A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-12-18 / 51. szám

lam említett kérdés — Miért került sor a tatárjárásra? — részletes, tudományos magyarázatát. Délután pedig bemutatta Hagijn ba­rátját, aki történelem szakos tanár, Dzsamszarano kutatásainak, megálla­pításainak kiváló ismerője, és közös igyekezettel előadták a tatárjárás mon­gol magyarázatát. Minden mongolok ura Dzsingisz kán, a „tüzes szemű és fényes arcú", akinek egyébként kék volt a szeme, s maga is elhitte az elv igazát: „Egyetlen örök ég fenn, egyetlen uralkodó a földön." A mongolságon kívül „a sok színű népet” vagyis a meghódított népeket uralva nagyszerű tervet próbált megvalósítani. Olyat, amely ugyan mongol irányítással és felügyelettel, de sok nép javára szol­gált volna. Ez volt a Csendes-óceán és az Atlan­ti-óceán közötti legrövidebb, mindenütt sík területen haladó, kereskedelmi út­vonal. Egyébként őriznek is a múzeum­ban ilyen térképet, és meggyőződéssel vallják: hétszáz évvel később megvaló­sított ilyen út a két világrész vasúti fővonala, amelyen 12 nap alatt végig­szalad az expressz. A terv megvalósítása érdekében nem akartak a mongolok a Kárpátok mögé jutni, de mert a lengyelek, a németek, később a pápa is, felismerték, hogy kiket veszélyeztet a mongol terv, igye­keztek Batu kán figyelmét a magyarokra terelni. A pápa révén biztatták a magyar királyt, ne egyezkedjen Batu kánnal, miközben a magyar föurak koldusnak tekintették a királyt, kérték Batu kánt, csináljon az országukban rendet, köz­ben Kötöny kun vezért meggyilkolták, titokban Frigyes német császárnak fela­jánlották a magyar trónt, a pápa négy követe pedig, miközben bizonygatja, hogy a keresztények szegények, gazdag ajándékot ad át Batu kánnak. Erre az történt, ami a mongoloknál nagy sértés: az ajándékot visszaküldte Batu kán a pápának, ossza szét a na­gyon szegény keresztények között, és elhatározta, hogy a később megvalósí­tandó kereskedelmi út biztosítása érde­kében betör a Kárpátok mögé, kitakarít­ja onnan a szemetet. Valójában a német-lengyel-pápai terv sikerült, mert eltérítették Batu kánt, magyarföldet és vért áldozva időt nyer­tek. A további események pedig ékesen bizonyították a szólásmondás igazát: Aki időt nyer, életet nyer. Megdöbbenve hallgattam végig ezt a magyarázatot. Nos? — kérdezték. Ami­kor vitatkozni próbáltam, leintettek, mondva, hogy úgyis csak a nagyváradi kanonok, Rogerius személyes és ké­sőbb leírt élményeire hivatkoznék, amit évszázadok óta ismételgetnek Európá­ban. És megjegyezték, hogy ideje volna már a másik fél, a mongolok vélemé­nyét is meghallgatni, s aszerint ítélkez­ni : miként is volt az valójában, miként is történhetett... HAJDÚ ANDRÁS Fotó: Hajdú Endre GYERMEKEKNEK MÁRIA JANCOVÁ Karácsonyi szünet volt. A szoba sarkában fenyőfa illato­zott, alma és dió illatával kevered­ve. Az ablakra a fagy éjjel jégvirá­gokat festett. A kisfiú és a kislány köröket fújtak közéjük, és azon keresztül kukucskáltak ki. Odakint minden gyönyörű volt! Minden ezüstös zúzmarával volt befedve, és a napfényben úgy csil­logott, mint a kristály. A szobába a fiú barátja, Jankó rohant be. — Megyünk szánkázni! — kiál­tott már az ajtóból. — Ugye, elvisztek engemet is? — könyörgött a kislány. —- Természetesen, ha nem fogsz sírni, amikor felborulunk. — Nem fogok, nem fogok! — örült a kislány. Felvették az új csizmát és anya még gyapjúkendöbe is becsavarta a kislányt, hogy csak az orra lát­szott ki, majd megparancsolta: Az állatkertek látogatói, különösen a gyerekek, szívesen időznek a majmok ketrecénél. Ezek az ügyes, játékos és okos állatok mindig magukra terelik a figyelmet. Vajon hány fajt ismerünk belőlük? Tudjuk, hogy vannak ember­— Nehogy valami rosszat kö­vessetek el! A fiúk meg sem hallgatták, megfogták a szánkót a kislánnyal és gyerünk! A falu melletti rétre szaladtak. Felmentek jó magasan a domb tetejére. — És most szánkózunk — mondta Jankó. A kislány elé ült és megfogta a szánkó madzagját, mint a lovak gyeplőjét. Hiúú — szálltak, mint a szél lefelé a dombról. Mikor már majdnem leértek, Jankó lefékezett és bumm! — fel­borultak a hóban. Mindannyian nevettek, amikor felkászálódtak a földről. A kislány is. Pedig egy kicsit megijedt, ami­kor hirtelen a hóban találta magát. szabású majmok: csimpánzok, goril­lák, orangutánok és láttunk már pávi­ánokat is. Meglepődünk ha azt hall­juk, hogy a majmoknak körülbelül két­száz faja él a világon. Nagy részük a trópusi erdők lombkoronái között. Vannak közöttük hatalmas termetüek és egészen aprók, színük is változa­tos : fehér, fekete, szürke és tarka. Az egyik mogorva, a másik kíváncsi, ba­rátságos és szemtelen, akár a gyere­kek ... A legkisebb hihetetlenül aprócska, akkora mint az ember ujja. Dél-Ameri­­kában, az Amazonas folyó mentén él. De csaknem minden nagyobb állat­kertben megtalálható és jól érzi ma­gát az új környezetben is. Persze eh­hez megfelelő hőmérséklet és ellátás szükséges. A felnőtt majom alig 100 grammot nyom és hossza a farkával együtt nem haladja meg a 12 centi­métert. A kicsinyek súlya 13 gramm — ez már csak patikamérlegen mér­hető. E minimajmok selymes, puha bundát viselnek, kerek az arcuk, nagy szemük élénk kíváncsisággal néz az idegenre. Bogarakkal, sáskákkal, fér­gekkel és apró gyíkokkal táplálkoznak. Más majmokkal ellentétben nem nö­vényevők, de a gyümölcsöt azt szere­tik. Érdekes, hogy ezek a kis majmok nagyon félnek a pókoktól és a han­gyáktól. L. S. KÖVESD! KÁROLY Hóreggelt! Pattanj fel, fehér lett a világ, hótenger hullámzik, nyílik a jégvirág. Hóbuszok tutulnak, fehér párna az út, látsz fehér karavánt, tevét is, hópupút. Hóreggelt, hónapot! Nyisd ki az ablakod, Nézd, mennyi hóbácsi, hófehér kobakok. Kertben is hóember, fazék a sipkája, . csilingel az eresz jégcsap-orgonája. Millió hópehely7 mennyi hó, mennyi hó! Hallod? A pincében mocorog a szánkó! Hóreggelt, pattanj fel! Fehér lett a világ hótehger hullámzik, akár egy óceán! <? & á h ♦ $ 0 Hogyan helyeznéd el az utolsó sor üres négyzeteiben a két ábrát? Fordította: Sz. Manczal Erzsébet X 21

Next

/
Thumbnails
Contents