A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-07-17 / 29. szám

A tizenkettedik JEGYZETEK AZ IDEI DUNA MENTI TAVASZRÓL ÉLETÉBŐL f § I I 5 £ *;S ^ S ■S fS c ■§ s> £ ■9 a 5 a <0 -í 1 & «0 nj QJ <3 T s 3. tg -g Az idén június 2—6-a között rendezte meg a Csemadok Központi Bizottsága a társszer­vekkel együtt a XII. Duna Menti Tavaszt, a csehszlovákiai magyar gyermek színjátszó együttesek, irodalmi színpadok, bábjátszók, valamint a vers- és prózamondók központi versenyét. A rendezvény koszorúzási ünnep­séggel kezdődött, majd a Városi Művelődési Központban Dunaszerdahelyen (Dun. Stre­­da) Lukács Tibor, a Csemadok KB vezető titkára köszöntötte a Duna Menti Tavaszra érkezett versenyzőket, pedagógusokat és a közönséget, hangsúlyozva, hogy az a rendez­vénysorozat nemzetiségi kultúránk jövőjének záloga. A magam részéröl éppen ezért tartom valamennyi központi rendezvényünk közül a legfontosabbnak. S nem ok nélkül, hiszen ha valahol, akkor itt valóban jövöalapozást vég­zünk, s közösen. Szervezők, rendezők, szü­lők, pedagógusok együtt. Vagyis olyan szer- „ teágazóak az idevezető utak, olyan tágas ez a közösség, hogy gyakorlatilag nemzetiségi valóságunk teljes egészét érintik. Ezért is gondolom úgy és azt, hogy ez a rendezvény­­sorozat kivételes és megkülönböztetett fi­gyelmet érdemel(ne) minden tekintetben. Az idei rendezvényen azonban korántsem érez­tem ezt a kivételes fontosságot, bár a jó­szándékot kétségbevonni balgaság volna. Különösen nyomasztó és fárasztó volt az első nap. Jómagam a szereplőkkel, verseny­zőkkel együtt próbáltam végig ezt a napot a pozsonyeperjesi (Jahodná) hajnali ébresztő­től egészen a sötétségbe nyúló, ünnepinek már egyáltalán nem nevezhető díjkiosztásig. Amit az anyanyelv, a szép szó, a szárnyaló gondolat ünnepének szántunk, belefulladt a szürkeségbe, a gyerekeken s a bírálóbizott­ságon egyaránt eluralkodó fáradtságba. Mert közel hetven gyermekelöadó produkci­óját még a legedzettebb hallgatók sem ké­pesek teljes figyelemmel követni. Délutánra elfogyott már a hallgatóság is; a „prózások" versenyén a nézőtéren már csak azok üldö­géltek, akik szereplésre vártak, s persze a kísérők... A szó szoros értelmében hiányzott a tá­gasság, a levegő! S ebben a környezetben a vers és a próza is elveszítette lényegét; a megértésből s a megérthetőségből fakadó élményadás lehetőségét. Talán ha két bizott­ság előtt folyhatott volna a verseny — mint pl. két évvel ezelőtt —, akkor a zsúfoltság, az időhiány feloldódhatott volna. így élmények helyett inkább csak a fáradtság rakódott ránk, meg az üresen maradt széksorokra ... Többet érdemelt, többet érdemeltek volna a gyermekek és a közönség, amely — ugyanaz volt. Kategóriánként versben az első díjat Pongó Szilvia (Kistárkány — Maié Trakany) Racska Gábor (Köbölkút — Gbelce) és Hlé­­dik Lívia (Vágsellye— Sala); prózában pedig Erdélyi Adrianna (Vaján — Vojany), Auxt Erika (Rimaszombat — Rim. Sobota) és Stu­­bendek Katalin (Komárom — Komárno) nyer­te el. Az első fáradságos nap után már Nagyme­­gyer (Calovo) igazi tavaszi hangulattal fogad­ta a fellépő