A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-07-24 / 30. szám
Fidel Castro az öntudatos cselekvésre és a szigetország forradalmi hagyományaira emlékeztetett. „Az erkölcsi értékek teszik lehetővé a nagy tettek 'végrehajtását." E gondolat jegyében emlékezik meg július 26-án Kuba népe a forradalom kezdetéről. STRASSER GYÖRGY A szerző felvételei s Útban Kutáb Minár felé mes felüdülést jelentett a séta Kutáb Minárban és kertjeiben. Főleg az ünnepek idején nagyon sokan keresik fel ezt a helyet. A régi épületek falai azonban egyre jobban omladoznak. Távozásunkkor aggódva gondoltunk Kutáb Minár jövőjére ... Kép és szöveg : PAVOL ZACHARA GYERMEKEKNEK ■Hl A Nagymama és kisunokája Pistike egy nyári délután a kertvégi körtefa alatt üldögéltek. A Nagymama épp az imént fejezett be egy mesét. Pistike annyira beleélte magát a mesebeli vándorlegény sorsába, hogy kis szája is nyitva maradt a gyönyörűségtől. Kis ideig töprengett, aztán megvakarta fejebúbját és megkérdezte: — Mondd, Nagymama, miért szép a mese? Nagymama erre a nehéz kérdésre nem számított! Pápaszeme felett öszszefutottak a ráncok, és erősen elgondolkozott. Pistike tágra nyílt szemmel várta a választ. — Hallgass ide, kisfiam — kezdte végre a nagymama. — Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? — Hajóskapitány! — vágta rá iziben Pistike. — Nos, talán már észrevetted, hogy a mesében minden lehetséges. Indulj hát el a mesék tengerén, mint egy mesebeli vitorláshajó daliás kapitánya! Mi mindent kívánsz a hajódra? — Sok csokoládét, játékokat és téged Nagymama ...! — Jól van, kisfiam! — hagyta jóvá a nagymama a kívánságokat. — Máris a hajón vagyunk, s egy nagy óceánon úszunk finomabbnál finomabb csokoládéval megrakodva. — Mogyorós csoki is van? — kérdezte Pistike. — A rakomány fele mogyorós csokoládé — mosolygott a nagymama, aztán folytatta: — Most éppen egy gyönyörű, virágos sziget mellett suhan el a vitorlásunk ... — Nem kötünk ki? — hajolt közelebb Pistike. — Te vagy a kapitány! — felelte a CG33 nagymama ravaszkásan. — A hajón a kapitány parancsol. — Akkor kikötünk és megnézzük, hogy mi van a szigeten! — intézkedett a kis kapitány. — No jó — egyezett bele a nagymama. — Horgonyt leereszteni, csónakot a vízre bocsátani!... Egy-két evezöcsapás és máris a parton vagyunk. Itt a szigeten mindenfelé hatalmas pálmafák, illatos virágok, eper, szamóca, füge, datolya, kókuszdió és banán. Ugye, milyen csodálatos minden? Érzed ezt a kellemesen bódító illatot...? — Érzem — suttogta Pistike. — De hallgass csak!... Azt hiszem, oroszlánüvöltést hallok — mondta sejtelmes hangon a nagymama és mutatóujját figyelmeztetően az orra elé tartotta. Pistike egy kicsit megszeppent, aztán megkönnyebbülten felsóhajtott: — Az nem oroszlán. Nagymama! Csak a faluvégi kutyák csaholnak! — Ejnye, kisfiam, hát elfelejted, hogy az óceán egyik szigetén vagyunk?! Hogyan hallatszana ide a mi falunkból a kutyaugatás?! Pistike észbe kapott, hogy a mese csak úgy ér valamit, ha hinni is tud benne, aki hallgatja! Nagymamát utánozva ő is felemelte hát ujjacskáját, jelezve, hogy ö is a szigeten érzi magát és kísérteties hangon suttogta: — Most mi lesz. Nagymama? — Nekigyürkőzünk és megbirkózunk az oroszlánnal! — felelte harciasán a nagymama. — Vigyázz, mert már itt is van! Kapd el a torkát és tartsd, míg beleszúrom a kötőtűt! No, látod, már ki is nyújtózott... Pistike egészen belehevült a küzdelembe. Szeme csillogott, kipirult arcán pedig apró veritékcseppek gyöngyöztek. Elengedte a körtefa törzsét, amit a harc alatt úgy megszorított, mintha az lett volna az oroszlán nyaka ... Aztán gondolt egyet és a virágágyhoz futott. A nagymama kíváncsian nézett utána. Ő meg letépett néhány szál virágot és visszaült a nagyi mellé. — Viszek virágot Anyunak a meseszigetről — emelte fel a kis csokrot — siessünk vissza a hajóra, hogy mikorra Anyu megjön, mi is otthon legyünk! — Jó, gyerünk — egyezett bele a nagymama. — Hipp-hopp, már itthon is vagyunk! Szép utazás volt? — Igen! — rebegte Pistike. — De, Nagymama, most már igazán mondd meg, hogy miért szép a mese?! — Mert a mesében minden lehetséges! A mesében a kisfiú is lehet hajóskapitány, méghozzá egy olyan hajón, amelyik tele van csokoládéval. A gyenge is le tudja győzni a gonosz ellenséget, akármilyen erős legyen is az... A mese azért is szép, mert abban a rossz, a gonosz mindig elnyeri büntetését, és csak a jó és igazságos ember győzedelmeskedik. KOVÁCS JÓZSEF SZABÓ LŐRINC HÖRPENTÖ Gá-gá, bíró, bumbele, Máté, nem apádé, nem anyádé, tied ez á nagy karéj, tej van hozzá, hófehér. Míg ezt szépen megiszod, húz a liba papucsot, indul messze Indiába, fél, hogy fázni fog a lába. Azt üzeni: odaér, mire elfogy a karéj, s ahogy iszod a tejet, kortyok szerint lépeget; lép, lép, lépeget, még, még, még egyet — az utolsót! így ni! Már egész üres a pohár! Ennek aztán örvendek, s én is nagyot hörpentek. Próbáljátok két vágással úgy elosztani a sajtot, hogy mind a négy egérkének jusson belőle! 21
