A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-07-17 / 29. szám
TÁJÉKOZÓDNI, TÁJÉKOZTATNI A Csehszlovák Újságírók Szövetsége június 27-én, 28-án tartotta meg a prágai kultúrpalotában IX. kongresszusát. Az esemény kapcsán nagyobb teret kapott a tájékoztató eszközök munkája. Ez a kiteljesedő szocialista demokráciának velejárója, a jelenlegi politikai, gazdasági körülmények egyenes következménye. Joggal állapíthatta meg Ján RiS- ko, a szövetség elnöke, hogy a tájékoztató eszközök tekintélye sohasem volt olyan nagy, mint napjainkban. Az újságok példányszámai nőnek, de ennek ellenére egyes újságok hiánycikké válnak. A kongresszust a felelősségtudat, az elkötelezettség jellemezte. A felszólalók tudatosították, hogy az előrejutásnak továbbra is a fő forrása a nyugodt, bizafomteli belpolitikai légkör. Aki belső nyugalmunkat, egységünket védi, érvekkel, következetes vitákkal, meggyőző szóval, példamutatással, az legfontosabb gazdasági, társadalmi feladataink végrehajtásának megalapozásához járul hozzá. A tájékoztató eszközöknek fontos szerepük van abban, hogy az állampolgárok aktívan részt vegyenek a politika kimunkálásában és ellenőrzésében. A közvélemény, a hírközlő eszközök révén ismeri meg a határozatokat, döntéseket. A széleskörű tájékozottság lehetővé teszi, hogy világos, reális elképzelésünk legyen arról, hogy az egyes területeken milyen feladatok állnak az emberek, a kollektívák előtt, milyen nehézségeink és fogyatékosságaink vannak. Segít abban, hogy elkerüljük a hibákat és tévedéseket, megakadályozzuk a híreszteléseket vagy rágalmazásokat. A nyílt politika természetesen azt is feltételezi, hogy bíráljuk a negatív, a szocialista demokráciával, törvényességgel, erkölccsel és fegyelemmel összeegyeztethetetlen jelenségeket. A kongresszuson elhangzott fö beszámoló megállapította azt is, hogy az újságíróktól a társadalom elvárja a „glasnosty" elvének megvalósítását. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a közvélemény széleskörű tájékoztatása feltétele az eredményes átalakításnak, a társadalmi és gazdasági fejlődés meggyorsításának. Persze hozzáfűzte ehhez a jelentés azt a gondolatot is, hogy a gyorsítás stratégiájának megvalósítása közel sem problémamentes. Az új gondolkodásmód még nem nyilvánul meg mindenütt. Fontos azonban annak a tudatosítása, hogy eredményességünkről mindenütt az emberek döntenek és újságírásunknak még nagyobb figyelmet kell szentelnie az ilyen nézeteknek. Megállapítást nyert az is, hogy ha a tömegtájékoztatási eszközöknél tapasztalható pozitív és negatív jelenségeket összevetjük, akkor a mérleg a pozitívumok túlsúlyát mutatja. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert vannak, akik sötét szemüvegen át nézik a lapok, a rádió, a televízió munkáját és nekik semmi sem tetszik. Előfordulnak bátran kezdeményező vagy következetesen bíráló megnyilvánulások nyomán felszisszenések, némelykor határozott ellenakciók i^. A közvélemény több konstruktív bírálatot vár a sajtó dolgozóitól. Ehhez tisztánlátáshoz van szükség. A tájékoztatás és tájékozódás egymást feltételező együttható dolog az újságírói munkában. A kongresszus a szakma dolgozóinak tanácskozása volt, ezért kiállt amellett, hogy az Újságíró Szövetség tegyen még többet az újságírók szakmai és politikai felkészültségének növeléséért, lépjen fel a valódi gondok megoldásáért, a szakma dolgozói tökéletesebb szociális ellátásáért. STRASSER GYÖRGY Prágában junius 27-én és 28-án ülésezett a Csehszlovák Újságírók Szövetségének IX. kongresszusa. A 7 296 tagot számláló Újságíró Szövetség tanácskozásán reszt vett párt- és állami küldöttséget Jan Fojtík, a CSKP KB Elnökségének póttagja, a Központi Bizottság titkára vezette. Az újságírókra váró feladatokról szóló jelentést Ján Risko, a szövetség elnöke terjesztette elő. A vitában 33-an szólaltak fel, köztük Jan Fojtík elvtárs, a párt és állami küldöttség vezetője. A CSTK felvételén: Jan Fojtik és a kongresszus küldöttei. VISSZAPIIIANTÓ JÚNIUS '87 Alois Indra, a CSKP KB Elnökségé nek tagja, a Szövetségi Gyűlés el nöke fogadta Muto Kabunt, a ja pán képviselőház japán—cseh szlovák barátsági csoportjának elnökét. A felek nagyra értékelték a csehszlovák—japán kapcsolatok fejlődését. Moszkvában megkezdődött az SZKP Központi Bizottságának ülése. A tanácskozáson Mihail Gorbacsov főtitkár terjesztett elő beszámolót a párt feladatai a gazda-CSUTÖRTÖK ságirányítás átalakításához címmel. A beszámoló javaslatot tett a népgazdaság irányítási rendszerének az átállítására. Wojciech Jaruzelski, a Lengyel Népköztársaság államtanácsának elnöke hivatalos látogatásra Japánba érkezett. A két ország közti kereskedelmi és gazdasági VASARNAP együttműködés továbbfejlesztéséről, valamint a nemzetközi helyzet csúcsfontosságú kérdéseiről tárgyalt Nakaszone Jaszuhiro japán miniszterelnökkel. Moszkvában az