csoportokat. A Városi Művelődé­si Központ munkatársainak az érdeme, hogy a rendezvény végre méltó lehetett önmagá­hoz. Természetesen ehhez hozzájárult a füle­­ki (Fifakovo), a kassai (Kosice) és a lévai (Levice) gyermekszínjátszók sugárzó előadá­sa is. Délután ugyanilyen volt a fogadtatás Bősön (Gabcíkovo), ahol a rozsnyói (Roziná­vá) és a párkányi (Stúrovo) csoportok mutat­ták be tudásukat. Az idei Duna Menti Tavasz következő színhelye Somorja (Samorin) volt, ahol a szepsi (Moldava nad Bodvou), a nagydaróci (Veiké Dravce) és a királyhelmeci (KráL Chlmec) együttesek játékában gyönyörköd­hettek a nézők. A somorjai fogadtatásnak volt egy nagyon kedves pillanata, amikor is a hazai diákok a megérkező csoportokat virág­gal fogadták, s mindegyik diák választott magának a vendégek közül egy társat, akit elvitt várost nézni és fagyizni". A hangulatot a művelődési központ előtti közös „táncház" csak emelte. A gyermek színjátszó együtte­sek és kisszinpadok versenyében az idei Duna Menti Tavaszon a színjátszók nagydíját a lévai Dömdödöm, a kisszínpadokét pedig a szepsi Bódvácska nyerte el. Az előbbi Csu­kás István Gyalogcsillag című művét mutatta be Szalai Katalin rendezésében, az utóbbi pedig Pásztorjátékok címmel néprajzi össze­állítást vitt színpadra Nagyné Sarlós Ildikó rendezésében. Az idei rendezvénysorozat zárórészében a bábosok vetélkedőjére került sor. Az I. kate­góriában a nagydíjat a marcelházi (Marcelo­­vá) Prücsök kapta, ugyancsak e csoport ren­dezőjét jutalmazta a zsűri a rendezői nagy­díjjal is. A csoport Illyés Gyula — Soóky László: Kis Kolos meg Nagy Kolos című játékát mutatta be Dunaszerdahelyen. A bí­rálóbizottság a II. kategóriában a nagydíjat nem adta ki. A gyermekzsűri díját a párkányi Nevenincs együttes nyerte el. A XII. Duna Menti Tavaszon a verseny­programok mellett számos egyéb találkozóra is sor került. Az egyes napi műsorokat a Fórum követte, ahol a szervezők, a rendezők s a zsűritagok cserélték ki tapasztalataikat az aznapi eseményekről; a tábori műsorok pe­dig az estéli eperjesi tartózkodást próbálták tartalmassá és kellemessé tenni a gyerme­kek számára. Az idei ötnapos rendezvény a Duna Menti Tavasz eddigi rendjétől annyiban tért el, hogy — objektív okokból — a járási székhe­lyen kívül helyszíneken is zajlott. Szervezési­­leg ez alaposan próbára tette a rendezők munkáját, nem kevésbé az együttesekét is. Az én megítélésem szerint a rendezvény tágasabbá tétele haszonnal járhat, de csak akkor, ha a mostaninál azt átgondoltabban tervezzük meg. Azt hiszem, az volna a leg hasznosabb, ha a versenyprogramokat a jövő­ben végig a járási székhelyen bonyolítanánk le. s utána, fölszabadulva a versenyzés ter­hétől, az egyes csoportok ellátogatnának azokra a színhelyekre, ahol megfelelő körül­mények között bemutathatnák tudásukat. Vagyis jogosnak tartom a nagymegyeriek. a bősiek és a somorjaiak igényét is e sereg­szemlére, de a többi helységét és iskoláét is, hiszen a Duna Menti Tavasz lényegéből fakad, hogy mindaz, amit Dél-Szlovákia egész területéről elhoztak gyerrriekeink a Csallóközbe szétsugározhasson. GÁL