűrő természet- és környezetvédelem pozí-LÓLÁB nyelv segítségével fordítunk le magyarra. Tucatnyi ilyen munkát tudnék felsorolni ; többségük jó, élvezetes, művészi szintű teljesítmény. Mert magyarul is pontosak. Az imént olvasott karcolat „lovacskájának" azonban kificamodott a lába. Nemigen értem, hogy mit is művel tulajdonképpen ez a méregkeverő gyógyszerész, akinek az a „lovacskája", hogy stb. Persze, gyanítom én, hogy ennek a gyógyszerésznek az a „szenvedélye", az a „vesszőparipája", vagy — eszi fene! — az a „hobbija", hogy időnként megakadályoz egy-egy feleséggyilkosságot ... Csekélyke ismereteim szerint ugyanis a szlovák „konicek" magyar megfelelője nem a „lovacska". Mindig úgy tudtam, hogy mi magyarok, ha valamit szenvedélyesen űzünk, ha vannak kedvteléseink, amelyekre időt és energiát nem sajnálunk áldozni, akkor mi nem „lovacskázgatunk", hanem hódolunk kedvtelésünknek, esetleg az adott dolog a vesszőparipánk. A „lovacskázásról" nekem — már dójából. Ebben a hangnemben fogalmazta meg idevágó gondolatait például Dzsemma Firszovova szovjet filmrendező is a csernobili atombalesetet követő en készült dokumentumfilm kapcsán. Az anyagot a Szovjetszkaja kultúra SZILVA JÓZSEF FAMETSZETE elnézést érte — egészen másféle képzeteim vannak... GÁL SÁNDOR A múlt heti számunkban közölt Nyelvi totó megoldása: A mérföldköves kifejezés a hibás. A szerző ugyanis összetévesztette a hétmérföldes szóval. A két szó mást-mást jelent Az első kifejezés a mérföldkővel áll kapcsolatban, és azt jelenti, hogy valami valaminek a történtében, valakinek az életben olyan állomás, mely a korábbihoz képest lényeges változást jelent Mondhatjuk tehát, hogy pl. A felszabadulás nemzetünk történelmében is mérföldkő volt A hétmérföldes szó a mesékből került át a köznyelvbe. Jelentése: rendkívül gyorsan haladó. A mondat helyesen tehát így hangzik : Az év vége hétmérföldes léptekkel közeledik. című folyóirat alapján közli a cseh hetilap. De versei mellett ilyen hangnemű írással jelentkezik a Berounka folyó környezetének védelmében az irodalmár Pavel Jiras is. S hogy az irodalmárok ebbéli elkötelezettsége nálunk sem teljesen fehér holló, elég utalni Petr Pavlíknak a Cseh írószövetség legutóbbi kongresszusán elhangzott, a Sumava természetvédelmi és ökológiai problémáira kellő hangsúllyal figyelmeztető vitafelszólalásra. Mert, ha a távolabbról szemlélődő számára hihetetlennek is tűnne, még az ilyen tájvédelmi körzetben is tengernyi a gond, s vele szemben csöppnyi az orvoslások lehetősége. Ez olvasható ki a lap egyik további anyagából, a már említett Ladislav Müller és Ja na Bartusková Például Prachatice című közös irodalmi riportjából is. Mert ott is, másutt is, rengeteg a különböző gátló körülmény, melyeknek hátterében kicsiben és nagyban is szinte minden esetben felfedezhető bizonyos fokú emberi felelőtlenség. Hisz, nézzünk csak körül; akarva-akaratlanul is micsoda ilyen jellegű láncreakciónak vagyunk kisebb-nagyobb láncszemei. Megdöbbentően igaz Müller hasonlata, miszerint a víz szennyfoltjainak eltávolítására a körülmények már kikényszerítették a megfelelő technológiákat. Az emberi lelkiismeret foltjainak eltávolítására még korántsem. NÉMETH GYULA FOLTOK A LELKIISMERETEN 11
