A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-07-24 / 30. szám
Világgá futott a kutyám Meleg nyári délután volt. Az ég halványkék legelőjén egyetlen bárányfelhő sem ballagott át. Csak a fény lobogott, sziporkázott, mintha föl akarta volna gyújtani a földet. Az udvar unalmasan pihegett, a tyúkok árnyékba húzódtak, Bundás is ott hevert a vén körtefa alatt, összegömbörödve, mint egy nagy pamutgombolyag. Az eresz árnyékában üldögéltem s az átellenben magasodó Kopasz hegy mészköszirtjeit bámultam, azt képzelve, oroszlánfej az egyik, hiszen hatalmas sörényét is fölismerni véltem. Á másik meg fehér bundás jegesmedve, aki lepihent a hegy oldalában. s holnapra talán továbbcammog a kőgörgetegben. Púpostevét is találtam a fölmeredő sziklaerdöben, vaddisznót meg vágtató paripát. A képzelet játékát is meg lehet azonban unni. Belefáradtam a játszadozásba, feltápászkodtam és füttyentettem Bundásnak. — Ugorj, Bundás! Kimegyünk a piacra. Végigballagtam az udvaron, ki a kapun s már ott is voltam a falu piacán, ahol három kocsma volt, ragyogott a borbélymühely sárga réztányórja. Átellenben pedig a rőföskereskedö meg a mészáros és hentes kínálta portékáját. A templom körül akácok bólogattak, vastag törzsű hársak csalogatták a méheket. Szombatonként meg vasárnap délelőtt nagy nyüzsgés volt a piactéren, zöldséget, vajat, tojást, túrót árultak a kertészek meg a kofák, most azonban csendes volt minden, csak itt-ott ballagott néhány járókelő. A mészárszék előtt ütött-kopott fapad nyújtózott. Arra telepedtem, gondolván, majdcsak erre vetődik valamelyik pajtásom. Bundás a lábam elé telepedett és tovább szunyókált. A mészárszék ajtaja tárva-nyitva volt, bomló húsok szagát csapta ki a huzat. Egyszerre csak Répási mészáros kukkantott ki az ajtónyílásból. Ahogy észrevett, mellém telepedett, könyökével oldalba bökve. — Húzódj odébb! Nem értettem, mért kellett odább húzódnom, hiszen volt hely bőven, szólni azonban nem mertem. Tagbaszakadt, csontos, inas ember volt a falu mészárosa, előreugró állal, hatalmas sasorral. Mindig hangoskodott, zsörtölődött, rekedtes hangja betöltötte a piac környékét. Most is heccelődni vágyó kedve volt. Honnan jött a szomorúfűz? Furamód valamennyi európai szomorúfüz abból a fügéskosárból sarjad, amelyet Szmirnából küldtek Lady Suffolknak, és amelyben véletlenül néhány másfajta leveles ág is volt. Alexander Rope angol költő (1688—1744) kért egy ágacskát belőle és találomra leszúrta twiakenhami kertjében, a Temze partján, hadd lássa, mi lesz belőle. Általános meglepetésre gyönyörű szomorűfüz sarjadt az ágból. Később az amerikai gyarmatokra utazó egyik angol tisztnek támadt az az ötlete, hogy olajos selyembe burkolva magával visz egy ágat. Ebből is pompás fa lett Amerika minden szomorúfüzeinek őse. Az európai és amerikai szomorúfüzek tenát mind a XVIII. századi, előkelő angol dáma nyalánkságának köszönhetik létüket. Franciaország leghíresebb szomorúfüze Alfred de Musset, a költő sírján nő. a Pére Lachaise temetőben. — Csúnya kutyád van — szólt lenézően, cipője orrával megbirizgálva a Bundás fülét. — Úgy látom tacskó lenne, de korcs az istenadta. — Jó kutya ez — védtem meg Bundást. — Hűséges. — Eredj már — vetette felém ellenkezve. — Lusta dög ez, most is szunyókál. — Melege van. — A kutyának ne legyen melege. Nézte Bundást és egyszerre fölvillant a szeme. — Várj csak, mindjárt fölélénkítem. Becammogott az üzletbe és kisvártatva visszatért. Hozott egy húscafatokkal teli csontot, valami bádogdoboz félét, amelynek lyuk volt a fenekén és madzag lógott ki belőle. A csontot odahajitotta a kutyám orra elé. aki rögtön rávetette magát. Amíg Elundás a csontot rágicsálta, Répási mészáros ügyesen a kutya farkához kötötte konzervdobozát. Nem tudtam elképzelni mi lesz ebből az egészből. Sokáig nem kellett vámom. A robusztus mészáros tenyere élével jókorát húzott Bundás kutyám farára. Fájdalmában fölüvöltött, és mint a puskából