A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-07-24 / 30. szám
ÉLETÉBŐL AMATŐR TÁNCMŰVÉSZETÜNK HELYE ÉS PROBLÉMÁI Ellentétben a csoportfenntartás kérdésének részleges megoldottságával, teljesen megoldatlan a vezetők és a koreográfusok legfelsőbb szintű, folyamatos képzése, illetve járási szintű alapfokú képzése. Ez teljes egészében a népművelési intézmények feladata. Központilag, a bratislavai Népművelési Intézet nemzetiségi osztályának átszervezése óta (1983), nem folyik rendszeres oktatás. Az említett központi intézmény, a ma is érvényes törvények értelmében, 1956-tól végezte rendszeresen ezt a szakmai-metodikai feladatot is. Az utolsó kétéves időtartamú koreográfusképző tanfolyam (levelező tanfolyam) 1982-ben fejeződött be. Azóta újabbat nem szerveztek, így megszakadt az amatőr szakemberek, koreográfusok képzésének folytonossága, és sem az újonnan alakuló együttesek élére, sem pedig a huzamosabb ideje működő együttesek különböző okokból félreállt koreográfusai helyére nincs lehetőség új, szakmailag képzett koreográfusokat állítani. Pedig az amatőr művészeti élet területén — akárcsak az amatőr sportban — a vezetők, az alkotó szakirányítók, a koreográfusok, az edzők folyamatos nevelése az élet természetes rendjéhez tartozik. Az amatőr koreográfusi státusz nem élethivatás, aki vállalja, annak életében ez jelentős többlettevékenység, s ha megváltoznak a családi, munkahelyi körülményei kénytelen elsősorban e tevékenységet a megváltozott körülményekhez alakítani, esetleg teljesen abbahagyni. Ezért is szükséges az utánpótlás folyamatos nevelése. A nyolcvanas évek elején a Csemadok XIII. Országos Közgyűlésére készülve örömmel Írhattuk, hogy az élvonalba tartozó táncegyüttesek és gyermektánccsoportjaink vezetése olyan szakemberek kezében van, akik elvégezték a bratislavai Népművelési Intézet központi levelező koreográfus-képző 2, illetve 3 éves tanfolyamát is. Jelenleg megoldatlan a kérdés a Kamócsa, az llosvai, a Bódva, a Palóc, a Hont. az Apró Palóc, stb. élvonalba tartozó táncegyütteseinknél, illetve gyermektánccsoportoknál. A felsorolt csoportok ma vendégkoreográfusokkal dolgoznak. A vendégkoreográfusi megoldás egy koreográfiakészítés erejéig elfogadható, mert színesítheti az együttes műsorpolitikáját, gazdagíthatja a táncosok előadói stílusát, de huzamosabb ideig csak kivételes esetben jelenthet pozitívumot, illetve megoldást. Nem jobb a helyzet a kezdő és a haladó csoportok esetében sem, mert a járási és a kerületi szintű oktatás — két-három járástól eltekintve — teljesen megszűnt. A kerületek közül egyedül a Kelet-szlovákiai kerület volt e téren is tevékeny. A szakemberek folyamatos képzése hiányának káros hatását már most is érzi néptáncmozgalmunk, de igazában 5—10 év múlva fogja megérezni, amikor a jelenlegi aktív koreográfusok és tánccsoportvezetők félreállása is bekövetkezhet. A szakemberek lemorzsolódása 10—15 százalékot tesz ki évente. Sajnos, a központi szintű képzés jelenleg teljesen kilátástalan, mert az egyetA gyermektánccsoport-vezetőképző tanfolyam hallgatói, 1979. Újvár len erre hivatott intézmény, a mar említett bratislavai Népművelési Intézet, a jelenlegi 5 éves tervidőszakban nem is tervez nemzetiségi koreográfusképzést. Megoldatlan a mozgalom szak- és módszertani irodalommal, illetve műsoranyaggal való ellátása is. Ez a probléma a nyolcvanas évek elejéig a jól megoldott kérdéscsoportba tartozott. Az intézet, saját nyomdai megoldásában, évente kb. 200 oldal terjedelemben biztosította a magyar nyelvű anyag kiadását. Ma viszont nincs gazda, nincs kiadó. Azt minden ember tudja, hogy ha a központi irányítás egy művészeti mozgalom részére nem biztosítja a megfelelő szakmai irányítást, a