új vezető szervek megválasztásával befejeződött a Nemzetközi Demokratikus Nöszövetség IX. kongresszusa. A Szövetség elnökévé ismét Freda Brownt választották. Az NDNSZ vezetőségébe ismét beválasztották Marie Kabrhelovát, a CSKP KB Titkárságának tagját, a Csehszlovák Nőszövetség elnökét. Bratislavában ülésezett az SZSZK Nemzeti Frontja Központi Bizottságának Elnöksége. Megtárgyalta, hogyan hajtották végre azokat a határozatokat, amelyeket a PÉNTEK 26 SZISZ és a Nemzeti Front többi szervezete együttműködésére vonatkozóan a SZISZ III. kongresszusát követő időszakra hagytak jóvá. Belgrádban közzétették a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága IX. ülésének határozatát. A dokumentum megállapítja : A JKSZjelentös erőfeszítései ellenére sem sikerült javítani Kosovo tartományban az embe-SZOMBAT 27 rek közti és nemzetiségi kapcsolatokat, nem sikerült ebben az autonóm tartományban teljesíteni a JKSZ XIII. kongresszusa határozataiban foglalt alapvető feladatokat sem. Gustáv Husák köztársasági elnök Prágában fogadta Philipp Jenningert, az NSZK szövetségi parlamentjének elnökét és kíséretét. A megbeszéléseken részletesen áttekintették a kétoldalú együttmű-KEDD 30 ködést. Méltatták a két ország gazdasági kapcsolatait, azt, hogy a Német Szövetségi Köztársaság a nyugati országok közül a legnagyobb kereskedelmi partnerünk. HÉTVÉGI LEVÉL Nagyjából két hete, hogy itt a nagybetűvel írt vakáció. Minden valamire való iskolás réges-régen a lakás legsötétebb zugába hajította táskáját, s egyetlen gondolatot sem igyekszik pazarolni az iskolára. Másodikos elemista és hatodikos kiskamasz egyaránt bízik a szünidei csodában: a jóízű lubickolásban, a hegyi ösvényeken tett hosszú sétákban, az országjáró barangolásban ... Nem úgy azonban a szülők, akiknek zöme nem tud mit kezdeni a gyerekekkel, hiszen a fiatalabb korú felnőttek szabadsága legföljebb három hét. A vakáció pedig köztudottan két hónap. így hát amennyire vágyott pillanat az egyik félnek a nyári szünidő kezdete, olyannyira gond a felnőtteknek. Flacsak ... hacsak nem él valahol egy nagymama, nagypapa, lehetőleg nagy kerttel a ház mögött, aki már június elején megírta, hogy ne sokat késlekedjen a tisztes kisunoka, hanem mielőbb üljön vonatra az a szegény, sápadt, sovány, agyontanult gyermek, mert sürgős bamulnivalója van a nagyszülők házatáján. Nomeg a patakban is sok már a szemtelenül fickándozó, pecabotra akasztandó hal; a körtefa pedig a barátságtalan tavasz ellenére annyi virágot hozott az idén, hogy akár egész nap a fán ücsöröghet az a gyerek, akkor sem tudja fölfalni azt a teméntelen gyümölcsöt. És a kutya is ellustult már, jó lenne megfuttatni a mezőn. Szó ami szó, ilyen paradicsomi állapotok csak a mesében vannak, s mindennek szelídített változata is csak ritka valóság. A gyakoribb valóság ennél sokkal prózaibb: kulcs a nyakban, ebéd a hűtőben, program a kapualjban vagy a téren — a többi kulcsos gyerekkel. S közben az állandó szülői rettegés, hogy netán elüti a gyereket egy autó, vagy ebédmelegítés közben magára gyújtja a lakást... Igaz, az elemisták részére létezik a napközis foglalkoztatás, de ez többnyire a legjobb szándék ellenére is sokkal inkább gyermekmegőrző, semmint igazi vakációs program. Persze, létezik gyermeküdülő meg pionírtábor, meg ilyen-olyan beutaló a szülőkkel, ám ez is csupán két-három hét a két hónapból, ráadásul ezekből sem jut mindenkinek. Száz szónak is egy a vége: nagy gond a szünidős diákok nyári időtöltésének, a gyerekek vakációjának megszervezése. Gondos pénzügyi mérlegelést és tucatnyi kompromisszumot kíván. Mármint a szülők részéről, hiszen az egyik gyereket az adriai tengerpart várja, a szomszéd csemetéjét viszont csak a játszótér (mór ahol van a közelben ilyesmi!) és a nyakban függő lakáskulcs. Jómagámnak — az utcán ólálkodó, az autótükröket unalomból birizgáló gyerekek láttán — lenne egy ötletem, mégpedig az ifjúsági szövetség, illetve a pionirmozgalom és a napközikben dolgozó pedagógusok címére: ne a tavalyi, a tavalyelőtti, meg a még korábbi foglalkoztatási tervek alapján szervezzék meg a nyári időtöltés műsorait, hanem lényegesen nagyobb találékonysággal, esetleg a járási idegenforgalmi tanácsokkal együttműködve állítsák össze a vakáció hátralevő heteinek erdőn-mezőn-vízen töltendő programjait. Magyarán: jó lenne színesíteni és végre vonzóvá tenni a nyári foglalkozások palettáját. Legyen ezekben a kollektív, de újszerűén értelmezett szórakozásokban annyi szabadság. amennyi csak lehetséges. Rutinszerű sablonok helyett sport és játék, strandolás és csónakázás, gyepsízés és erdei túra. Egyszóval csupa olyasmi, amiért — a szemet fárasztó tévénézés vagy az utcai lödörgés helyett — érdemes odafigyelni, ami a szülök gondjain is lazít valamicskét, ami olcsó és csak az a baja van, hogy majd a vakáció végeztével ennek is vége lesz. 3
