A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-07-24 / 30. szám
Forradalmi múlt — \ forradalmi jelen 26 CIUDUD «COUa» 1953. július 26-án az akkor 26 éves Fidel Castro vezetésével egy kis csoport megtámadta a Moncada laktanyát, Santiago de Cubában. Fiatalok voltak, akik 1953 történelmi nevezetességű júliusában megrohamozták a zsarnokság fellegvárát. A laktanya elfoglalása, mint tudjuk, nem sikerült. További évek harcára volt szükség a forradalom győzelméig. Kuba valamikor az amerikai monopóliumok hitbizománya a termékeny földnek csaknem a fele az United Fruit és a West Indien Company tulajdona volt. Ugyancsak az észak-amerikai tőke ellenőrizte a cukorfeldolgozó üzemeket. Az 1959-es forradalmi győzelmet megelőző évben több mint 600 ezer volt a munkanélküliek száma. A gyerekek több mint fele nem járt iskolába, a lakosságot járványok tizedelték, a vidéki népesség majd 30 százaléka szenvedett maláriában, miközben az orvosi ellátás csak a városok gazdagjainak kiváltsága volt. A főváros Havanna, amely New York képmására épült és Varadéra tengerpartja, az észak-amerikai turisták paradicsoma lett. Terjedt a szerencsejáték, a kábítószer és a prostitúció. A forradalom győzelme óta eltelt 28 év túl rövid idő a problémák megoldására. Tudni kell azt is, hogy a kubai népgazdaság fejlettsége, teljesítőképessége még nem hasonlítható a miénkhez, ismerni kell azonban azt a forradalom előtti nullpontot, ahonnan elindultak. Közismert, hogy Kuba tekintélye a fejlődő országok körében rendkívül nagy. Az ázsiai, afrikai, közép- vagy dél-amerikai A siboneyi kisfarm, ahol a Moncada megrohamozására készültek FideI Castro és társai egyszerű dolgozó emberek nem a fogyasztási cikkek csomagolása, a kirakatok csillogása vagy az autók márkája szerint ítélik meg a helyzetet. Ezek az emberek azt látják, hogy Kubában nincs munkanélküliség, senki sem éhezik, felszámolták az írástudatlanságot, mindenki tanulhat, jó az orvosi ellátás. Kuba példája vonzó az amerikai kontinens fejlődő országai számára már azért is, mert az Egyesült Államok minden nyomása fegyveres és egyéb felforgató tevékenysége ellenére meg A Moncada laktanya, amely ma általános iskola tudta védeni függetlenségét és ez tiszteletet ébreszt a józanul gondolkodó emberekben. A fejlődő országoknak nyújtott sokoldalú segítségről tanúskodik, hogy ma is húsz országban, közel négyezer kubai tanár és tanító működik. John Stock Well az USA egykori hírszerzője, aki később hátat fordított megbízóinak irta: „Kuba nem gazdag ország, de az USA akarata ellenére elég sikeresen valósítja meg forradalmi céljait és már ez magában is követendő példa. Kuba vezető tényezői kiváló emberek, katonái nagyszerűen harcolnak, mérnökeik, technikusaik szakmájukhoz jól értenek, iskolarendszerük kiválóan működik." Kubának ezekben a napokban is igen sok gonddal kell megküzdenie. A cukor példátlanul hosszú ideje alacsony világpiaci ára meghiúsitotta azokat a terveket, hogy növeljék konvertibilis export termékeiket. Mint Fidel Castro nemrégen megfogalmazta, korrigálni kívánják azokat a hibákat, amelyek a gazdasági életben az elmúlt évek során keletkeztek. Meg kell küzdeni az elburjánzott bürokráciával is. Egy közelmúltban tartott pártértekezleten perc alatt megegyeztünk az útiköltségen. Amíg vezetőnk beleegyezett abba, hogy szolgáltatásait az eredetileg javasolt összeg feléért is megteszi, háromszor kellett úgy tennünk, mintha más riksás után akarnánk nézni. Ennek ellenére, hogy az üzlet nem úgy történelmi mecsetében Nem könnyű saját gépkocsival közlekedni Delhi utcáin. Nemcsak nagy ügyességet és rugalmasságot, hanem türelmet is igényel. Néhány főútvonalon kívül az utcákat gyalogosok és riksák árasztják el. A riksák így lényegesen gyorsabbak, mint a gépkocsik. Delhi egyik elővárosában levő Kutáb Minár mecsetet tehát mi is inkább riksával kerestük fel. Az indiai nagyvárosban nem jelent problémát riksát keríteni. Elég egy pillanatra megállni és tanácstalanul körülnézni. Máris kéthárom riksakuli ajánlja fel szolgálatait. A tapasztaltabb turisták azonban tudják, hogy a viteldijban már előre meg kell egyezni. Ha az idegen ezt nem tudja, akkor a megszokott viteldíj ötszörösét is fizetheti. Tekintettel arra, hogy úticélunk több mint 10 kilométerre volt, motoros riksát választottunk. Vezetője vörös turbános, ősz szakállú szikh volt. E nyelvi és vallási csoport tagjai csaknem valamennyi indiai nagyvárosban különböző szolgáltatásokat kínálnak a turistáknak, tehát keresetük lényegesen nagyobb, mint más nemzetiségi csoport tagjainak. Öt alakult, ahogyan azt szerette volna, egész úton mosolygott ránk. Minden bizonnyal még igy is becsapott bennünket. A Kutáb Minár Delhi legértékesebb és legrégibb kultúrtörténeti emlékei közé tartozik. Mohamedán épületek együtteséről van szó, amelyet a régi székesegyházak helyén a 12. század végén Kutáb ud-Bin, első mohamedán szultán épített. A hatalmas kertekkel együtt ezek az épületek az uralkodóé voltak. Delhiben a 20. században óriási építkezések folytak, így a Kutáb Minár és az indiai főváros negyedeinek részévé vált. A Kutáb Minár építése egészen a 14. századig folytatódott. Firuz Tunghlak szultán más építményeken kívül egy 71 méteres tornyot is építtetett. Állítólag szabadidejében itt gyönyörködött a táj szépségében. A torony ma is létezik, és építőinek ügyességét hirdeti. A hinduk a világ 7 csodája közé sorolják. A torony tövében állnak az eredeti paloták és mecsetek romjai. Az utóbbit a legrégibb hindu templom maradványain építették a 12. században. Indiában az első mecset volt. Indiai család kiránduláson Kutáb Minár látképe Az idő, a nedves éghajlat azonban az értékes építményt is kikezdte. Legjobban a Koránidézetek károsodtak, amelyek a falakat díszítik. Helyenként épségben megmaradtak a szép mozaikok is. A Kutáb Minár legnagyobb érdekessége azonban a több mint 7 méter magas vasoszlop, amely a mecset udvarán áll. A történelmi adatok szerint az 5. századból származik. Első látásra nem is olyan érdekes, mert csaknem teljesen díszítés nélküli. Figyelemre méltó azonban, hogy több mint 1 500 éve áll a nedves levegőn és még nem kezdte ki a rozsda. A mai szakemberek sem tudják megmagyarázni, hogy másfél ezer évvel ezelőtt az indiaiak hogyan tudtak ilyen jó minőségű vasat önteni. Néhányan azt állítják, hogy az oszlop elkészítéséhez egy nagy meteorit anyagát használták fel. Az indiai főváros piszkos utcái után kelle-20
