A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-12-25 / 52. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL SZERENCSÉT HOZ, FÜSTÖT VISZ Miklósi Péter újévi riportja E. Fehér Pál: MIROSLAV VÁLEK VILÁGA Zs. Nagy Lajos: AZ ESEMÉNY VÉGE Bokros Katalin: GRADO ÉS GORIZIA / 7^------------------------------------------Lovicsek Béla: MENEKÜLÉS (folytatásos regény) HEJ HALÁSZOK, HALÁSZOK... (új néprajzi sorozatunk) Címlapunkon Gyökeres György felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. CsI. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král Péterné Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. c. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne n. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kős Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavatefstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. KÖTŐDÉSEK — Átmeneti lakhelyem Dunaszerdahely. Egyébként Komáromban születtem 1962- ben. amikor a szüleim nagymegyeri (Calovo) lakosok voltak. Ötéves koromig ott nevelkedtem, és sokat tartózkodtam a nagyszülőimnél is. Akárcsak a szüleim, nagymamám is pedagógus volt, a nagyapám pedig szabó. Alig emlékszem valamire, ami a nagyszüleim házán kívül történt. Az maradt meg bennem, hogy nagymama tanított engem is, az öcsémet is. Úgy értem ezt, hogy minden szépre, jóra! Meg a szabóskodó nagyapám munkájára is emlékszem. Tulajdonképpen fele-fele arányban megoszlott a nevelésem szüleim és a nagyszüleim között. Az utóbbiak természetesen nem voltak olyan szigorúak. Családom pedagógus tagjai megtanítottak arra, hogy szigorú, igényes és következetes legyek önmagámmal szemben, s ezért később a környezetemben többen gondolhatták rólam, hogy előre megfontolt szándékú karrierista vagyok, holott a cselekedeteim és a nézeteim a már említett nevelésemből és a természetemből következnek. Szerintem a pedagógus szülőkre nem vonatkozik a közmondás, cipésznek rossz cipője, kőművesnek rossz háza. Azt jegyezném itt meg, hogy a pedagógus gyermekét jobban figyeli a környezete, és elvárja tőle, hogy mintagyerek legyen. Ugyanúgy, ahogy a suszter lábbelijét is megnézik! Nagymegyeren ma is nagyon kedves ismerőseim vannak, és Pódafára is eljárok, mert hiszen még élnek a nagyszüleim. 1967-ben költöztünk el Kassára. Tehát ötéves koromtól a kelet-szlovákiai nagyvárosban éltem. Ott jártam magyar iskolába egészen az érettségiig. Rácz Kati néni tanítónőmre nagyon elevenen emlékszem. Jelentős személyisége volt a gyerekkoromnak. A család is kapcsolatban állt egymással, az iskolán kívül is találkoztam vele. Bruck Gyula emléke is megmaradt bennem sajátos matematika tanításával. Kovács Béla történelemórái is felejthetetlenek. Somló Erzsébet németórái úgyszintén. Amit otthon kaptam és az általános iskolában, annak összessége alakította ki vonzalmamat a művészetek és a kultúra iránt. Ekkor már egyre érettebben néztem a világra, s különösen az volt számomra meghatározó, hogy az otthonomnak jó, ösztönző erejű légköre volt. Sokoldalú nevelésemet szolgálva szüleim nagy hangsúlyt helyeztek a nyelvek tanulására és irodalmi ismereteim bővítésére, s ezek mind a világ jobb megismeréséhez vezettek. Kezdettől úgy neveltek, hogy megállják a saját lábamon, s ehhez az is hozzásegített, hogy kiskoromtól szavaltam. Amikor az ember színpadra áll, rádöbben, hogy csak magára