A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-11-20 / 47. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Mécs József: AZ UTAK KERESZTEZŐDÉSÉN Bokréta Gál Sándor kalapjára — Tőzsér Árpád és Zs. Nagy Lajos írásai a költő 50. születésnapjára Miklósi Péter: AZ ÉPÜLŐ FÓRUM SZÁLLÓ Görföl Jenő: FALUSI KRÓNIKA Lacza Tihamér: A FÖLD NAPLÓJÁBÓL Kurucz Nándor: KARTHÁGÓ ROMJAINÁL Címlapunkon Németh Ica és Skronka Tibor, Peres Zejtuncjan: Egy szabad ember című színművében. Fotó: Gyökeres György. (írásunk a 10. oldalon) A Csemadok Központi Bizottságénak képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava. Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. CsI. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král Petemé Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlace, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. c. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne n. p„ Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavatefstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. KÖTŐDÉSEK — Néhány évvel ezelőtt egy ifjúsági gyűlésen a munkafegyelemről és a nemzedékek közötti ellentétről hallottalak beszélni. Emlékszel még? — Az akkor elmondott véleményemet ma is fenntartom. Ma tán még időszerűbb, mint akkor volt. Úgy látom, hogy a munkát ma az emberek többsége csak megélhetési forrásnak tekinti. Mintha kihalt volna az emberekből az elvégzett munka öröme. Elanyagiasodtunk. Mindent a pénzen keresztül mérünk. Nem azt akarom mondani, hogy nincs szükség pénzre, anyagi ösztönzésre, de nem szabad megengednem, hogy a munkahelyi közérzetem csak azon múljék, milyen mértékben van a munkám anyagilag honorálva. Hanem múljék ez azon, hogy megadatik-e az embernek az értelmes véleménynyilvánítás, a hatékony együttműködés lehetősége. Sajnos, annyira közömbösek vagyunk egymás iránt, hogy nem érdekel a barátunk, kollégánk véleménye, öröme, bánata. Nem örülünk az örülnivalónak és nem bánkódunk a bánkódnivalón. Bízom abban, hogy ha nem akarjuk, hogy az utánunk jövő nemzedék ujjal mutogasson ránk: ők azok, akik miatt most nehéz az életünk, és képesek leszünk változni és változtatni. A recept roppant egyszerű: dolgozni kell. — Korodnál fogva hol a fiatalokhoz, hol az előttük járókhoz tartozol. Miben látod a nemzedékek közötti ellentét gyökerét? — Az idősebb és a fiatalabb korosztály viszonya, ha nem eléggé kiegyensúlyozott, akkor akadályként merülhet fel a továbbhaladás útjában. A vállalat, vagy akár a társadalom életrevalóságát jól érzékelteti az. hogy mennyit képes a maga javára fordítani a fiatalság „szembeszegüléseiből". Mert milyen is a fiatalság? Nem akar semmivel megbékélni, amit ésszerűtlennek tart, amin javítani, tökéletesítenivalót talál. Ez persze szerfölött ingerli az előtte járó nemzedéket, akik éveken át épp a jó, a nemes, az ésszerű térhódításán munkálkodtak. Az ö tekintetük középpontjában nem a dolgok árnyékos oldala áll, ők az eredményeket látják. Pedig csupán arról van szó, hogy ha hibáztak, ha nemegyszer melléfogtak is, jellemzőjük az értékteremtés volt. Bizony, sok bölcsesség kell ahhoz, hogy a felnövekvő nemzedék — olykor csakugyan túltengő — kritikusságában ne valamiféle ellenséges veszélyt szimatoljunk, hanem — kiszűrve belőle a végletességeket — szövetségest lássunk. — Amikor megállapodtunk eme interjú időpontjában, már