megfelelő műsoranyagellátást, abból törvényszerűen a müsorpolitika fellazulása következik. Ez pedig mór társadalompolitikai kérdés. E téren is megoldást kellene találni. Együtteseink, népi tánccsoportjaink és gyermekcsoportjaink jelenlegi színvonala eléri az országos színvonalat. Ennek eredménye, hogy Országos Népművészeti Fesztiválunk es Országos Kultuialis Ünnepélyünk színvonala is kerületi és országos szinten van. A felnőtt táncegyüttesek közül a Szőttes, a két B kategóriás, a Csalló és a Hajós, valamint az Új Nemzedék és a Rozmaring a hazai kerületi és országos fesztiválokon, a központilag rendezett kulturális rendezvényeken, tv-adásokban, stb., színvonalasan helytáll. Hozzájuk közel áll a Csallóközi, a Bodrogközi és a Palóc táncegyüttes. Gyermekcsoportjaink közül is többen tartoznak az országos élvonalba: a Tátika, a Kisbojtár, a Fehér Uliomszál, a Barkóca, a galántai Pitypang, a Csali, az Apró Bodrogközi. Közülük is kiemelkedik a Tátika és a Kisbojtár. Ezek már egész esti műsorral tájoló előadásokat is vállalnak. Ezt a szlovák gyermektáccsoportok közül is csak tevés tudja megvalósítani. Az is jó, hogy az élvonalba tartozó gyermektánccsoportjaink többségénél a fenntartók is komoly segítséget nyújtanak a sikeres működéshez. TAKÁCS ANDRÁS Fotó: a szerző EGY KIS FALU KULTURÁLIS ÉLETÉRŐL Sokan és sokszor megkongatták már a vészharangot az amatör mozgalom fölött, mondván: az új generációt nem érdekli csak a diszkó, a tánc. Hallani ezt kis és nagy községekben, mégis évről évre felbukkannak tehetséges és hasznos szórakozást igénylő fiatalok még a legkisebb falvakban is. így van ez Bájtén (Bajtava) is, az Érsekújvári (Nővé , Zámky) járás egyik eldugott kis falujában, amelynek mindössze 300—400 lakosa van. Ez évben Bemáth Erzsébet személyében olyan elnöke lett a helyi Csemadok-szervezetnek, aki nemcsak a nevét adta, hanem lelkesedése, tehetsége, kulturális igénye már működése elején megmutatkozott. Összetoborozta e kis falu fiataljait, meghallgatta igényeiket, és elvállalta egy színdarab betanítását is. Jókai Mór A debreceni lunátikus című színmüvével nemcsak otthon aratott sikert a csoport, hanem a környékbeli falvakban is. A járási versenybe is beneveztek és itt is jól szerepeltek. A siker, a közös élmény, csak fokozza a bajtai fiatalok lelkesedését, akik közül a legtöbb diák, de munkások is vannak közöttük. Már most készülnek a következő évadra, egy új színdarab és esztrádműsor betanulását vállalják, és a nyári szünet alatt sem tétlenkednek, közös összejöveteleket szerveznek az elnöknö Bemáth Erzsébet irányításával. Koncz Tünde, Báti Szilvia, Izrael László, Tóth Béla, Bernáth Ágnes, Kilmajer Csilla, Báti Róbert, Kosdi András bebizonyították, hogy a legkisebb faluban is lehet kulturált életet élni jó vezető irányításával. Dániel Erzsébet KIÁLLÍTÁS A Csemadok Érsekújvári (Nővé Zámky) Helyi Szervezetének képzőművészeti klubja június 15-én a muzslai (Muíla) Szövetkezeti Klubban megnyitotta Valsiková Magdaléna önálló kiállítását A festőnő 1947-ben született Érsekújvárod. A nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán végezte tanulmányait. Ahogy a tinta megszáradt friss diplomáján, már az udvardi (Dvory nad Zitavou) szövetkezetben kamatoztatta tudását. Jelenleg az ógyallai (Hurbanovo) Növénynemesítő- és Kutató Intézet osztályvezető mérnöke, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa. Mezőgazdasági szakíróként és több szakkönyv illusztrátoraként is találkozhatunk nevével. Fogékonysága a képzőművészet iránt hamar megmutatkozott Valáiková képeiről elmondhatjuk, hogy a természethez, élethez való ragaszkodás jellemzi. Ábrázolási módja realisztikus, izmusoktól mentes, képvilága lírai.-SCH-7