támaszkodhat. Egy első és két második díj a jutalma a Jókai Napokon való szerepléseimnek. s egyszer a legjobb női szereplő diját is elnyertem Komáromban. A gimnázium ugyanabban az épületben volt, csak az osztályok és a tanárok változtak. Édesapám is ott tanított (most a Thália Színpad művészeti vezetője), de nem tett kivételt, sőt, szigorú volt hozzám. A gimnáziumban mozgalmas élet folyt, a diák szinte valamennyi szakterületen részt vehetett iskolán kívüli tevékenységben. Olyan osztályba kerültem, amelyben az osztálytársak jó értelemben vett ambícióval és széles érdeklődési körrel rendelkeztek. A szívós tanulás mellett tagja voltam az iskolai énekkarnak. A tananyagon kívüli élmények maradtak emlékezetesek számomra, az erőpróbát jelentő olimpiák, a versmondó és énekversenyek, a Szép Szó irodalmi színpad és a nyelvtanulás. Harmadikos gimnazista koromban letettem az államvizsgát angol nyelvből. A SZISZ munkája is foglalkoztatott. Sokrétű érdeklődési köröm megnehezítette a döntést, milyen hivatást válasszak? Úgy érzem, a véletlen segített, amikor dr. Rácz Olivérhez, a kassai orvosegyetem kórélettani tanszékének tanársegédjéhez kisbojtámak szegődhettem, aki bevezetett a biológia és a kísérletezés csodálatos világába. Neki köszönhetem, hogy végül is az orvosi hivatás mellett döntöttem. Másodikos gimnazista voltam akkor, és én már másképp néztem a biológiára, mint a többiek, testtanból és biokémiából igyekeztem a lehető legtöbb ismeretre szert tenni. Fontosnak tartom, hogy a középiskolás legkésőbb a harmadik osztályban már tudja, milyen hivatást akar választani. Furcsának tűnhet, hogy Prágában jelentkeztem orvosira, mikor Kassán is megtehettem volna ugyanezt! Nos, engem a gyermekorvosi hivatás vonzott, s Kassán nincs speciális gyermekorvosi szak. Meg hát a további diákéveket olyan városban akartam eltölteni, amely a lehető legtöbb lehetőséget nyújtja a tanuláshoz, a munkához és a szórakozáshoz. — Azelőtt is jártam Prágában, de csak futólag. A felvételi nagy fordulópont volt az életemben. A tanárok részéről sokkal nagyobb jóindulattal találkoztam, mint amenynyire számítottam. Rengeteget segített, amit a kötelező anyagokon kívül saját szorgalmamból a gimnáziumban megtanultam. A fővárost aránylag gyorsan megismertem, és elsőrendű feladatomnak tartottam, hogy lehetőleg tökéletesen ismerjem a cseh nyelvet. Annak ellenére, hogy magyar gimnáziumból jutottam el Prágába, nyelvi nehézségeim nem voltak. Az első évfolyam viszont nehéz vplt. Ekkor kellett a tanulással párhuzamosan al nyelvet elsajátítani, a saját lábamra állni, az erőmmel, az időmmel és pénzemmel önállóan gazdálkodni. A követelmények szigorúak voltak, de az első akadályokat sikeresen vettem, s az egyetem további évei már távolról sem jelentettek olyan erőpróbát. Mindehhez hozzájárult az a légkör is, amely a gyermekkari szakon uralkodott. Majdnem mindenkinél maximális jóindulattal és segítőkészséggel találkoztam. Az oktatók demokratikus szellemben neveltek bennünket, ösztönző erővel hatottak ránk, és ha a kedv megvolt hozzá, a munkalehetőségek is adottak voltak. Sikerült egyszerre több helyre is bejárnom, a kórélettani intézetbe, két évig a kardiocentrumba, amely Európa egyik leghi-Dr. GYÜRE MÓNIKA, a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járási kórház gyermekosztályának orvosa KÖTŐDÉSEK resebb