csak az estéd volt szabad, vagyis foglalt volt, mert kitölti a család, a három gyerek. — A gyerekek — Zsófia tíz-, Péter kilenc-, Katalin hatéves —, ha felnőtt vendégünk van, a szobájukban játszanak. Ez így természetes. Ha a gyerek tudja, hogy a szülő dolga végeztével ráér vele is foglalkozni, akkor fegyelmezetten kivárja azt az időt. Szóval csak nevelés, magatartás kérdése az egész. — Ebben a lakásban olyan rend és tisztaság van, hogy alig hiszem el, hogy ez három gyermek és két dolgozó felnőtt otthona. Hogyan győzitek? — Mi is állandó időzavarban vagyunk, mint más dolgozó emberek. Délután fél öt is van, mire összeverődik a család. Bizony van mit csinálnunk, főleg a feleségemnek, hogy az elvégzendő házimunkára és a gyerekek meghallgatására is jusson időnk. — Mekkora a Te részed a házimunkák végzésében ? — Ezt nehéz meghatározni, és azt is, hogy meddig és mikor női munka vagy férfimunka az egyik vagy a másik elvégzendő feladat. De azt tudom biztosan, hogy nagyrabecsülöm FULAJTÁR PÉTER agrármérnök, a Zelenina bratislava-dióspatonyi (Orechová Pótért) részlegének üzemgazdásza az anyákat. Azóta tisztelem a dolgozó nőket, amióta helyettesítenem kellett a feleségemet a nyolchónapos Zsófia mellett. Akkor még havonta utazott Budapestre — levelező tagozaton fejezte be az egyetemet könyvtáros szakon. Akkor tudtam meg, milyen nagy felelősséggel jár az, hogy reggel fél hétre bölcsődébe vinni a gyereket, délután négykor érte menni, elkészíteni az ennivalóját. Az enyémet megfőzte a párom több napra, de a kicsinek friss kellett. A következő évben megszületett Péter, még nehezebb volt a kötelességek és tennivalók összehangolása. Életünkben ez volt a hőskor. — Mikor volt nehezebb a gyereknevelés? Amikor kicsik voltak vagy most? — Az első években is nehéz volt. így visszatekintve, néha azon csodálkozunk a feleségemmel, hogyan is győztük? Később már sok múlik azon, hogy mennyire neveli a szülő önállónak a gyereket. Már kicsi korban különböző feladatokat bíztunk rájuk. így ők is érezték, hogy fontosak a család számára. Egyrészt pillanatnyi sikerélményt is nyújtott az elvégzett munka, másrészt később mintegy megtérül a befeHtetés, mert a gyerek önálló és megbízható lesz. — Nevelési elveidet otthonról hoztad? — Részben igen. Engem is így neveltek, a tanítóim is, főleg az általános iskola első öt évfolyamában. Ez szülőfalumban Mátyócon (Mafovce) történt. Bizony messzire kerültem. Mátyóc a szovjet határ közelében, Nagykapos (Veiké Kapusany) mellett fekszik. Nyomot hagyott bennem is a gyerekkor, mint másban. A tenyeresek, a nyaklevesek is, mert jószándékkal adták. Szívesen emlékszem vissza a tanítóimra, a gyermekkori játszópajtásaimra. Mivel a feleségem is onnan való, ketten könnyebben viseljük el az elszakadást, könnyebben eresztünk itt gyökeret. Szülőfalumban ismertem meg a barátságot és a harag, a megbántottság érzését is. Néha eszembe jut, bár nem vagyok haragtartó, egyszer mégis előfordult, hogy ... Hatodikos koromban történt, hárman voltunk jóbarátok, egy padban ültünk és az egyikük megvádolt, hogy én vittem el a focilabdáját. Nagyon megbántott. Utána rájött, hogy hibázott, de két évig nem beszéltünk. Később ö volt a legmegbízhatóbb barátom. Különben sem tudok haragot tartani. Ha a másikat nem tudom észérvekkel meggyőzni, azért még nem kell rá haragudnom. A feleségem szerint