A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-07-03 / 27. szám
ELETEBOL VASÁRNAP DÉLUTÁN Az elágazástól még nem látni, csak sejteni lehet a dombkoszorú ölében meglapuló kicsinyke falut. Két óra felé jár az idő, túl lehet mindenki, latolgatom magamban, a vasárnapi ebéden. Néhányszor végigmegyek az utcákon. Terbegec (Trebusovce) teljesen kihalt, egy teremtett lélekkel sem találkozom. Ám végül is az egyik sarokházi udvarban, lugas árnyékában, kerti pádon és rönkfa nyaláb tetején ücsörgő három férfire lelek. — Lakodalomba készül a család — invitál kedves szóval maga mellé egyikük, a nyolcvanharmadik esztendejét taposó Zslipka István bátyó —, a szobákban most az asszonynépség sürög-forog. Tésztát gyúrnak, süteményt készítenek, hát mi az udvarra szorultunk. Az imént a két vönek épp a hajdani vasárnap délutánokról beszéltem. Hallgathatja maga is ... Régebben, tavasztól az őszi esők beálltáig a legények, meg az eladósorba került leányok itt átellenben a nagyfádnál jöttek össze az ünnepi étkezés befejeztével, s szórakoztak, táncoltak, danolásztak, mókáztak napnyugtáig. Azelőtt, gyermekkoromban ilyesmiről nem is hallottam, én ugyanis tizenhét évesen kerültem a szüleimmel Terbegecre. A lányok, akár a felpántlikázott illatos rozmaring, csodaszép népviseletben pompáztak, csinosak, takarosak voltak, azt sem tudtuk, melyiküknek csapjuk a szelet. Most a fiatalok csak a tévét bújják, vagy autóba pattannak és valahol a hetedik határban kötnek ki, diszkóba mennek, másképp szórakoznak. De — kap hirtelen észbe az apó — Fónódi Andris, a Csemadok-elnök sokkal többet tud minderről mesélni. A Fónódi portára a tulajdonosékkal egyszerre érkeztem. — Ipolynyéken (Vinica) jártunk — mondja parolázás közben a 47 éves házigazda —, sörért, üdítőkért. Fónódi András 22 éve irányítja a terbegeci kulturális szervezet munkáját. Felesége is helybéli, két leánya és egy fiúgyermeke van. — Jelenleg 72 Csemadok-tagot jegyzőnk — magyarázza már a szobában, kávékavargatás közben. — Színdarabokat játszottunk, kömyékszerte híres szüreti felvonulásokat szerveztünk. Igaz, sok volt a fiatal, a Dankó Pistában például huszonketten szerepeltek. Egyre fogy, apad azonban a kisközség, a gyermekeink férjhez mennek, megnősülnek, máshová költöznek. — Legénykoromban egész héten a vasárnapra vártunk. Akkoriban két részre szakadt a falu. A felvégi, módos, még kutyabőr kiváltságlevelekkel is rendelkező nemesek egy gesztenyefa köré ácsolt lócánál szoktak találkozni vasárnap ebéd után. A többiek pedig, ahogy Zslipka bátya is említette, az egykori tahidnál, a szomorúfűz alatt jöttek össze egy kis vigalomra. Egyszer Sebény Feri hegedült, máskor meg Kovács András harmonikázott. De telente sem ültünk odahaza. Tollfosztókba, fonókba jártunk. Szórakoztunk, incselkedtünk egymással, és persze szerelmek is szövődtek. A terbegeci legények mindig is helybéli leányt vettek feleségül. Fónódi András a nagykürtösi (Vefty Krtis) járási építőipari vállalat alkalmazottja. A Csemadok-elnök megmutatja az egyik találkahely színhelyéül szolgált százéves vén gesztenyefát. — Bárki megnézheti a virágaimat — busz kétkedik Dankó Hús néni — Az akkori járásban elsőként éppen minálunk alakult Csemadok alapszervezet — sorolja útközben —, volt férfikórusunk, citerazenekarunk, menyecskekórusunk, de népdalénekeseink is megállták a helyüket még a rangos versenyeken is. Mostanság viszont minálunk mostohagyerek a kultúra, a hagyomány őrzése, ápolása. Megcsodáljuk a Dubraviczky porta büszke faóriását. Előkerül a tulajdonos is. Beszédbe elegyedünk. Kaszával a vállán, kosárral a hátán fiatalember inalna el mellettünk. Megszólítjuk. — Fűért, zöldért megyek — áll meg egy szusszanásnyi időre a 26 éves Ciburka József —, az állatoknak vasárnap is szükségük van friss élelemre. A szórakozásra így nem futja nekem. Szrancsik Rozáliát, Terbegec legidősebb asszonyát tenyérnyi szobácskájábán találom. — Nekem sajnos kevés örömöm volt az életben — kesereg. — Tőlünk pár méternyire vigadoztak a lányok, legények, nekem még még ilyenkor is dolgozni kellett. Menyecskének