gyermekkardiológíai központja. Ezeken a helyeken megfigyeléseket, kutatásokat végeztem. Tanulmányaim mellett több helyen dolgoztam ápolónőként is, leghosszabb ideig a gyermekonkológiai központban. Megismertem a kutatási munka nehézségeit és örömeit, ápolónőként pedig sok gyakorlati tapasztalatra tettem szert. És ezt nagyon lényegesnek tartom! Nemcsak az orvosi hivatásban, hanem az élet minden területén. Az elméleten kívül az ember ismerje meg a kétkezi munkát is. Tanulmányi előmenetelem és tudományos diákköri tevékenységem eredményeként háromszor kaptam dékáni kitüntetést, az ötödik évfolyam után pedig sikerült pályázaton elnyernem egy külföldi tanulmányutat Koppenhágába. Egy hónapot töltöttem az egyetemi kórház gyermekosztályán, és mind szakmai, mind egyéb téren nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem. Mindez persze lehetetlen lett volna nyelvi ismeret nélkül. Ez tulajdonképpen előfeltétele volt a pályázatnak. Egyetemi éveim idején több konferencián, szimpóziumon vettem részt. Legszebb emlékeim talán az európai orvosegyetemek dékánjainak és az orvosképzés európai tanácsának 1983-as konferenciájához, illetve üléséhez fűződnek. Fontosnak tartom, hogy az egyetemi hallgatók részt vegyenek konferenciákon, bekapcsolódjanak a vitákba, merjék vállalni véleményüket a nyilvánosság előtt! És hogy valamit a fővárosról is mondjak, Prága csodálatos, sajátos légköre van, mindig visszavágyom oda! Nehéz megállapítani, hogy a vonzódást az épületek, a nevezetességek, az emberek, vagy mindezek összessége jelenti-e? 1987- ben avattak orvossá. Pályafutásomat ez év szeptemberében kezdtem el Dunaszerdahelyen. Ahogy ez a pályakezdőknél szokás, sok ambícióval, igyekezettel, új törekvéssel láttam munkához. Szerencsés voltam, mert jó szakmai tudással és kiváló emberi tulajdonságokkal rendelkező főorvos, dr. Nagy Vidor osztályára kerültem. A kollégák is messzemenően jóindulatúak és segítőkészek. Külön meg kell említenem dr. Rummer Máriát, az újszülött osztály vezető orvosát, akinél tapasztaltabb, nagyobb tudású orvost és kellemesebb kollégát keresve sem találnék. Természetesen, mint pályakezdő, elég sok akadályba is ütköztem. Sokan mondták, míg egyetemre jártam, de nem hittem, hogy a gyakorlat sok mindenben más, mint az elmélet, a körülmények többször is rákényszerítik az embert arra, hogy ne úgy tegyen, ahogy tanulta! Társadalmunk arra irányuló igyekezete, hogy a gyógyítás optimális feltételét biztosítsa, még nem sikerült teljes mértékben. Mint fiatal, ezeket a nehézségeket sokkal érzékenyebben tapasztalom, és sokkal gyorsabban szeretném kijavítani a hibákat, mint ahogy az lehetséges! Azt szeretném elérni, hogy a lehetőségekhez mérten úgy műveljem az orvostudományt, ahogy ezt mai állása lehetővé teszi. Ezenkívül nagyon szeretnék a kutatási munkában is részt venni, új, ismeretlen dolgokra fényt deríteni, kézzel fogható és gyakorlati hasznú új ismeretekkel hozzájárulni a gyógyászat fejlődéséhez. Remélem, hogy mindezt megvalósíthatom egy aspiránsi munka keretén belül. Még diákéveimből megmaradt érdeklődésem a gyermekkardiológia iránt, s ezt — ha a körülmények is lehetővé teszik — föltétlenül szeretném gyümölcsöztetni, és ismereteimet ebben az irányban továbbfejleszteni. Igyekszem úgy élni, hogy a nap minden percét kihasználjam, tehát: hasznosan ... MÁCS JÓZSEF 2