én vagyok az, aki mindig mindent megmagyaráz. Próbálom megérteni az embereket. Nem olyan rosszak, mint sokan KÖTŐDÉSEK gondolják. Van egy vers. Bizalom a címe, abban mondja a költő Garai Gábor, hogy „Egy besurrant csaló tiszteletére nem állítok őrséget tíz igaznak." — Az általánosból milyen pályára indultál? — Számomra az alma mater a nagykaposi gimnázium, akkor még általános műveltséget nyújtó középiskola. Onnan mentem Szófiába, a mezőgazdasági főiskola növényvédelmi szakán tanultam tovább. Évente egyszer jöttem haza. így lazult a kapcsolatom szükebb szülőföldemmel. Az államvizsga után már ebben a járásban, az agrokémiai vállalatnál lettem növényvédő technikus. Ezelőtt négy évvel változtattam munkahelyet, az év áprilisától vagyok az üzem közgazdásza. — Nehéz időkben kezdesz közgazdasággal foglalkozni. Ez egyben szakmaváltoztatás, pályamódosítás is? — Igaz, egy kicsit furán hangzik, hogy agrármérnöki diplomával üzemgazdászként dolgozom, de kereskedelmi vállalat vagyunk, az agronómus, a növényvédő szakember tevékenysége nagyon szorosan összefügg a kereskedelmi tevékenységgel. És máris beiratkoztam a közgazdasági főiskola irányitáselméleti és módszertani szakára. Szükségem van az új ismeretekre. Tény és való. hogy nem könnyű ma a gazdasági szakemberek helyzete, de úgy érzem, hogy mi emberek olykor nagy ügyet csinálunk az egyszerű dolgokból. Kézenfekvő a megoldás: meg kell fogni a munka végét és tenni kell! Tenni és csinálni, kinek-kinek a maga posztján. Nemcsak az elvégzett munkáért vagyunk felelősek, hanem azért is, amit nem végzünk el! Tudatosítanunk kell, hogy társadalomban, emberi közösségben, kisebb kollektívában élünk, irántuk felelősséggel tartozunk. Munkánktól is függ a társadalom többi tagjának jóléte vagy nem jóléte. És azt is tudatosítanunk kell, hogy minél magasabb beosztásban vagyunk, annál több ember jó vagy rossz kedve függ tőlünk. Tévedés azt hinni, hogy felelőssége csak a vezetőnek van. Mindanynyiunktól függ, hogyan lábalunk ki a jelenlegi gazdasági helyzetből, hogy az életszínvonalunk stagnál-e vagy emelkedik. — A vállalati törvénytervezettel kapcsolatban mi a véleményed a kibontakozás lehetőségeiről ? — Az új (a készülő) vállalati törvény — bár nem tökéletes — de az önelszámolás bevezetésével mégis utat nyit bizonyos távlatok felé. Végre tudjon mindenki abból gazdálkodni, amit kitermel! Nem tudom, hogy lesz ez például a mi esetünkben, mert mi az összes hasznot elvezetjük az államkasszába. Sokat javítana a helyzeten, ha egy részét megtarthatnánk. Olyan körülmények között dolgozunk, mint húsz évvel ezelőtt. Nem tudtunk beruházni. Magasak a raktározási káraink, mert nincs megfelelő raktárunk. Dolgozóink számára nincs kellő szociális ellátás. Bővíteni kell a kiskereskedelmi hálózatunkat. javítani a közellátást, korszerűsíteni a boltokat. Öreg, annak idején átmenetinek szánt épületekben árusítunk. A központi falvakban boltot kellene nyitnunk. A lakosság — főleg a fiatal családok — olyan házban laknak, amely mellett már nincs ott a min/ dent megtermő kert. Ha a kitermelt haszon húsz-harminc százalékát megtarthatnánk, azzal önállóan gazdálkodhatnánk, akkor mód volna a fent említett igények kielégítésére. A gazdaságban és a társadalom minden területén újra és újra megtermelődő ellentmondások feloldásával lehet csak elérni a fejlődést. FISTER MAGDA 2