jöttem a faluba, az uram három apró gyerekkel magamra hagyott... Odébb, az ismert nótafához, Dankó Ilonka nénihez is bekopogtatok. — Mi, idősebbek — mondja — még ma is hűek vagyunk népviseletünkhöz. Terbegecen mindig is megfért a felvég az alvéggel. Pedig még a ruházatunk is elütött egymástól. Rengeteg nótát tanultam lánypajtásaimtól a hídi fűzfánál. Az a baj, hogy a kisiskolás gyerekek nem akarják a mi szépséges dalainkat eltanulni tőlünk. Lassan rámesteledik. Az ablakokból kiszűrődő viliódzó fényből látom: már sok helyütt a televízió előtt ülnek a családok. Néhány személyautó is elhúz mellettem. Fiatalok ülnek a kocsikban, valahol a közelben futballmeccsen lehettek. A faluszélen a telepes Madaj Janó bácsi legelteti tarka teheneit. Az egyik útmenti fa vékony ágán varjú hintáztatja magát a fellobbanó koraesti széllel. — Kár, kár — köszön a madár, mire kiesik csőréből a jókora diószem ... A mát kerestem a mindössze 340 lakost számon tartó falucskában, de a távolból integető tegnapot is megtaláltam. Z. L. A szerző felvételei — A fiatalok elkívánkoznak hazulról, mondja Fónódi Ilonka '— Zslipka István bátyó épp a ha/ciani vasárnap délutánokról mesét — Nekem ünnepnapokon is Uolgoznom kellett — kesereg Szrancsik Rozália • Negyven éve, 1947 derekán alakult meg a Csehszlovákiai Lengyel Dolgozók Kulturális Szövetsége. A szövetségnek számos öntevékeny énekkara, táncegyüttese és zenekara van. A művészeti együttesek tavaly összesen hatszázötven előadást tartottak. A Csehszlovákiai Lengyel Dolgozók Kulturális Szövetségének együttesei közül az Olza és a Gomik a legismertebb. Ezek az együttesek a Csemadok rendezvényein is gyakran szerepelnek. A Csehszlovákiai Lengyel Dolgozók Kulturális Szövetsége — hasonlóan mint a Csemadok — évente rendez különféle népművészeti fesztivált. A két kulturális szövetség baráti kapcsolatot tart egymással. A szövetségek vezetői gyakran kicserélik a kulturális munkában szerzett tapasztalataikat • Fábry Zoltán, a csehszlovákiai magyar irodalom kiemelkedő alakja 90 éve, 1897. augusztus 10-én született. Az évforduló alkalmából a Csemadok szervei és szervezetei különféle rendezvényeket szerveznek. A Csemadok Központi Bizottsága például az évforduló tiszteletére Fábry Zoltán életéről és műveiről országos irodalmi vetélkedőt hirdetett meg. A Rozsnyón (Roznava) május 6-án megtartott járási vetélkedőn hét csapat mérte össze tudását. Legjobbnak az egészségügyi középiskola negyedik csapata bizonyult, így a kerületi vetélkedőn ez a csapat képviseli majd a járás versenyzőit. Az irodalmi vetélkedő alkalmából Fábry Zoltán életéről és munkásságáról Batta György tartott gondolatgazdag előadást. A kulturális műsor keretében fellépett a rozsnyói Munkásdalárda. • Nagykürtösön (Vefky Krtis) a Fábry Zol tán életéről és műveiről rendezett járási vetélkedőn négy csapat mérte össze tudását. Közülük az ipolynyéki (Vinica) és az ipolyhidvégi (Ipelské Predmestie) csapat szerezte a legtöbb pontszámot. A kerületi versenyen e két csapat képviseli a járás versenyzőit. • Csáb (Cebovce) egyike azoknak a községeknek, ahol az öntevékeny színjátszás gazdag múltra tekint vissza és ma is kedvelt. A Csemadok színjátszói általában évente mutatnak be egy-egy háromfelvonásos színmüvet. Legutóbb Gárdonyi Géza A bor című darabját vitték színre. A Zatykó Ferenc rendezte színművet az együttes már többször bemutatta helyben és a környező falvakban Az előadás minden alkalommal megnyerte a nézők tetszését. • Gyermekekről gyermekeknek címmel nyitottak kiállítást a zselizi (Zeliezovce) művelődési otthonban a Csemadok Országos Népművészeti Fesztiválja alkalmából. A néprajzi jellegű kiállításon gyermekviseleteket, játékokat, bútorokat és más — a gyermekekkel összefüggő — néprajzi tárgyakat mutattak be. • A Juhász Gyula Ifjúsági Klub karöltve a Csemadok Nyitrai járás szerveivel és szervezeteivel május derekán nyolcadik alkalommal szervezte meg a művelődési tábort. A kulturális műsorral összekapcsolt akció keretében előadások hangzottak el napjaink időszerű, irodalmi és közművelődési kérdéseiről. 7
