A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-07-17 / 29. szám
IMME A herceg bohém és szemet vet a lányra Elvirágzott, locsi-fecsi dámák és roggyant térdű, parókás zenészek. Széparcú, pipiskedö hölgyek és kedélyes, bókokat osztogató magyar urak. Kesztyűk és legyezők. Gyertyák és pezsgős poharak. A „kép” — akár egy megelevenedett festmény. Selyemruhák suhognak, bőrcsizmák koppannak, zene szól a Kiscelli Múzeum bálteremmé alakított emeleti helyiségében. A kamera előtt császári vendégek társalognak : az élénk tekintetű Schwarzenberg herceg és pohárral a kezében egy idős, rezignált tábornok. „Rá kell venni Rákóczit, hogy térjen császári hűségre... A magyarok imádják, ha körüludvarolják őket... Ne felejtse: nekünk időt kell nyerni!'' A bécsi herceg behunyt szemmel mosolyog, a rendező: Szinetár Miklós erre finoman csak annyit mond: „Kész, köszönöm, átállás." Megszűnik a zsibongás, szétszélednek a párok, megürül a szalon. Tűért, cérnáért, gyöngyszemekért szalad a ruhafelelős, derítőlapért a világosító. Az operatőr fénymérőt kér, a lakájt játszó statiszta tanácsot, a felvételvezetö türelmet. Lapozom a forgatókönyvet... vajon ki ez a bohém, megnyerő külsejű Schwarzenberg herceg ? A történet szerint Bécs előkelősége. A bál díszvendége. Igaz, meghívót nem kapott, sőt! Házizenészével és a tábornokkal együtt előbb még fogoly volt. Lónyi kapitány lovas kurucainak foglya. A kapitány azonban ismeri a mentelmi rendeletet. Fegyverszünet idején nem lehet fogoly a császári ivadék. Legyen hát vendég, ha egyszer így hozta a sors, így talán megbékél. Schwarzenberg herceg jól szórakozik a bálban, s mert nagylelkű, még születésnapi ajándékkal is kedveskedik a kapitány lányának. Hódolata és nagyrabecsülése jeléül házizenésze ad koncertet az ünnepelt tiszteletére. A koncert azonban versennyé válik, mert a meghívottak között jelen van Lónyi Ilonka barátnője is, aki ugyancsak ördögien kezeli hangszerét. Stradivari hegedű kontra fidula? Ki fog győzni? Ki kapja a meghirdetett 200 aranyat? A herceg zenésze vagy a tüzes cigánylány? Az urak, a hölgyek a bécsi művészre szavaznak, ám a herceg Corelli és Vivaldi megszállottja, már sejti: valódi „aranyat" talált. Villogó, fekete aranyat, akiből ünnepelt hegedűművészt farag. A herceg: Rács Ferenc. „Egyenruha vagy rizsporos paróka, a legtöbbször ez jut nekem. Felsőbb körökben forgó katonatiszt vagy választékos modorú fejedelem. Miniszteri tanácsos vagy külhoni gróf. Bele lehet ám unni ebbe is! A Verseny bécsi hercegét Szinetár Miklós miatt vállaltam el. Ha más valaki rendezi a filmet, nem kell a szerep. De Szinetámak nem fogok nemet mondani soha. 1979-ben vele forgattam Az erődöt, a Vígszínházban pedig a Protestánsokban és a Don Carlosban dolgoztunk együtt. Az utóbbiban kilencvenkét éves főinkvizítort játszatott velem; nagyon jólesett a bizalma. Bár Az erődben kapott lehetőségért is örökké hálás vagyok neki. Alighogy átléptem a határt, nem sokkal azután, hogy Erdélyből Magyarországra települtem, két filmszerep várt rám. Az egyiket Kovács András küldte, a másikat ő. A korabeli kosztümöt és a fehér parókát meg azért szeretem, mert amint beöltözöm, máris úgy érzem: kiléptem a mából. És néha bizony, nem is olyan kis öröm ez nekem." SZABÓ G. LÁSZLÓ Az egykori Inka Birodalom nagyságát ma már csak romok jelzik. A képen a titokzatos Machu Picchu város maradványai Ki hinné, hogy ezek az urak Jégország vagyis Izland egyik melegvizü tavában lubickolnak Velem ne feleseljetek 8
