A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-07-17 / 29. szám
A Csak tiszta forrásból műsor egy pillanata Az ui színpad — gyerekkel rakotton Zseliz '87 — a játék jegyében Ez idén immár hamninckettedszer rendezte meg a Csemadok Központi Bizottsága a csehszlovákiai magyar dolgozók népművészeti fesztiválját. A hagyományoktól nem tért el, bár a helyszín változott. Elkészült az új szabadtéri színpad, vizsgázott a nézőtér. Mi, nézők kerestük az árnyas fákat, a zöld gyepet, de az még hiányzott. Kárpótolt viszont a tágasabb, jobb színpadi rálátást nyújtó ülőhely. Szépek és tiszták a gyalult és festett padok, sajnos háttámla nélküliek, így kényelmetlen az ülés rajtuk. Ha csak másfél-kétórás látványt kínálna a színpad, nem lenne semmi baj, de három- illetve némi megszakítással hat órán keresztül is a pádhoz köt az a sok-sok szép és érdekes és értékes dolog, ami a színpadon történik. Délidében, két műsor közti szünetben éhét, szomját, kíváncsiságát csillapítani a nézőtér mögött megbúvó sátrakhoz vándorolt a közönség. Az étel finom volt, a kiszolgálás pedig pontos és kedves, szemétgyűjtő edényből viszont ismét kevés volt. A szabadtéri büfé körül kevés az asztal és az ülőhely, de van vízcsap, ahol evés előtt és után kezet lehet mosni, sőt némi ügyességgel inni is lehet. Csak dicsérni tudom a szabadtéri színpad tervezőjének eme ötletét. Akadt olyan gyerek, aki fogat is itt mosott. Hátránya viszont a sátrak ilyen elhelyezésének, hogy közben teljesen elszakadunk a színpadtól. A magasodó nézőtér hangfogóként is funkcionál. Amíg ott verbunkot járnak addig itt egy szál cigány mellett a Bob nerceg belépőjére mulatnak. A színpad és a háttér nagyon szépen mutat. Jó itt táncolni — mondták a táncosok. De amig az öltözőből a színpadra eljutnak nagyon óvatosan kell lépniük. A lépcsőfeljáró szűk, a lépcsőfok rövid, kapaszkodó nincs. Egy ember nyugodt léptű, lassú fel-lejutására alkalmas, tömeg mozgatására, szerintem, veszélyes. Ez az egyik hibája az új létesítménynek. A másik csak annyi, hogy kevés a színpadhoz tartozó mikrofon. Ezen könnyen segítettek az Ifjú Szivek hangtechnikusai. Cébé rádión érintkezve a színpad mögött dolgozó kollégáikkal összehangolták a különböző erősítők és mikrofonok hangzását. Ennyit az új szabadtéri színpadról. Majd megszokjuk és megszeretjük. Tudom, sok szülőtársam aggódott a gyermekéért, míg az Zselizen volt. Apukák és anyukákl Nem kell aggódni! A gyermek testiekben-lelkiekben megerősödve tér haza. Margita-llonán, az ismert üdülőhelyen faházakban. emeletes ágyon aludtak. Igaz, a péntekről szombatra virradó éjszaka a virgoncabba keveset. így van ez mindig, ha új, sok-sok érdekességet rejtő helyre kerül a gyermek. Éjfél után, többszöri figyelmeztetésre (sem) aludtak. Szombaton este bezzeg nem kellett biztatni a pihenésre senkit. A fáradtság a legjobb altató, vasárnap reggelig csend borult a faházakra. Egyedüli hátránya ennek a szálláshelynek, hogy távol esik Zse liztöl, a kosztolás helyétől. Egy-másfél óra is eltelik, az ébredéstől az első étkezésig. Tán ezért is volt oly nagy keletje a reggelinek. Négy kifli, szalámi, vaj, dzsem került a tálcára, és mind a négy kifli elfogyott. Otthon ilyesmi ritkán fordul elő. A szálláshelyen, az étkezéskor vagy a parkban ismerkedni lehet a más tájról jött gyerekekkel. így válik kézzel fogható valósággá a nyelvjárások különbözősége. A palócos kiejtésű felszolgáló kislány magyarországinak hitte a mátyusföldi fiúkat, tréfás történetek, viccek keltek szárnyra, terjedtek szájról szájra, dalt tanultak egymástól. Fogadom, a néprajzi kiállítás gyermekjátékdarabjait is sokan utánozzák azóta. A gyermek, a játék és a játékosság jegyében telt el a népművészeti fesztivál két napja. Ezt mutatta be a kiállítás is. Olykor újonnan készített darabokkal, ami érthető, mert ahogy Kaprálik Zsuzsa, a Csemadok KB néprajzi szakelőadója elmondta: — A gyerekjáték nem maradt fenn. Azt használták, eldobták. Anyaga sem volt időtálló: fából, agyagból, nádból, csuhából készült. A kiállítás igyekezett mindent bemutatni, ami a gyermek életével összefügg. A tárgyak négy téma köré csoportosultak. Az első témakör a gyermek születésével van kapcsolatban. Bemutatták az ünnepi gyermekkelengyét (a hétköznapi nem maradt fenn, mert azt 8—10 gyermek is viselte, elkopott), a „boldogasszony" ágyát elfüggönyzö gyerekágylepedöt és a „tacskakendöt" — ebben hordták háton, mellen a csecsemőt —, néhány réklit és hímzett inget, valamint kislányruhákat. A gyermekbútorok alkotják a következő csoportosítást. És itt nemcsak