SÁNDOR Fotó: Gyökeres György • Dr. Vladimír Cerevka kandidátus, a Szlo­vák Szocialista Köztársaság kulturális mi­niszterhelyettese 1987. június 17-én Bratis­­lavában sajtótájékoztatót tartott a csehszlo­vákiai magyar és ukrán nemzetiségű dolgo­zók kulturális életéről. Egyebek között elis­merően szólt arról a sokrétű és eredményes munkáról, amelyet a nemzeti, nemzetiségi kultúra ápolása, fejlesztése és a szocialista hazafiságra és proletár nemzetköziségre való nevelés érdekében a Csemadok és a Cseh­szlovákiai Ukrán Dolgozók Kulturális Szövet­sége végez. A miniszterhelyettes tájékozta­tója után dr. Andrej Gres, a bratíslavai Nép­művelési Intézet igazgatója a július 3—5-én Vychodnán megrendezett XXXIII. folklórfesz­tiválról tájékoztatta az újságírókat. Vychod­nán felléptek Csemadok-együttesek is. • Jubilált a Csemadok Bratislava-Övárosi Alapszervezetének éneklöcsoportja. Az együttes — fennállásának 10. évfordulója alkalmából — ez év június 16-án koncertet adott Bratislavában a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség Heríianska utcai Darnica Művelődési Otthonában. Az ünnepi esten a jubiláló éneklőcsoport legjobb müsorszámait mutatta be. • A Csemadok Tőketerebesi (Trebisov) Já­rási Bizottsága számos társrendezővel kar­öltve június 14-én Királyhelmecen (Kráf. Chlmec) rendezte meg a hagyományos járási dal- és táncünnepélyt. A Csonkavár alatti szabadtéri színpadon ez idén is a járás legjobb népi együttesei mutatkoztak be. Vendégként fellépett a Zemplínske Teplice-i szlovák folklórcsoport, a bodrogi néptánc­együttes és a sátoraljaújhelyi Hegyalja tánc­­együttes. A népművészeti műsor bemutatá­sát pop-rock koncert követte. • A Honismeret című kéthavonta megjele­nő folyóirat gyakran ír Csehszlovákia műve­lődési viszonyairól és a Csemadok tevékeny­ségéről. Legutóbbi (1987/3 számában Az Alsó-Garam menti kurtaszoknyás hatfalu és Emlékmű Mocsáry Lajos tiszteletére című írások foglalkoznak csehszlovákiai vonatko­zásokkal és utalnak a Csemadok munkájára. Az Alsó-Garam menti kurtaszoknyás hatfalu című Írás — amely a Csemadok Érsekújvári Járási Bizottsága néprajzi szakcsoportjának 1986. június 30-án Kőhidgyarmaton rende­zett tudományos tanácskozásán Liszka Jó­zsef tartotta előadás rövidített szövege — így ír: „A Csemadok Érsekújvári Járási Bi­zottságának égisze alatt az Érsekújvári Járási Múzeum támogatásával 1982 nyarán hoz­tunk létre egy amatör néprajzi gyűjtőket tömörítő néprajzi szakcsoportot. E kis társa­ság rövidesen a kurtaszoknyás falvak népraj­zi felmérését tűzte ki céljául." Az Emlékmű Mocsáry Lajos tiszteletére című — Puntigán József publikálta — Írás arról számol be, hogy a Losonci (Lucenec) járás új emlékmű­vel gazdagodott. A Csemadok losonci, füleki (Fifakovo) és fülekkovácsi alapszervezetei, a Csemadok Losonci Járási Bizottsága, vala­mint a Fülekkovácsi Helyi Nemzeti Bizottság a Fülek közelében fekvő Kurtányban szülő­házának közelében emlékművet állított fel a nemzetiségi jogokért bátran kiálló és harcoló Mocsáry Lajos születésének 160. évforduló­ján. 7

Next

/
Thumbnails
Contents