kilőtt golyó, röpült végig a piactéren, neki a Nagy utcának. A farkára kötött pléhdoboz rettentően csörömpölt, s ettől még jobban megrémült. Vágtatott végig a hosszú utcán, amig el nem tűnt a kanyarban. A ricsajra itt is, ott is emberek jelentek meg a kapualjakban. Ftépási hahotázni kezdett, tokája le-fel hullámzott, boldogságában a térdét csapkodta. Valami a szívembe nyillalt. Egy pillanatra elsötétült szemem előtt az ég. — A kutyám, a kiskutyám! — kiabáltam magamból kikelve. — Világgá szaladt a kutyám! Répási erre még jobban hahotázott. — Szaladj utána, majdcsak találkoztok valahol. Sírva rohantam Bundás után. Hátamat úgy csapdosta a mészáros hahotája, mintha korbáccsal verték volna. Vágtattam, mint aki eszét vesztette. Fülemben egyrehangosabban dobolt a vér, arcomon ököllel mázoltam el a könnyeket. • DÉNES GYÖRGY Bár az 1857-ben meghalt Musset egyik darabjában kifejezte óhaját, hogy a romantikus hangulatú fa lombjai alatt kíván pihenni, vágya csak nyolcvanöt év után teljesült, amikor rajongói 1942-ben szomorúfüzet ültettek mauzóleuma fölé. Van-e szóda a szódavízben? A szódavízben egy csipetnyi szóda sincs. Akkor hát miért szódavíz a neve? És miért szikviz? Mindkét elnevezésnek tárgyi tévedés az alapja. A szóda a nátriumkarbonát, azaz a sziksó (szénsavas nátrium) népszerű neve. Ugyanerre utal a szikvíz névben a „szik", amely a sziksó rövidítése. A tévedés pedig abból adódik, hogy a szódavíz készítéséhez felhasznált szénvegyület: a széndioxidot a természettudományokban kevéssé jártas dédapáink azonosították a szénsavas nátriummal, amely sokáig a legismertebb szénsavas vegyület volt. EMBERI SORSOK „Mielőtt kezet emelne önmagára, hívja föl az alábbi számot: ...” Ez az újsághirdetés volt a lelki elsősegély telefonszolgálatok kezdete. 1954-ben tette közzé egy londoni emberbarát. REMÉNYSUGÁR - TELEFONON Nálunk a távolsági lelki szolgálatot szorgalmazó első kísérlet, még a hatvanas évek első felében, Prágában indult. Később, a hatvanas-hetvenes évek fordulóján, a fiatalok részére a „barátság hangján" megszólaló önálló telefonvonal is létesült hazánk fővárosában. Később az ország több más pontján szintén működésbe léptek a Bizalom Vonalainak „telefoncsatornái", ahol a hívót védő szabályok — a telefonszolgálatok nemzetközi szövetségének előírásai szerint — rendkívül szigorúak. Például: szó sem lehet arról, hogy egy újságíró ügyeletén vegyen részt — közli a riporterrel az ügyeletes szplgálatvezető. — És a megtörtént, elpánaszolt eseteket sem lehet kiadni!... — Vajon miért ez a nagy titokzatosság ? — Azért mernek a hívók feltárulkozni, mert láthatatlanok, névtelenek és azonosíthatatlanok. A hívó ebben a kapcsolatban teljes szabadságot élvez Ö kezdeményezi a beszélgetést, és ő fejezi be. Nem nyomozzuk a kilétét. Csak olyasmit kérdezünk, amiből megismerhetjük a konfliktusait. Semmiféle intézkedést nem teszünk, és nem is tehetünk, hiszen ismeretlen az illető. Viszont ha ő bármiféle közbelépést igényel, természetesen készséggel segítünk. Nem fogadunk el semmiféle ellenszolgáltatást, és nem törekszünk arra, hogy a hívó érzelmi függőségét fenntartsuk. Egyfajta érzelmi kötődésre, ami a hívót az ügyelőhöz fűzi, a visszatérő beszélgetésekben van szükség. Persze, ezt nem kívánjuk hosszú ideig fenntartani, mert elsődleges célunk, hogy a hívó érzelmileg a saját lábára álljon. — A beszélgetés tehát anonim ?... — Én inkább arcnéikülinek mondanám. Az arc nélküli hívót az elektronika összekapcsolja az arc nélküli ügyelővel. A feltételek ebben a tekintetben azonosak. Az emberi kommunikáció eszköztárából — amikor is általában látom beszélgetőtársam arcát, alakját, egész küllemét, érzékelem a mimikáját és a gesztusait — ebben a kapcsolatban egyedül a hang, a beszéd testesíti meg a másik embert. Legföljebb a visszatérő beszélgetések árulnak el többet a tanácsainkat keresőkről. — Kik a telefonálók? A napi szolgálatvezető (nő): — Tizenöttől