A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-11-20 / 47. szám
INMAN HANjOTTUK-OLVASTUK-IATTÜK I Az Illinois állambeli Kristálytavon az úszó különlegességek bemutatóján az itt látható malacka nyerte el a közönség legnagyobb tetszését. Az Ustí nad Labem-i állatkert és a Ho-Shi-Minh városi állatkert együttműködésének eredményeként a képen látható indiai elefántbébivel és két vidrakölyökkel gyarapodott az állatkert. Az állatok szemmel láthatóan kitűnően érzik magukat a mi éghajlatunk alatt is. A sportszereket gyártó bulgáriai Rodopi gyár holland és nyugatnémet partnerei segítségét kérte, hogy korszerűsítse a gyártástechnológiát és javítsa a külföldi piacnak szánt korcsolyái és görkorcsolyái minőségét. A segítség gyorsan meghozta a kívánt eredményt — a gyár termékei egyre keresettebbek a nyugati piacon is, amihez persze a fokozott belső minőségellenőrzés is hozzájárult. Ghirshman: ÓKORI IRÁN (Médek, perzsák, párthusok) Ghirshman professzor könyve először 1976-ban jelent meg Párizsban, tehát még az iszlám-forradalom s főképp az irak—iráni háború kitörése előtt, így látszólag nem sok összefüggése van napjaink legválságosabb gócával, arról nem is szólva, hogy — amint a cím külön kihangsúlyozza — az ókori Iránról van szó, a figyelmes olvasó mégis rendkívül mély háttér-rajzát láthatja mindannak, ami ma történik a Perzsa-öböl, mi több, az egész Közel-Kelet térségében. Irán földrajzi arculat; Az irániak honfoglalása; A médek és a perzsák bevándorlása; Az akhaimenida birodalom; Babilon bukása; Az iráni civilizáció kiteljesedése — csupán néhány qímet idézünk a kötet tartalomjegyzékéből, hogy érzékeltessük, miről is szól tulajdonképpen ez a kiadvány. S hogy miről nem szól, természetesen azt is kell, hogy érzékeltesse a rövid fölsorolás. Ám, mint említettük volt, egy ilyen jellegű könyv éppen azért több, mint időszerű, mert a Közel-Kelet mai válsága — e könyvből is világosan kitűnik — voltaképpen háromezer évvel ezelőtt kezdődött, s ami ma ott történik, legyen az arab—zsidó, avagy arab (iraki)—perzsa (iráni) háború voltaképpen folytatása a több ezer éves öldöklésnek. „Másokra vár a feladat, hogy lefessék a szászánida birodalom bukását kővető korszakot, az iráni újjászületés ragyogó szakaszát, mely fényesen igazolta azt az igazságot, hogy minden újjászületés új civilizáció útját készíti elő" — írja a szerző. S Így folytatja: „Az, iráni nép, mely alkalmazkodni tudott, és sajátjává tudta tenni a két folyó közti síkság nagy városi civilizációit, mely a későbbiekben az arab, török, mongol betörések idején erőt tudott gyűjteni a túléléshez, különleges életerőről tett bizonyságot... Földrajzi helyzete, gazdag természeti kincsei, a világ egyik legősibb civilizációjának hagyományain nevelkedett dolgos népe múltjához méltó helyet kell hogy biztosítsanak Iránnak a népek nagy családjában." (cselényi) mmr GOETHE MUGYUJTEMÉNYE Azt, hogy Johann Wolfgang Goethe, a világhírű költö és író gyakran készített illusztrációkat saját müveihez, a Művészeti Kislexikon is jegyzi. Azt, hogy rendkívül gazdag mügyűjteményében 26 511 mű található, gyanítom már kevesebben tudják. Ebből, pontosabban a gyűjtemény 9 179 lapnyi grafikai alkotásaiból válogatták a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum és a weimari Goethe-Nationalmuseum dolgozói azt a megközelítőleg ötven darabot, melyet szeptember hónapban mutattak be az érdeklődőknek. Még pontosabban — hiszen a kiállítás címe is jelzi — a reformáció korának alkotásait. Azon kor művészeinek munkáiból, melyet a híres gyűjteményben összesen négyszázötven grafika képvisel. Olyan alkotókkal találkozhatunk, mint a dunai iskola legjelentősebb képviselőjeként számontartott Albrecht Altdorfer (Szerelmespár), az ateista nézetei miatt szülővárosából kiűzetett Hans Sebald Beham (A nők fürdője, a Hans Sachs verseihez készített Luther és a kézművesek c. illusztráció, a hónapokat allegorikusán ábrázoló sorozat), az elsősorban festőként nyilvántartott ám grafikusként is jelentősét alkotó idősebb Lucas Cranach (Ádám és Éva a Paradicsomban), az északi reneszánsz egyik legnagyobb mestereként tisztelt ifjabb Hans Holbein (Rotterdami Erasmus), a rézmetsző Israel von Meckenem (Heródiás tánca), a híres grafikus. Martin Schongauer (az Okos és balga szüzek sorozat két lapja), és természetesen a német festő és grafikusfejedelem, Albrecht Dürer. Az ö fa- és rézmetszeteiből (A tékozló fiú. Veronika kendője, a Nagy Passió sorozat néhány lapja) összesen tizenhatot állítottak ki a rendezők. A látogató méltán lehet elégedett a látvánnyal, a kiállított anyaggal. A mértéktartó katalógus