A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-07-03 / 27. szám
A CSEMADOK JÁRÁSI ÉNEKKARI SZEMLE Érsekújvárott (Nővé Zámky) a Szakszervezetek Művelődési nagytermében rendezték meg a járás énekkari szemléjét. A szemlén 7 énekkar vett részt. A bírálóbizottság elnöke dr. Anton Kristóf professzor volt. A járási verseny győztes énekkara a párkányi (Stúrovo) női kamarakórus lett, melynek karnagya Gulyás Györgyi, a stúrovói népművészeti népiskola hegedű-ének szakos tanára. Második az érsekújvári egészségügyi szakközépiskola énekkara, melyet Kazán József vezényelt. Minden énekkar elismerő oklevelet és tárgyi jutalmat kapott. A verseny befejezése után a karvezetök részére szemináriumot tartottak. KOSZORÚZÁS A Czuczor Gergely Irodalmi és Kulturális , Napok egyik fénypontja Czuczor Gergely szobrának megkoszorúzása. A szobornál Boráros Imre, a Matesz művésze Miroslav Válek Szó című költeményét szavalta. A Csemadok helyi szervezete énekkarának számai is ünnepélyessé tették a koszorúzást. Az ünnepi műsor a nagyteremben folytatódott. Keller Gábor, a szervezet alelnöke köszöntötte a mintegy 350 megjelent hallgatót. Itt is a Csemadok helyi szervezetének énekkara adott ünnepi műsort. Gáspár Tibor, a Komámói Magyar Tannyelvű Gimnázium tanára volt az ünnepi szónok. Czuczor Gergely munkásságát mutatta be. Beszélt mint tanárról s mint az akkori Komárom és Érsekújvár szellemi életének fö irányitójáról. Kiemelte a Nagyszótár jelentőségét, epigrammáit, amelyekben szatirikus stílusban a nép szellemi elmaradottságát ostorozta. Forradalmiságát legjobban a Riadó c. költeményében fejezte ki. Több évig raboskodott, majd szabadulásakor, 1954-ben a saját rabláncát megvásárolta. A kitűnő szabadelőadásban Gáspár Tibor tanár élményszerűen megemlítette, hogy kollégistaként Pápán találkozott először Czuczor Gergely nevével, amikor az újvári labdarúgócsapat Pápán játszott, és szigorú tanáruktól kértek engedélyt, hogy a mérkőzésre elmehessenek. Tanáruk azt mondta, hogy Czuczor városának csapatát megnézhetitek. Az ünnepi beszéd legnagyobb értéke, hogy Gáspár Tibor nem száraz adatok alapján, hanem élményszerűen állította össze előadását. Az ünnepi beszéd után Boráros Imre, Székely János Dózsa című összeállítását adta elő. A több részes és igazán nehéz összeállítást Boráros Imre végig mély átérzéssel, kitűnő hangsúllyal, művészi szinten adta elő. HOFER LAJOS A Búzavirág '86-ban az OKÜ-n Amatőr táncművészetünk helye és problémái A megoldatlan anyagi kérdések hatására jelentősen visszaesett több élvonalba tartozó, nagy múltú együttes (pl: a diószegi Új Hajtás, lévai Garammenti, rimaszombati Gömör, rozsnyói Búzavirág, kassai Új Nemzedék, stb.). Szeretném hangsúlyozni, hogy a „fenntartói-működési-anyagi bázis" nemcsak pénzkérdést jelent, hanem az együttes tervezett és rendszeres működését biztosító feltételek összességét: a tervezett költségvetést, a megfelelő próbatermi feltételeket, a megfelelő szakembereket, az állandó zenekar megteremtését, az együttes technikai részlegének-személyzetének létrehozását, a szükséges kellék- és ruhatár kiépítését és nem utolsósorban a megfelelő társadalmi bázis megteremtését. Ezek az anyagi-technikaifenntartói problémák főleg a Csemadok helyi szervezet fenntartásában dolgozó együtteseknél a legsúlyosabbak. Ennek a magyarázata az, hogy a Csemadok helyi szervezetei sem nem termelői egységek, sem nem állami költségvetési intézmények. így a bevételi forrásuk minimális, a tagilletmény ötven százaléka, amelyből ma már képtelenség fedezni egy rendszeresen dolgozó táncegyüttes anyagi-technikai szükségletét. A Csemadok, mint társadalmi szervezet, főleg a csoport és a munka Szervezésével, a tevékenység tartalmának meghatározásával, a kollektíva összetartásával, stb. képes foglalkozni. Tehát az együttes működésének társadalmi feltételeit