A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-11-13 / 46. szám
FÁBRY ZOLTÁN NAPOK Ebben az évben többek között egy igen jelentős évfordulót mondhat magáénak hazánk irodalomkedvelő magyar ajkú lakossága. Ez év augusztusában emlékeztünk meg európai rangú antifasiszta írónk, publicistánk és irodalomkritikusunk, Fábry Zoltán születésének 90. évfordulójáról. Szövetségünk is kellő komolysággal csatlakozott Fábry életművének tisztelői és ápolói közé. Erről tanúskodik az is, hogy az ez évi Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napokat e kiváló közíró munkássága további megismerésének, elemzésének szenteli. A november 13-án (pénteken) Kassán (Kosice) kezdődő rendezvénysorozatnak a legizgalmasabb része lesz a Fábry Zoltán irodalmi-történelmi vetélkedő országos döntője, amelyen a kerületi fordulókból kiválasztott tíz legfelkészültebb csoport méri össze tudását Az est műsora az „Egy házban" címet viselő lírai összeállítás, amellyel egy ünnepi csokrot szándékozunk átnyújtani a költészetet kedvelő közönségünknek hazánk kortárs költőinek müveiből. November 14-én a megnyitó után dr. Kiss József az Új Szó főszerkesztője a Fábry-életmű időszerűségéről tart előadást majd dr. Szabórhihály Gizella, a Komensky Egyetem magyar tanszékének adjunktusa Fábry Zoltán stílusát magyarázza, elemzi, felhasználva az író müveinek szlovák és cseh nyelven megjelent fordításait. Aznap délután a résztvevők egy csoportja ünnepélyes keretek között megkoszorúzza Fábry Zoltán szülőházát és sírját Stószon. Az esti órákban a CSMTKÉ, a kassai (Kosice) Csermely kórus és a miskolci Bartók Vegyeskar hangversennyel szórakoztatja a közönséget. November 15-én dr. Fonod Zoltán, a Komensky Egyetem magyar tanszékének vezetője Fábry kritikusi és esszéírói tevékenységéről tart előadást. Utána dr. Szeberényi Zoltán, a nyitrai (Nitra) Pedagógiai Főiskola tanára, a csehszlovákiai magyar irodalomkritikának és Fábry Zoltán munkásságának kapcsolatával, kölcsönhatásával foglalkozik majd. Mivel ebben az évben emlékezünk meg Sas Andor, a kiváló irodalomtörténész és pedagógus születésének 100. évfordulójáról, ezen az irodalmi és kulturális napon méltatjuk e kiváló személyiség munkásságát, s azt a szerepet, amelyet a csehszlovákiai magyar irodalmi életben betöltött. Az előadásokat a kassai Hutník Szálló termében, a többi műsort pedig a Kuzmányi lakótelepi művelődési házban rendezzük meg. A Fábry-napokon ezenkívül számos író-olvasó találkozót szervezünk, s ez alkalommal a királyhelmeci (Kráf. Chlmec) képzőművészeti klub mutatkozik be értékes kiállítással. Reméljük, hogy az ez évi Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napok gazdag műsorával sikeresen hozzájárulunk írónk szellemi hagyatékának ápolásához. RÉDU MARGIT, a Csemadok KB szakelőadója George Shultz amerikai külügyminiszter október 22-én Helsinkiből Moszkvába érkezett, s megkezdte tárgyalásait Eduard Sevardnadzeval, az SZKP KB PB tagjával, külügyminiszterrel. Még az eszmecserék megkezdése előtti tájékoztatók felhívták a figyelmet arra, hogy Sevardnadze és Shultz a leszerelési kérdések széles komplexumát tekinti át, különös tekintettel a közepes hatótávolságú és harcászati-hadműveleti rakéták felszámolásáról szóló szerződés eddig még megoldatlan problémáira. VISSZAPIIIANTÓ ■■■■■■ OKTÓBER '87 Francois Mitterand francia köztársasági elnök befejezte NSZK beli látogatásának hivatalos részét, s Észak-Rajna-Vesztfáliát és Alsó-SZERDA 21 Szászországot érintő körútra indult. Bonnban Richard von Weizsäcker nyugatnémet szövetségi elnök vett búcsút a vendégtől. A Szövetségi Gyűlés küldöttsége Ján Janik, a testület alelnöke, a Nemzetek Kamarájának elnöke vezetésével Djakartában meg-CSÜTÖRTÖK 22 kezdte hivatalos programját. Ján Janik találkozott Mohammed Kharisz Szuhuddal, az indonéz parlament elnökével. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára fogadta George Shultz amerikai külügyminisztert. Gorbacsov és Shultz megbeszélésén PÉNTEK 23 a leszerelési kérdéseket és a kétoldalú kapcsolatok problémáit érintették. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének napján, szombaton, az egész világon megrendezték a békehullám-akciókat. Ez a kezdeményezés idén augusztusban To-SZOMBAT 24 kióban, a nukleáris fegyverek felszámolásáról szóló nemzetközi konferencián született, a szovjet és az amerikai békevédők terjesztették elő. Pekingben megkezdődött a Kínai Kommunista Párt XIII. kongreszszusa. A tanácskozáson a párt 46 milliós tagsága képviseletében 1 953 küldött vett részt. A kongresszus a kínai KP KB tevékenységéről szóló beszámolót, a párt-VASÁRNAP 25 alapszabályzat néhány cikkelyének módosítására vonatkozó javaslatot, a központi tanácsadó bizottság és a központi pártfegyelmi bizottság jelentését vitatta meg, s megválasztotta az új központi szerveket. Moszkvában megnyílt a noszf 70. évfordulója ünnepségeinek sajtóközpontja. Nyikolaj Sislin, az SZKP KB osztályvezető-helyettese HÉTFŐ 26 sajtóértekezletén beszámolt a jubileumi programokról, a szovjet és a külföldi tudósítók számára készülő sajtókonferenciák tervéről. San Jóséban, Costa Rica fővárosában megkezdődött az öt középamerikai ország külügyminiszereinek konferenciája, amely Guatemala, Honduras, Costa Rica, Nica-KEDD 27 ragua és Slavador államfői által az idén augusztusban aláírt béketerv teljesítése ellenőrzésével foglalkozik. HÉTVÉGI LEVEL Mindig felbosszant, ha valamely dologgal kénytelen vagyok többet foglalkozni, mint amennyit az jelentőségénél fogva megérdemelne. Az ilyen energiaemésztő apróságokból pedig furcsamód néha annyi összegyűlik, hogy lassan az épülő Gabcikovo—nagymarosi-vízlépcsőt is el lehetne velük rekeszteni, sőt, ha nagyon odafigyelnénk, akkor az évszázad építkezésének, a Duna—Fekete-tenger-csatornának az elbarikádozására is jutna belőlük. Ezért is döntöttem úgy, hogy én ugyan nem fogok „odafigyelni", nem hagyom, hogy az apró bosszúságok megemészthetetlensége elsodorjon az infarktusig. Nem fogok? Hétvégére vendégeket hívok, összejön a család. Szombaton reggel négy doboz tejszínt vásárolok (á 5.90 Kcs) a torták kidíszítésére. Édesanyám, ha jön, hadd lepődjön meg, hogy lánya — akit annak idején négyökrös szekérrel se volt képes bevonszolni a konyhába, mert mindig meg tudta magyarázni, hogy most épp fontosabb dolga van — mit tud sütni, ha összeszedi a sütnivalóját (és a kísérletező kedvét). A torta kész, a töltelék benne, jöhet a tejszín — és a meglepetés: a hétvégi küldeménynek annyi a zsírtartalma, mint rendes körülmények között a 3.10-es tejé. Reménytelen, hogy ebből valaha is hab lesz, hacsak nem az én szájam szélén a dühtől, ha odáig engedem fajulni a dolgokat. De nem engedem. Megelégszem annyival, hogy felemlegetem magamban a tejüzem összes bűnét, hogy milyen gyér a főváros tejtermékekkel való ellátottsága (bár tudom, hogy másutt még rosszabb); mindig „ki kell fogni", hogy a tejszín felverhető legyen, a tej ne legyen savanyú, jusson abból a sajtból, amit szívesen fogyaszt a család, s be kell állni a sorba joghurtért, tejfölért, túrókrémért — ha mégis az egészséges étkezés mellett döntünk. S hogy a sorban állás mekkora ídőpazarlás, azt nem kell elemeznem. Köztudott, milyen fölösleges energia- (tehát pénz! veszteség mind az egyén, mind az állam számára, amikor paszszív álldogálással és nem produktív munkával telik az időnk. Márpedig ez elkerülhetetlen, ha hiánycikkek sora jelenik meg a piacon. Például ha az összes elektro-szaküztetet körbe kell rohannom a városban, hogy „beszerezhessek" olyan filléres, de nélkülözhetetlen dolgot, mint a porszívóba való eldobható papírzacskó. Mert nincs! Hiánycikk! Na és? Egy papírzacskó miatt ugyan nem rágom magam, majd használom anélkül a gépet. Én is tudom, hogy így a porszívó élettartamát a felére csökkentem, de sebaj, legalább lesz elég munkájuk a gyártóknak és a javítóknak, mert nem én leszek az egyetlen, aki idejekorán invesztálni kényszerül egy újabb gépbe. Pazaroljunk, ha annyi a pénzünk! (Azt ugyan nem ígérhetem meg, hogy ha elcsípem valamelyik üzletben a zacskóküldeményt nem vásárolok én is rögtön huszonötöt belőle, hozzájárulva a hiány további fennmaradásához. Mert a „hiány nemcsak materiális hatásokat vált ki a gazdaságban, hanem „lelki" következményei is vannak, és irracionalitásokat teremt a vásárlásban és fogyasztásban.") De mire eljutok e hétvégi levél befejezéséig már abban se vagyok biztos, hogy akkor cselekszem helyesen, ha megpróbálom figyelmen kívül hagyni a negatív tényezőket. A saját érdekeim ellen cselekszem ezzel, hiszen így én is hozzájárulok azoknak a feltételeknek a kialakításához, hogy fejlesztés helyett csupán újratermeléssel foglalkozzék a gyártó — ami egy idő után egyenlő a lemaradással.