elöszavával-bevezetőjével (Margarete Oppel) könnyen igazodik el az említett korban és az alkotások világában. Ugyanitt található az utalás, mely a gyűjtemény létrejöttét magyarázza. Ezek szerint „a költö nem a tárgy birtoklása, hanem a műélvezet kedvéért gyűjtött". A költő erről így vallott: „Általánosságban a képzőművészet bír azzal a hatóerővel, hogy belehelyezzem annak a világtörténeti korszaknak a körülményei, gondolkodási viszonyai. érzelmei, képességei és készségei közé, amelyben maga az alkotás is létrejött." (görföl) Színházaink műsorterveiben az elmúlt években fontos szerepet kaptak azok a művek, amelyek szenvedélyes valóságszemlélettel járnak körűt időszerű társadalmi témákat. Ebből a szemszögből vizsgálódva aligha meglepő, hogy a Szlovák Nemzeti Színház Kis Színpada a kortársi szovjet drámairodalom élvonalába tartozó Alekszandr Gelman; Pad című színmüvét tűzte műsorára, elvégre a kitűnő szerző éles valóságlátásról tanúskodó munkásságának egyik legfőbb jellemzője éppen a társadalmi érzékenység, illetve az őszinte egyéni konfliktusok iránti vonzódás. Gelman — aki a szlovákiai színházakban korábban játszott Mi, alulírottak; Egy ülés jegyzőkönyve, illetve a Mateszban is műsorra tűzött A pad révén — hazánkban is sikeres szerzőnek számít, jobbára abból a közegből meríti témáit, amelyet nagyszerűen ismer. Általában a hétköznapi emberek hétköznapi konfliktusai foglalkoztatják. Olyan élethelyzetek, amelyekben önmagunkra ismerünk, amelyek jellemzőek mindennapi nézeteltéréseinkre és vitáinkra, győzelmeinkre és bukásainkra. Gelmannak A pad cimü kétszemélyes darabját a bratislavai nemzeti színház prózai társulatának kamaraszínpadán Peter Mikulíknak józan szenvedélyességre, lényegre tapintó éleslátásra és humánus jóindulatra épitö rendezésében igyekeztek bemutatni. Ez utóbbi talán túlságosan is jellemző az előadásra, aminek eredményeképpen helyenként nem eléggé harapós, nem igazán őszinte a színen pergő játék. Ezt a mulasztást már csak azért is érdemes kifecsegni, mert Gelmannak ezt a darabját eljátszani nagyon is szinészpróbáló feladatot jelent. Az egymás után sorjázó jelenetek ugyanis olyan életképeket villantanak elénk, amelyekben az egyéni jellem- és társadalmi háttérrajz kitűnő lehetőségei rejlenek. A magányosság jelképévé izmosodó két személyt az első szereposztásban Kamila Magálová és Leopold Haveri, a másodikban pedig Zuzana Kocúriková és Milan Knazko játssza. Nekem az első szereposztás tűnik sikerültebbnek. Magálová és Haveri játéka keményebb, feszesebb a másik kettősénél, akik figuraépítésük lényegét inkább csak egyéni karakterizáló képességeikre bízzák. Újszerű színeket feltáró érdekessége az előadásnak, hogy a rendező az újrajátszások során a Kamila Magálová és Milan Knazko, illetve a Zuzana Kocúriková és Leopold Haveri kettősöket is szerepelteti ebben a kitűnő Gelman-darabban. Miklósi Péter FIATAL ELŐADÓK BEMUTATKOZÁSA A Bratislavai Zenei Ünnepségek keretében évente megrendezik az ifjú előadóművészek nemzetközi seregszemléjét. A fesztiváldobogókon ezidén többek között bemutatkozott az NSZK-beli Auryn-vonósnégyes és a Bohuslav Martinű-vonósnégyes. Az Auryn-vonósnégyes — amely a nemzetközi seregszemle babérkoszorúsa lett — Debussy g-moll vonósnégyesével mutatkozott be. Ez a mű a zenei impresszionizmus előfutára, Debussy az új harmóniák szépségét, színbeli gazdagságát mutatja be és szinte megmámorosodott e művében a zene kínálta új lehetőségektől amelyeknek lelki atyja volt. Az előadásmód a mű érzékiségét, elbűvölő szépségét, üdeségét hangsúlyozta. Míg a Debussy mű a négy vonóshangszer állandó színes prelűdjeiböl állt, Mendelssohn D-dúr vonósnégyesében a játékosság, a majdnem mozarti zenei könnyedség jutott szóhoz. Köztudott, hogy a korai romanticizmus zenéjének előadása bravúros technikát igényel. Esetünkben valódi, tökéletesen tiszta, egyértelmű értelmezést hallottunk. Az Auryn-kvartett után a Bohuslav Martinú-kvartett előadásában a névadó zeneszerző harmadik vonósnégyesét hallhattuk. Az ifjú cseh művészek elsősorban a mű játékosságát, melodikus szépségét és ellentétes gondolati gazdagságát hangsúlyozták. A kamarakoncert befejező részében Beethoven e-moll vonósnégyese hangzott el. E mű előadása az ifjú cseh művészek alapos és magas szintű szakmai felkészültségéről győzte meg a közönséget. Két jelentős kamaraegyüttest hallhattunk az est folyamán, közülük ez esetben a vendégegyüttes lett a győztes. Tegyük hozzá: joggal. Fiatal, most induló kamaraegyüttesekről van szó, amelyek még csak pályájuk legelején állnak. A nemzetközi zsűri az értékeléskor ezt a körülményt is figyelembe vette. Igor Berger 9