hetvenvalahány éves korig mindkét nem tagjai. Nagy többségük, mintegy hetvenöt százalékuk nő. A hívások mögött azonban nem állnak azonos fajsúlyú konfliktusok. Vannak alkalmi hívók. akiknek aktuális sérelmeit segítünk feldolgozni, de vannak olyan klienseink is, akik úgy használják a telefont, mint mások a drogokat vagy az alkoholt- A krízishívók derékhadát a 35—55 éves korosztály adja ki. Számbeli fölényüknek azonban az is oka lehet hogy az újházasoknak és az el magányosodon öregeknek nem mindig van telefonjuk... A hívóknak mintegy fele házassági, életvezetési problémákkal küszködik. — Különbséget tapasztalni a nők és a férfiak jelentkezési szokásaiban? — A különbség nem feltétlenül a bejelentkezés stílusában nyilvánul meg. Általános tapasztalat hogy a nők éberebben figyelik a kapcsolataikat előbb veszik észre, ha baj van. és hamarabb is jelentkeznek. A férfiak magatartását még ma is a hagyományok vezérlik. Eszerint keménynek kell lenni, szilárdnak, összefogottnak. Ezért sokan már csak egy alkoholos periódus után, házassági és munkahelyi konfliktusok kudarcélményeivel a hátuk mögött folyamodnak külső segítséghez. Velük szemben egy másik férfitípus áll: a gyenge, határozatlan és az önértékelésében is bizonytalan. Gyakori tapasztalat, hogy a gyámoltalan férfiak szinte vonzzák a határozott és markáns egyéniségű nőket. Sokszor tragikus, vagy legalábbis kudarcba fulladó kapcsolatok ezek. Az erősebb fél előbb-utóbb kinövi a másikat, akinek ettől még csekélyebb lesz az önbizalma, még bizonytalanabb az önértékelése. »yen helyzetben megalázó és veszélyes szituációk alakulhatnak ki mindkét fél számára. — Valaki telefonál, nyilván azért, mert bajban van. Az illető vajon hogyan kezdi a beszélgetést? Szolgálattevő ügyelő (férfi): — Sokféleképpen. Van, aki tárgyszerűen érdeklődik, van, aki egyszerűen kiborul. A mi feladatunk, hogy felrázzuk a végsőkig elkeseredett embert, hogy lebeszéljük esetleges öngyilkossági szándékáról. Az öngyilkos-jelölt ugyanis nem a halált akarja, hanem egy másfajta létet. Szándékából akkor lesz tett, ha jelzéseit, segélykiáltásait senki nem fogja fel. Ezért vagyunk mi, hiszen aki telefonál, az még reménykedik. A krízishívó, képletes értelemben véve, egy mélységes gödörben van, amelyből nem lát ki. Az ügyelő nem rá-, vagy nem lebeszél. Elsősorban meghallgat. És időnként visszajelez: érti a hívót és elfogadja érveit. Az ügyelőnek át kell élnie a hívó érzelmi konfliktusait és indulatait, ugyanakkor önmagát és a hívót is kontrollálnia kell, végül pedig együttesen kell kiokoskodniuk a megoldást. Aligha véletlen, hogy a puszta tanácsadás helyett, a beszélgetésen van a fő hangsúly. Az esetek zömében, sűrített formában, egy-egy emberi dráma zajlik le a hívó szavaiban, az ehhez illő feszültségekkel, kitörésekkel és oldódással. Erre jó az arcnélküliség, mert segíti a teljes lelki kitárulkozást, a mélyen eltemetett sérelmek elmondását és a gyűlöletek kimondását. Ha sikerül megnyugtatnunk az illetőt, akkor reménykedhetünk, hogy haragja nem fog önmaga ellen irányulni. — Nem fenyegeti például a 434 34-es bratislavai telefonszámon szolgálatot teljesítőket a rutinosodás veszélye? Ha ugyanis az ember sok esetet ismer, hajlamos az osztályozásra. Mondjuk a munkahelyi problémák, a jellegzetesen anyósmeny konfliktusok kategóriájába, és így tovább... — Amikor az ember fölveszi a kagylót amikor megszólal egy ismeretlen hang. bizonytalanul, tapogatódzva, amikor lassan-lassan kibontakozik egy emberi dráma, az mindig új. hasonlfthatatlan és egyedi. Csak az a tipikus, hogy az emberi kapcsolatok zavarosak, nem segítik az embert elhelyezkedni a világban, sok esetben még csak arra sem segítenek válaszolni, hogy ki és mi vagyok én ?... És aki társtalaa vagy aki csalódott az bizony könnyűszerrel kétségbeesik, ha együttélési, életviteli problémái adódnak. Régi tapasztalat hogy az ilyesmit a legjobb megosztani valakivel... M. P. 19