tudja biztosítani. A működés, a rendszeres munkavégzés többi feltételeinek a biztosításához pedig csak egyetlen út a társadalmi és a gazdasági erők összefogásának az útja vezet. A fenntartói-müködési feltételek biztosítására társulni az adott terület — falu, járás, kerület — termelői üzemeivel, illetve állami költségvetési támogatással működő kulturális intézményeivel. Ezt kívánja a kor szelleme és az amatőr műkedvelő kollektívákkal szembeni társadalmi igény. Ezt a tényt ismerte fel a Szlovák Szocialista Köztársaság Kulturális Minisztériuma is, amikor meghozta az MK SSR 7405/1985 — 13 számú rendeletét, amely többek között kimondja ..." I. cikkely 4. pont: A kulturális élet területén a nemzeti bizottságok a tevékenység és az eszközök egyesítését főleg a következők érdekében biztosítják — l/b)4, gondoskodnak az amatőr művészeti szakkörökről, együttesekről, valamint feltételeket teremtenek új szakkörök és együttesek alakításához (beleértve az anyagi-műszaki feltételeket is). Ez a rendelet hivatalosan is lehetőséget, ad ahhoz, hogy a falu. a járás, a kerület területén a nemzeti bizottságok összefogják a kultúra támogatásának a lehetőségét, és a művészeti kollektívák munkáját figyelembe véve, támogassák a művészeti kollektívákat. Ennek a rendeletnek a szellemében szükséges minden kerületben, járásban és településen újból felmérni a kultúra állami támogatásának lehetőségét és az állami dotációt úgy elosztani, hogy abból megfelelő és arányos mennyiség jusson a magyar nemzetiségi kultúrát ápoló együtteseknek is. Tudatosítani kell azt a tényt, amelyet erőteljesen hangsúlyozott Julius Hanus az SZSZK kormányának első alelnöke a párt. kormány és Nemzeti Front küldöttségének vezetőjeként a Csemadok XIV. Országos Közgyűlésén mondott beszédében ... „Nemzetiségeink kultúráját a szocialista Csehszlovákia kultúrája szerves részének tekintjük." Sok földműves-szövetkezet, üzem, állami kulturális intézmény és nemzeti bizottság ma is. és jóval a rendelet megjelenése előtt is annak a szellemében jár, illetve járt el. A Dunaszerdahelyi járás példáit sorolja fel Jarábik Imre, a Jnk osztályvezetője, az Új Szóban 1987. március 16-án megjelent Ha tovább akarunk lépni című cikkében, amikor a fenntartói gondokról szól.......Egyfajta kiút már az, hogy egy-egy amatőr művészeti csoportot valamely üzem, esetleg egységes földműves-szövetkezet patronál... megemlíthetném a somorjai Kék Duna Efsz-t, amely a Csalló Népművészeti Együttest, és a Híd vegyes kart... a vásárúti Csehszlovák-Szovjet Barátság Efsz-t, amely a nyári képzőművészeti tábort... a dunaszerdahelyi Agrostav üzemet, amely a Bartók Béla vegyes kart... a nagymegyeri efsz-t, amely a város több csoportját támogatja." Hasonló módon írhatnék más járások földművesszövetkezeteiről, üzemeiről, kulturális intézményekről is, ami azt jelenti, hogy az egymásra találás a téren is előre halad, és ez mindkét fél — termelési egység és kultúra — részére nagyon jó. A termelés és a kultúra egymáshoz kötődése erősödik fel, mert kölcsönösen gazdagítják egymást. Azok, akik munkaidejükben a kultúra művelői és élvezői. Nem egy másik bolygó lakosai számára, hanem a magunk számára termeljük a kulturális javakat is. És ezért természetes az, hogy egységesen fáradozzunk az anyagi javak kitermelésében, és a kitermelt javak arányos elosztásában is. Ennek a természetességnek kell megnyilvánulnia a nemzetiségi táncegyüttesek fenntartásában is. A Csemadoknak is szükséges felülbírálnia az e téren kifejtett eddigi tevékenységét — rákényszeríti erre az a tény, hogy 1987 január elsejétől megváltozott társadalmi besorolása —, és hasonlóan a szakszervezeti, az ifjúságszövetségi, nőszövetségi, stb. talajon dolgozó együttesekhez a saját központi költségvetéséből is támogatnia kell az együttesek munkáját. TAKÁCS ANDRÁS Fotó: a szerző 6
