A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-12-18 / 51. szám
tatárjárás mongol szemmel tának építették, mert ebben a kolostorban őrizték a mongol írásbeliség emlékeit, köztük Güjük kán 1240-ben a római pápához írt, perzsa nyelvű levelének másolatát, míg 1921 novemberében, a népi forradalom negyedik hónapjában életre nem hívta a kormány a Könyvek és írások Akadémiája intézményét. Megmutatta persze a kolostor mögötti sziklákra vésett és festett rajzokat is, figyelmeztetve rá, hogy azok Az ulánbátori főtéren át hazafelé igyekszik Hagijn, a történelem szakos tanár M ég a gyermekeket is megölték, csak a szekér keréktengelyénél alacsonyabbak, a legkisebbek életét kímélték, nehogy szemtanút, későbbi bosszúállót hagyjanak maguk után. A nők mellét tüzes vassal döfték át, úgy fűzték őket rabszíjra, egyiket a másik mellé. Mindent elvittek, ami mozdítható volt. És mindent felgyújtottak, a tűz martalékává tettek, ha netalán hagytak maguk után valamit. Ilyesmit tanultam az iskolában a tatárjárásról, a mongoldúlásról annak idején. Tudtommal, ma sem tanítják más szempont szerint. Jöttek, mert Dzsingisz kán unokája, Batu meg akarta valósítani a nagykán világhódító tervét, de Dzsingisz kán halálának hírére visszafordultak. Érthető tehát, hogy Mongóliában járva, óvatosan persze, megemlítettem a több mint hétszáz évvel ezelőtt történteket. Hozzáfűzve, hogy magam sem értem, miképpen került erre sor, hiszen a mongol és a magyar, ha távoli rokonságú is, ám testvérnép. Ha nem érted, majd megmagyarázzuk, mondta Turnén barátunk, és egykét alkalommal külön is felhívta a figyelmemet erre vagy arra, amit a magyarázathoz tartozónak vélt. Töv megyében, Ulánbátortól mintegy 70 km-re, a sziklás, erdős völgyben van a Mandzasír-hijd, egykori, buddhista kolostor. A szentélyt Mandzsusrínek, a tudást megszemélyesítő bódhiszavat-Dzsingisz kán arcképe a mongol hetedik osztályosok történelemkönyvéből Güjük kán sziklára vésett és festett arcképe közül melyik ábrázolja Güjük kánt, majd megjegyezte: — Olyan, amilyennek a rajzot készítő szerzetesek elképzelték. Amikor pedig ismét Ulánbátorban járva megnéztük az 1961 -ben létesített intézmény, a Mongol Népköztársaság Tudományos Akadémiája épületét, a folyosón megmutatta Dzsamszarano fényképét, aki ötven évvel ezelőtt, a Könyvek és írások Akadémiája titkáraként a rendelkezésére álló emlékanyagot tanulmányozva kidolgozta az álta-20