a különböző bölcsöket láthattuk, hanem a népi bútorkészités ötletességét is megcsodálhattuk. Nem egy mai szűkös lakótelepi lakásban jönne jól a kétféle hasznosítású asztal, amelynek „fiókja" ágyként szolgált éjszaka, vagy a szintén ágynak átalakítható támlás faragott pad. Kitűnt, hogy a hintaszék sem újkori találmány és a faszánkót nemcsak szánkózásra, hanem a gyermek etetésére is használták. Volt persze magasított szék is, amelyben a nagyobbacska gyermek önállóan étkezhetett az asztalnál. Láthattunk szekérkéket, amelyek a mai babakocsi szerepét töltötték be. Ezután következtek a gyerekjátékok : a vizipuska. kócpuska, krumplipuska, parittya, nyíl, pilincke, rongylabda, csuhébaba ... Az iskolásgyermek tanszereinek, palatáblájának, tolltartójának, néhány iskolai fényképnek a bemutatása zárta tematikailag a kiállításon szereplő tárgyak sorát. Már hagyománya van Zselizen a Csak tiszta forrásból műsornak. Ez idén a Nyitrai járás hagyományőrző csoportjainak és szólistáinak műsorát láthattuk. István-naptól Szentivánig címen mutatták bé mindazt, ami az év első felében a falu életében esemény volt. A műsorban, amelyet Jókai Mária tanítónő válogatott, szerkesztett és rendezett egységes egésszé, a kolóni, a zsérei, a gesztéi, a bodoki, a pogrányi, a gerencsért, a A CSEMADOK lédeci és a gímesi folklórcsoportokat láthattuk. Majd kilencven embert! Színpadon! Énekelni, játszani, tréfálkozni — élni. Élő, eleven hagyomány, amelyből meríteni lehet. Dermesztő hideg szél süvített a padsorok között, esővel fenyegető éjszaka borult szombaton a Schubert-parkra. És mégis megtelt a nézőtér. Széllel, esővel dacoló fiatalok, a táncházakban nevelkedő nemzedék leste-várta legjobbjaink fellépését. Tíz évvel ezelőtt még csak álomnak tűnt, hogy a népzenének, a népi táncnak ilyen népes, értő tábora lesz hazánkban. A Zseliz üdvözlése műsorban fellépett a Komáromi Szakszervezetek Házának Hajós Táncegyüttese, a Csemadok Somorjai Alapszervezete és a Városi Művelődési Ház Csalló Táncegyüttese, á Szlovák Energetikai Gépgyár Tolmács! Üzemi Klubjának Vatra Folklórcsoportja, a Humennei Városi Művelődési és Kulturális Központ Kalina Folklóregyüttese, a Bagi Muharay Elemér Táncegyüttes gyermekcsoportja, a Hegedűs népzenei együttes és az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes kamaraegyüttese. Három csillaga volt szombaton este a zselizi amfiteátrum színpadának. Balogh Márton szívből s szívhez Szóló énekével, Kaluz Árpád Nemes Nagy Ágnes megzenésí- ’ tett versére komponált cigánytáncával, Katona István pedig a pergőtűzszerű Haydau tánccal vívta ki a közönség elismerő tapsát. E három csillag ragyogását megirigyelték az éj csillagai és mire a Sziveket másodszor is visszatapsoltuk, kiderült az ég, elült a szél. Másnap délelőtt gyönyörű napsütésben táncolták végig a csoportok — a sztárok persze a gyermekegyüttesek voltak — Zseliz főutcáját. Szivet melengető látvány volt, amint a kórház előtt elhaladva is megálltak és muzsikáltak, táncoltak a kapuban álló járóbetegeknek. Vasárnap délután a Köszöntő a népművészet hángján című műsorösszeállitást láthattuk. Az ünnepi műsorban fellépett a fesztiváldíjért versenyző tíz gyermekcsoport. Úgy gondolom, ez a szereplési lehetőség és a vidám játékkal, derűsen eltöltött három nap a legnagyobb jutalom a népművészet ifjú kedvelőinek. Szülők és gyerekek tapsoltak az Árvácska, a Barkóca, Fehér Liliomszál, Kéknefelejcs, Kisbojtár, Kis Csali, Nagy Csali, Napsugár, Tátika és Villő gyermektánccsoportoknak. Láthattuk a zselizi és ipolysági egyesített énekkart és a Szőttes Népművészeti Együttest. Alkonyodott, a virágzó nyárfa vattaszerű pihéit fújta a szél, amikor a csoportok búcsút mondtak a színpadnak és gyülekeztek az autóbuszok mellett. Meglelte gazdáját — a csoportvezető jóvoltából — a pádon felejtett táska és kabátka, kezdődött az útravaló uzsonna kiosztása. Csomagolt Szabó Géza is, a galántai bőrdíszműves, akit kedves ismerősként üdvözöl, immár hat-hét éve a fesztivál közönsége. Ismerjük, szeretjük, vásároljuk népi motívumokkal díszített saruit, surranórt, karperecéit és nyakékeit. Ha a szembejövő nyakán, kezén ilyet látunk tudjuk, hogy valahol, valamiben egyek vagyunk. Ferencz György, a nagykaposi fafaragó fájó szívvel bár, de áruba bocsátotta néhány kedvencét. Közülük egy — amely fiam szerint Mátyás királyt ábrázolja — most itt néz szembe velem. Remélem Ferencz György szoborkészlete az elkövetkező esztendőben gyarapszik annyit, hogy jövőre ismét lesz mit kínálnia. FISTER MAGDA- Gyökeres György felvételei 6
